Mexikói méhészek egy kis csoportja mért csapást a Monsanto biotechnológiai óriásra, amikor megálljt parancsoltak a vállalat azon törekvéseinek, hogy több ezer hektárt ültessen be genetikailag módosított szójával.

Yucatán állam egyik körzeti ügyésze a múlt hónapban visszavonta a vállalat engedélyét, amelyet a mexikói mezőgazdasági minisztériumtól, a Sagarpától, és a környezetvédelmi ügynökségtől, a Semarnattól kapott 2012 júniusában, hogy kereskedelmi mennyiségben Roundup-ready szóját ültethessen.

Az engedély feljogosította a Monsantót, hogy hét államban, több mint 253 ezer hektáron ültesse el a vetőmagjait, annak ellenére, hogy ez ellen több ezer maja földműves és méhész, a Greenpeace, a Biodiverzitás Ismeretével és Felhasználásával Foglalkozó Mexikói Nemzeti Bizottság, a Természetvédelmi Területek Országos Bizottsága és a Nemzeti Ökológiai Intézet is tiltakozott.

Az engedély visszavonásában közrejátszott, hogy a bírót meggyőzték azok a tudományos bizonyítékok, amelyek azokra a veszélyekre vonatkoztak, amelyeknek a génmódosított szójabab kiteszi a Yucatán-félsziget, azaz Campeche, Euintana Roo és Yucatán államok méztermelését. A méztermelés és a génmódosított szója nem fér meg egymás mellett, szólt a bíró ítélete.

Mexikó a világ hatodik legnagyobb méztermelője, és a harmadik legnagyobb mézexportőre. A Yucatán-félszigeten mintegy 25 ezer család függ a méztermeléstől. Ez a trópusi régió termeli az ország mézmennyiségének körülbelül a 40 százalékát, amelynek majdnem egészét az Európai Unióba exportálják. Ez nem kis változás: 2011-ben az Európai Unió 54 millió dollár értékben importált mexikói mézet.

Többszörösek az aggodalmak. A Roundup-ready növényeket – szójabab, kukorica, repce, cukorrépa, gyapot és a lucerna – úgy manipulálták, hogy ellenállóak legyenek a glifozáttal, a Roundup hatóanyagával szemben. Egyesek szerint a glifozát veszélynek teszi ki az emberi és állati szervezeteket, ám ezt a Monsanto és más mezőgazdasági vállalatok elutasítják.

Az egészségügyi kockázatokon kívül a talajt, a vizeket és a méhállományt – amely gyorsan fogy – érintő természeti károk is kötődnek a glizofát-használathoz, ami az egész bolygón veszélyezteti az élelmiszer- és vízbiztonságot.

A génmódosított termények elpusztíthatják a mexikói méhészek számára fontos európai exportpiacot, ahol az olyan méz értékesítése, amely génmódosított növényekből származó polleneket tartalmaz, az európai bíróság mérföldkőnek számító 2011-es döntése alapján korlátozva van.

A szabályozás megtiltotta, hogy olyan mézet értékesítsenek az Európai Unióban, amely emberi fogyasztásra nem engedélyezett génmódosított növényből származik, vagyis ami szóját vagy más állati takarmányt tartalmaz. A 0,9 százaléknál több (engedélyezett génmódosított élelmiszerből származó) génmódosított pollent tartalmazó mézen fel kell tüntetni, hogy az tartalmaz génmódosított összetevőket, és nem lehet biotermékként értékesíteni. Egyes országok, például Németország, teljes mértékben elutasítják az olyan mézet, ami bármennyi génmódosított pollent tartalmaz.

Egy kisebb vizsgálat, amit Campechében folytattak, ahol az engedély 2012-es kiadása után körülbelül tízezer hektárt ültettek be génmódosított szójával, génmódosított polleneket talált egyes az európai piacra szánt mézmintákban. Ez vizsgálat végzői szerint ez fenyegeti a helyi mézipart, és ellenkezik a Sagarpa és ipari csoportok által képviselt állásponttal, miszerint a méhek táplálék utáni kutatásuk során nem szállnak szójababra, vagy nem porozzák be azt, mivel az önbeporzó növény.

A Monsanto-ítéletet méltatta a köztiszteletben álló országos napilap, a La Jornada is, ami azzal vádolta a mexikói kormányt, hogy figyelmen kívül hagyja a génmódosítás körüli széleskörű aggodalmakat, és az ellenzőit arra kényszeríti, hogy nagy hatalmú multinacionális vállalatok ellenében a bíróságon vegyék fel a harcot ellenük. A kormány nem titkolt célja, hogy megszüntesse az éhezést, összeegyeztethetetlen azon döntéseivel, hogy egyre jobban hagyja az olyan multinacionális vállalatokat, mint a Monsanto bevezessék a génmanipulált terményeket, zárul az újság szerkesztőségi cikke.

A szabályozás szempontjából központi szerepe volt a mexikói alkotmánynak, különösen a kormány azon kötelességére nézve, hogy teljes körű konzultációt folytasson az őslakos közösségekkel, mielőtt bármilyen nagyobb döntést hoz arra nézve, hogy mi fog történni, például, hogy mi fognak termeszteni a területükön. A bíró elrendelte az ültetés abbahagyását, és hat hónapot adott a Sagarpának, hogy mindenre kiterjedő és megfelelő konzultációkat folytasson az őslakos földművesekkel – amit még az előtt meg kellett volna tennie, mielőtt 2012-ben kiadta az engedélyt.

Ugyanilyen mulasztás vezetett egy Campeche-i körzeti bíró majdnem ugyanilyen döntéséhez 2014 márciusában.

Ez a két ítélet olyan precedenst teremtett, ami segíteni fogja a gazdákat, kampányolókat és környezetvédőket, hogy kezdeményezzenek helyi jogi lépéseket a génmódosított szója és kukorica terjedése ellen, amelyet a szövetségi kormány konzultáció nélkül és a szakértők tanácsa ellenére engedélyezett.

Azonban ennek a játéknak nagy tétje van, amelyben az őslakos közösségek arra kényszerülnek, hogy a saját kormányuk és sok millió dolláros jogi osztályokkal rendelkező multinacionális vállalatok ellen harcoljanak, egészen egyszerűen azért, hogy elérjék alkotmányos jogaik tiszteletben tartását, és megvédjék hagyományos földművelésüket és életmódjukat.

Úgyhogy miközben Chiapasban, ahol egy nagyon hasonló ügy folyik éppen, érik egy harmadik győzelem is, majdnem biztos, hogy ez csak az első menet volt. A Monsanto nagy valószínűséggel fellebbezni fog a döntés ellen a fellebbviteli bíróságnál.

Az egyesek által a mexikói kisgazdálkodás megfojtásával vádolt Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény nem a méhészek oldalán áll. Ez a Dávid és Góliát csatája sokkal többről szól, mint a méz.

Írta: Nina Lakhani

Forrás: The Guardian

Fordította: Latin-Amerika Társaság

Forrás

Kép

TOP 5