300meveserdoAz Illinois államban feltárt őskori erdő maradványait nyolc működő szénbányában találták meg, a megkövesedett leletek 75-245 méteres mélységben helyezkednek el. Az erdő kiterjedését százötven kilométerre becsülik, vagyis legalább ötvenszer nagyobb a korábban felfedezett megkövesedett erdőknél. Teljes fák, páfrányok, de még a csótányok szárnyai is fosszílizálódtak a karbon időszakban, amikor a globális felmelegedés miatt megemelkedett a vízszint, és az áradások üledékkel temették be az erdőket.

Howard Falcon-Lang, a londoni Royal Holloway Egyetem paleontológusa, a feltárás vezetője elmondta, hogy az erdő abból az időből származik, amikor Észak-Amerika és Európa az Egyenlítő környékén helyezkedett el, és területüket trópusi esőerdők borították. A most felfedezett leletek ebbe a világba engednek betekintést. A tudósok igyekeznek minél nagyobb részét feltárni az őskori erdőnek, hogy megismerhessék a 300 millió évvel ezelőtti ökorendszert. A megkövesedett erdő vizsgálata révén pontosabban lehet majd megbecsülni, hogy mi történhet a Földön a globális felmelegedés során.

A szerves anyagok szokatlan épségben maradtak fenn; a kutatók emiatt azt feltételezik, hogy az erdő többször is víz alá került. Ezt alátámasztja, hogy egy Mississippi szélességű folyó nyomait is megtalálták, amely kanyarogva szelte keresztül az őskori erdőt. A folyó partján inkább magvaspáfrányok (Pteridospermatophyta) nőttek, a víztől távolabb hatalmas fák, köztük páfrányfák (Cyatheales) sorakoztak.

A feltárás során kevés állati maradvány került elő, kivéve a csótányok szárnyait, a rovarok ugyanis a lassú folyam felett tudtak repülni. Mint a kutatók rámutatnak, ebben a korban madarak még nem léteztek, viszont az oxigénben igen dús környezetben a rovarok hihetetlen méreteket értek el. A fák között szarka nagyságú szitakötők szálltak, a százlábúak hossza pedig csaknem két méter volt - ennek ellenére a vegetációt a rovarok nem károsították olyan mértékben, mint manapság.

Forrás: http://index.hu