Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel


Ártalmatlanítás (lerakás)

Sajnos a hulladék kezelésének leggyakoribb módja ma még a lerakás (deponálás). Ennek során a hulladékot anyagi minőségének megváltoztatása nélkül elszigetelik a környezet elemeitől, vagyis csak egy jól szigetelt területre szállítják és ott egy gödörben lerakják.

Ez az ártalmatlanítási mód viszonylagos olcsósága, de legfőképpen egyszerűsége miatt "népszerű". A korszerű lerakók létesítése és működtetése azonban már egyáltalán nem olcsó, és a lerakás hosszú távon nem oldja meg az egyre növekvő hulladékhegyek problémáját.

Forrás: nullahulladek.hu

De még a hulladéklerakón is lehet hasznosítani, például a depóniagázt. 2011. július 1-jén készült el a salgótarjáni hasznosító üzem, amely a 400 000 tonna lerakott hulladékon 18 gázkúttal üzemel. A kezdeti eredmények bíztatóak, jelenleg 300 kW teljesítménnyel megy a rendszer. Hasonló üzem már működik Bicskén és Pécsett, illetve terveznek újabbakat építeni Nagykanizsán és Tatabányán.

Magyarországon a hulladékszektor (beleértve a hulladék- és szennyvízkezelést) 5%-kal járul hozzá a teljes ÜHG (üvegházhatású gázok) kibocsátáshoz. Ezen belül a szilárd hulladék lerakásából keletkezett a kibocsátás zöme (72%-a), míg a szennyvízkezelés 18%-os, a hulladékégetés 10%-os részarányt képviselt.

Jelenlegi hulladéklerakóink többsége nem felel meg az Európai Unió követelményeinek, ezért kb. 2200 lerakót kellett bezárni 2009. július 1-ig, s utána "rekultiváció" következik, azaz fel kell számolni, ártalmatlanítani kell. Ez a tény is arra világít rá, hogy a hulladék megelőzése nagyon fontos prioritást kell, hogy élvezzen a hulladékgazdálkodásban! Fokozott figyelmet kell fordítani bevásárlásainkra, hogy tényleg csak a szükséges dolgokat vegyük meg, és ha megvesszük, ügyeljünk, milyen csomagolásban van, illetve melyik országban készült.

NE FELEDJÜK, HOGY MINDEN VÁSÁRLÁSSAL SZAVAZUNK A MEGVÁSÁROLT TERMÉK ELŐÁLLÍTÓJÁRA, A TERMÉK CSOMAGOLÁSÁRA, A HASZNÁLT TECHNOLÓGIÁRA, STB.!

Tanulságos külföldi példa, hogy Szingapúrban már 1999-ben nem tudták hova lerakni a sok települési szilárd hulladékot, ezért egy mesterséges „szemétszigetet” építettek, ahol a lerakott hulladékra földet, majd erdőt telepítenek. Ez a lerakó 2045-ig képes befogadni Szingapúr hulladékait. Gondoljunk csak újra bele, mennyi erőforrás szükséges ehhez a folyamathoz![66]

Kukabúvárok és Freeganek

Az élelmiszer hulladékról alig esett szó, pedig óriási méreteket ölt pazarlásunk ezen a téren (is). Így alakulhatott ki a kukabúvárok és a freeganek szubkultúrája, akik a maguk módján hasznosítják a keletkező hulladékot. A kettő között az a különbség, hogy a kukabúvár bármely használati tárgyat vadássza, főleg azért, hogy magát anyagi előnyhöz (pénzhez) juttassa.

freegan logo

A freegan szabad elhatározásából egyfajta "demonstrációnak" szánja tevékenységét, lázad a fogyasztói társadalom pazarlása ellen. Tevékenységével önmaga (és mások) ökológia lábnyomát próbálja csökkenteni, minimalizálni. Az élelmiszer, melyet a freeganek felhasználnak, legtöbbször közeli lejáratú vagy lejárt szavatosságú bontatlan termék, melyet ők emberi fogyasztásra teljes mértékig alkalmasnak tartanak.[67],[68]

A kukabúvárkodás sokszor magánterületet sért, így a kukabúvárok több esetben kerültek a törvény színe elé. Olaszországban a kukabúvárkodást legalizálták, míg Angliában, Walesben és Skóciában lopásnak minősülhet, habár ennek betartatása a gyakorlatban igen csekély mértékű.

Magyar példa: Gödör, Erzsébet tér: a hajléktalanok szorgos hangyaként szedik össze az este folyamán a fiataloktól a sörös-boros üvegeket és az alumínium italos dobozokat, melyet később a nagyáruházakban vissza tudnak váltani.