Az olajárcsúcson a kitermelés felfutásakor virágzó olajvárosok Amerikában mára elnéptelenedtek, a posztapokaliptikus tájat elhagyatott lakókocsik és félkész épületek tarkítják.

A felívelés idején a polgármesterek nagy erőkkel házakat kezdtek építeni, amelyek időközben feleslegessé váltak, senki nem akar beléjük költözni, még a megmaradt munkások is inkább a lakókocsi-parkokat választják. Az olajvárosok egyszerre küzdenek hatalmas adóssággal, pangó olajpiaccal, elvándorlással és környezeti katasztrófával.

hirdetés

Félkész házak, hátrahagyott lakókocsik tarkítják az amerikai Észak-Dakota állam elnéptelenedő olajvárosait. Míg az ország (és a világ) számos nagyvárosa komoly lakáshiánnyal küszködik a növekvő népesség miatt, az olajkitermelésre alapozó észak-dakotai terület viharos hirtelenséggel ürült ki, miután az olaj ára a korábbi ár közel felére esett vissza az elmúlt években.

A nyersanyag-iparra építő települések durván kitettek a világpiacon fújó szeleknek, a mostanában szellemvárosokká váló Williston és Watford City például kifejezetten húzóvárosok voltak az olajár-csúcs időszakában, országos elsővé tették Dakotát új munkahelyek és jövedelem-növekedés szempontjából. Ennek egy ideje vége, a városok vezetése azonban a fellendülés idején nem erre számított, ezért elhamarkodottan hatalmas házépítési beruházásokba kezdtek.

Az építkezésekhez sok millió dolláros hiteleket is felvettek, úgyhogy az új házakat muszáj lenne kiadni, vagy legalább befejezni - kérdés, hogy a mostani helyzetben ki költözne beléjük. A mostani ingatlankrízis egy korábbi, éppen ellenkező előjelű probléma folyománya: az olajüzlet fellendülésekor 2006-ban elkezdtek a környékre özönleni a munkások, de elszállásolásukhoz nem állt rendelkezésre elegendő ház. Ezért átmeneti lakóegységekben, főleg lakókocsikban, összetákolt viskókban, vagy akár eredetileg csirkefarmnak készült épületekben laktak. A helyben működő olajcégek 2011-ben engedélyt kaptak a megyei vezetéstől 12 ezer fős, átmeneti munkásszálló építésére, de mivel a városok optimistán látták a jövőt, úgy határoztak, hogy közben elkezdenek igazi házakat felhúzni.

A nagy igyekezetben felvettek egy csomó hitelt is: Williston 226 millió dollárt, amelyből 144 millióval máig adósak, Watford City pedig 2,3 milliót, ebből 2,1-et nem tudtak még visszafizetni. "Nem gondolkoztunk ideiglenes szállásokban, mert úgy hisszük, az olajkiterlemés itt marad. Igen, most leestek az árak, a nyersanyagoknál jellemző ez az ingadozás, természetes a kockázat" - mondja egy ingatlanfejlesztő cég helyi képviselője. Továbbra is bizakodnak, idén télen befejeznének 35 ingatlant Watford Cityben, és jövőre további építkezésekkel számolnak.

Nem a mostani az első nagy kilengés a dakotai olajipar történetében. Az első fellendülés 1953-ban kezdődött, és a nyolcvanas évek közepéig tartott, ekkor azonban a globális olajbőség miatt gyors hanyatlásnak indult helyben az ágazat, és rengeteg munkás vándorolt el az adósságban fuldokló városokból. A második virágzás 2006-ban indult. Az ekkori magas olajárak mellett megérte egy viszonylag új és költésges eljárással, hidraulikus rétegrepesztéssel (fracking) a felszínre hozni a Bakken mező alatt található palaolajat. A rétegrepesztés lényege, hogy vegyszerekkel kevert nagy nyomású vizet pumpálnak a közetbe, ami az amúgy is meglévő apró repedéseket hatalmasra tágítja. Az így felszabaduló olajat a repesztőfolyadékkal együtt kiszivattyúzzák, a helyét pedig homokszerű anyaggal töltik fel.

 Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Képek: Bloomberg / Europress / Getty

TOP 5