Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel


Az ózonlyuk

A Föld magas légköri zónájában (30-50 km-es magasságban) az oxigén a napsugárzás ultraibolya (UV) sugarainak hatására oxigénből (O2) ózonná (O3) alakul. Az ózon pajzsként fogja körül a Földet és az ibolyántúli sugarak nagy részét kiszűri (ezért kék az ég), így óvva meg az élővilágot a nagy energiájú, halálos sugárzási dózisoktól. Kb. 30 évvel ezelőtt az ózonréteg az Antarktisz felett elkezdett vékonyodni, majd e jelenség egyre nagyobb területen vált általánossá. Jelenleg – az Antarktisz feletti részen – már ózonlyukról beszélhetünk. Kutatások kimutatták, hogy mindezért a CFC vegyületek (freonok, halonok, azaz halogénezett szénhidrogének) a felelősek. Ezeket korábban többek között hűtő- és hajtógázként használtuk.

Az ózon a földfelszín közelében is nyomokban megtalálható, elektromos kisülés, ultraibolya vagy radioaktív sugárzás eredményeként jön létre. A növekvő ózon mennyiség számos káros hatással jár, például akadályozza az oxigénfelvételt, károsítja a nyálkahártyát.

Forrás: divany.hu

Az UV sugárzás napjainkban – főként nyáron – állandó szereplője az időjárás-jelentéseknek. Köztudott, hogy a déli órákban (11:00 és 15:00 között) olyan ereje van, ami súlyosan károsíthatja a bőrünket, ha huzamosabb ideig a szabadban (netán vízparton) tartózkodunk. Megkülönböztetünk UV-A sugárzást, amely a bőr barnulását (hosszabb távon korai öregedését) és UV-B sugárzást, ami a bőr leégését (hosszabb távon bőrrákot és szürkehályogot) okozhat. Mivel e sugarak káros hatásait mindannyian megtapasztaltuk már (ha máshogy nem, egy-egy komolyabb leégés alkalmával), ezért a megelőzés (ne napozzunk délben) és az elővigyázatosság (használjunk magas faktorszámú naptejet) kötelező!

“Az ózonsugárzás szintén egy ördögi kört indít el, mivel nemcsak az emberre veszélyes, hanem a tengerekben élő algákra is. Pusztulásukkal csökken a fotoszintézis intenzitása, mivel kevesebb CO2-t vesznek fel a légkörből, emiatt tovább fokozódik az üvegházhatás. A tengeri ökoszisztéma felborulása pedig beláthatatlan következményekkel jár a Föld összes élőlényére nézve.”[9]

Mit tehetünk, hogy ez ne következzen be?

Svédországban már 1978-ban betiltották az aeroszol spray-k használatát, míg 1989-re ez a tiltás nemzetközi szintűvé emelkedett (Montreáli Jegyzőkönyv). Valamint születtek olyan egyezmények (Montreál, 1997. Kioto) is, melyeknek aláíró országai vállalták, hogy csökkentik az ózonréteget károsító kémiai anyagok kibocsátását.

“A NASA kutatói szerint az ózonlyuk növekedését mindezek (és a légköri szelek) hatására sikerült megállítani, 2030 és 2070 között pedig visszaállhat az ózonréteg 1980-as szintje.”[10] Tehát az ózonpajzs helyreállítását – a pozitív eredmények tükrében – kipipálhatjuk!