Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

A fenntartható fejlődés fogalma

A fenntartható fejlődés fogalmát a XX. század utolsó harmadában sokan próbálták megadni. Számos tudós, közgazdász, jogász és más szakember foglalkozott a témával. Számukra a fogalom természetszerűleg mást és mást jelent, így mivel több értelmezés is napvilágot látott, a definíció nehézkes megformálása helyett érdemes inkább azokkal a – környezetvédelemmel kapcsolatos – elvekkel és követelményekkel foglalkozni, amelyek az 1970-es évektől kezdve kezdtek kikristályosodni. A kikristályosodás egy állandóan változó folyamatot feltételez, melyet új szempontok hívtak és hívnak életre a mai napig is. A folyamat történeti áttekintése jelentős tudósok nevével fémjelzett, mely tudósok közös jellemzője, hogy valamely nemzetközi vagy nonprofit szervezet keretében kezdték el és fejtették ki munkásságukat az elmúlt 40 évben.

 

A környezetvédelem fogalmának meghatározása két részre osztható, természet- és társadalomtudományos, valamit jogi meghatározásra. Az utóbbi meghatározás kiemelésére azért van szükség, mert ma már nélkülözhetetlenek azok az alapvető jogi ismeretek, melyek szükségesek a környezetvédelemben való hazai és nemzetközi részvételhez. (Ha például egy atomerőművet akarnak a lakóhelyünkhöz közel építeni – akár egy másik országban –, nem árt, ha tudjuk, mik a jogi lehetőségeink.) Szükség van rá azért is, mert mint lentebb látni fogjuk, a konkrét tudományos meghatározás maga is utal a jogi szabályozásra.

A két fogalom konkrét ismertetése előtt érdemes egy összetett gyakorlati példával szemléltetni a világon ma folyó környezetpusztítást és szennyezést, valamint az azzal szervesen összefüggő gazdasági, társadalmi, politikai és egyéb kérdéseket ahhoz, hogy értsük, adott esetben milyen nagyságú és mélységű globális problémával állunk szemben. Már csak azért is, mert ezen környezetromboló események és az abból fakadó problémák késztették a tudósokat arra, hogy az 1970-es évektől kezdődően elkezdjék kidolgozni a természet és társadalomtudományokban – mint egyfajta megoldásként – a fenntartható fejlődés és részelemei fogalmi meghatározását. A természet és a társadalomtudomány megállapításai

 

 

A város és az abban élő emberi közösségek kialakulása – Történeti áttekintés

Hivatalos álláspontok[1] szerint a város, mint merőben új szabályok szerint szervezett emberi közösség akkor jelent meg, amikor letelepedve az ember mezőgazdasággal kezdett el foglalkozni. A folyamat kezdete kb. 9000 évvel ezelőttre tehető. Leginkább olyan területeken alakult ki az új településforma, ahol – folyó vagy tó formájában – a víz adott volt az agrárkultúra kialakításához és a nagyobb populáció eltartásához, valamint ezzel lehetővé vált az árucsere (és a közlekedés) is.

 

Az emberi gazdaság szerkezete a múltban és a jelenben – Bevezető

A város, mint rossz településforma (l. A város menüpont) kellően példázta azt, hogy mikor kezdődött el a környezet és az erőforrások módszeres pusztítása, azaz a jólét érdekében az emberi gazdaságfreudi elvétésként az emberi gazdagság – szükségszerű kialakítása. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy környezetünk kizsákmányolása tömeges méreteket csak az energiaéhség kialakulásával, azaz az ipari forradalomtól öltött, de természetesen nem ez a kezdet. Azért nem ez a kezdet, mert mióta az ember elkezdett eszközöket használni, egyfajta irányt is szabott magának. Ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy minden fejben dőlt el, vagyis az emberi elméből indult, alakult ki minden való világunkban megjelenő objektivitás.

 

Napjainkban mind gyakrabban találkozunk a klímaváltozás, a globális felmelegedés, az üvegházhatású gázok vagy épp az ózonlyuk fogalmával, azonban csak keveseket foglalkoztat a köztük lévő összefüggés, ok-okozati viszony feltárása.

Az előttünk álló problémahalmaz túlnőtt rajtunk és ma már az is egyértelmű, hogy mi magunk is felelősek vagyunk a kialakult helyzetért. Az ember parazita a Föld testén, olyan mint a tanmeséből ismert Erysichton, aki az istenek büntetéséből hiába evett, mégis mindig éhezett, míg végül, miután minden élőt és élettelent elpusztított maga körül, önmagát falta fel.[1]

 

Történeti áttekintés

A Föld élővilága közel 4 milliárd éves evolúciója során folyamatosan alkalmazkodott a változó környezethez. Mivel ezek a környezetet érintő változások hosszú idő alatt mentek végbe, a fajoknak elég idejük maradt az akkomodációra.

 

 

Emberi jog és állampolgári jog

A környezetvédelem kortárs szabályozása, a környezethez való jog kezelésének elvi hátterét tekintve a szabályozás filozófiájának alapvetően három nagyobb rendszerét különböztethetjük meg. Ezek közül az egyik a hagyományosnak tekinthető antropocentrikus felfogás, mely a ma élő generációk szempontjait állítja a környezetvédelmi szabályozás középpontjába. Ehhez képest tágabb látókörű gondolkodást tükröz az a megközelítés, mely magába foglalja a jövő generációk védelmének szükségességét is, és amely szerint a jövő generációinak életfeltételeinek és jó esélyeinek alapjait a ma élő generációknak kell megteremteniük.

 

Napjainkban egyre gyakrabban hallhatunk rémisztő híreket arról, hogy a Föld biodiverzitása folyamatosan csökken: fajok halnak ki, élőhelyek – például korallzátonyok, erdők – tűnnek el. Mind többször halljuk, hogy korunk a kihalások kora, és a fajpusztulás olyan méreteket ölt most, mint amilyen kevésszer fordult elő a földtörténeti korok során eddig. Ilyen volt például a perm időszak végi tömeges kihalás[1], vagy a dinoszauruszok eltűnése a kréta időszak végén, 65 millió évvel ezelőtt. Egy lényeges különbség azonban van a múltban történt és a most tapasztalható kihalási hullámok között: a fajok eltűnésének hátterében most nem egy becsapódó aszteroida vagy egy szokatlanul aktív vulkanikus tevékenység áll, hanem egyetlen egy faj, az ember.[2]

Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy mi okozza a biodiverzitás csökkenését, milyen problémákat okoz mindez és hogy milyen lehetséges megoldások lehetnek a megőrzésre, tisztáznunk kell mit is jelent a biodiverzitás fogalma!