Napjainkban egyre gyakrabban hallhatunk rémisztő híreket arról, hogy a Föld biodiverzitása folyamatosan csökken: fajok halnak ki, élőhelyek – például korallzátonyok, erdők – tűnnek el. Mind többször halljuk, hogy korunk a kihalások kora, és a fajpusztulás olyan méreteket ölt most, mint amilyen kevésszer fordult elő a földtörténeti korok során eddig. Ilyen volt például a perm időszak végi tömeges kihalás[1], vagy a dinoszauruszok eltűnése a kréta időszak végén, 65 millió évvel ezelőtt. Egy lényeges különbség azonban van a múltban történt és a most tapasztalható kihalási hullámok között: a fajok eltűnésének hátterében most nem egy becsapódó aszteroida vagy egy szokatlanul aktív vulkanikus tevékenység áll, hanem egyetlen egy faj, az ember.[2]

Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy mi okozza a biodiverzitás csökkenését, milyen problémákat okoz mindez és hogy milyen lehetséges megoldások lehetnek a megőrzésre, tisztáznunk kell mit is jelent a biodiverzitás fogalma!


Mi az a biodiverzitás?

A biodiverzitás, más néven biológiai sokféleség az élet megjelenési formáinak gazdagságát, sokféleségét jelenti. Első olvasásra ez a definíció nagyon egyszerűnek tűnik, alaposabban megvizsgálva azonban korántsem az. A biodiverzitás fogalma ugyanis magában foglalja az élet összes megjelenési formáját, legyen szó növényekről, állatokról, gombákról vagy mikroorganizmusokról, illetve megjelenik a biológiai szerveződés minden szintjén akár egyed alatti, akár egyed feletti is az. A biodiverzitást tehát többféle módon és szinten értelmezhetjük. Beszélhetünk egy fajon vagy populáción belül található genetikai diverzitásról, egy erdőben előforduló kisemlősök fajdiverzitásáról, vagy egy régióban található életközösségek, társulások diverzitásáról. Végső soron mindegyik megközelítés a sokféleségről szól.

Genetikai diverzitás

Az öröklődés mechanizmusának köszönhetően a gének, illetve a gének kombinációi rendkívül nagy változatosságot mutatnak. Genetikai diverzitáson általában egy faj vagy egy populáció genomjában megjelenő sokféleséget értjük.

Fajon belüli diverzitás: amikor genetikai diverzitásról beszélünk, legtöbbször az egy fajon belül megjelenő génváltozatokra gondolunk. Ennek egyik látványos példája a kutyafajták sokasága – szinte hihetetlen, hogy a külső megjelenésében teljesen különböző magyar vizsla, komondor, orosz spániel vagy yorkshire terrier mind egy fajba tartoznak.

px1tr

A képek forrása: Wikipédia

A kutyafajták változatosságát az ember hozta létre, de lényeges különbségeket találhatunk a vadon élő fajoknál is. Ez megjelenhet egy faj különböző helyeken élő és így eltérő körülményekhez alkalmazkodott populációi közt, de akár egyedenként is – például a zsiráfok vagy a tigrisek szőrzetének mintázata teljesen egyedi.

Genetikai diverzitás nem csak fajon belül jelentkezhet, hanem a hasonló körülmények közt élő populációkon belül is megjelenhetnek különbségek – például tavasszal, az egy erdőben élő tölgyfák közül nem minden fa ugyanakkor kezd el virágozni.

Fajdiverzitás

A legszélesebb körben ismert diverzitás fogalom a fajgazdagságra, tehát egy területen előforduló fajok számára vonatkozik. A diverzitás többi szintje mellett máig ez a legmeghatározóbb, hiszen a fajok számának drasztikus csökkenése volt az, ami először felhívta a tudósok és a közvélemény figyelmét arra, hogy valami baj van – a természetet nem lehet végtelenül kihasználni.[3] A fajdiverzitás nem egyenlő azonban a fajszámmal – figyelembe kell venni a fajok dominancia viszonyait, a különböző fajokhoz tartozó egyedek számát is. Képzeljünk el két erdőtömböt, melyekben 2-2 egérfaj él. Az első erdőtömbben az egyik fajból 99 egyed van, a másikból 1, míg a második erdőtömbben 50-50 egyed van mindkét fajból. Annak ellenére, hogy a fajszám mind a két esetben ugyanakkora, a diverzitás mégis nagyobb lesz a második erdőtömbben – itt a társulás összegyedszáma egyenletesebben oszlik meg a társulás fajai között.

Ökológiai diverzitás

Forrás: Wikimédia

Jelenti egyrészt a közösségeket, a társulásokat felépítő populációk számát és ezek egymáshoz viszonyított arányát, másrészt a közösséget alkotó élőlények közötti kapcsolatok, például táplálkozási, megporzási, terjesztési kapcsolatok sokféleségét.

Ezzel függ össze az ökológiai diverzitás másik fontos megnyilvánulási formája, a szerkezeti diverzitás is. Minél összetettebb egy élőhely szerkezete, annál több fajnak kínál megfelelő élőhelyet. Nagyobb fajszám esetén pedig több és bonyolultabb kapcsolatrendszer alakul ki a társulást alkotó élőlények között.

 



A biodiverzitás fontossága

A biológiai sokféleség csökkenésének felismerésével nőni kezdett az érdeklődés a Föld állat és növényfajainak védelme iránt. De miért is fontos mindez, miért kell törődnünk a biológiai sokféleség védelmével?

Egyrészt etikai megfontolásból. Eszerint a biodiverzitás önmagában érték és így egyetlen fajnak, az embernek nincs joga ahhoz, hogy tevékenységével fajok ezreit pusztítsa ki, vagy veszélyeztesse létüket. Ez a gondolat, a természet és a többi faj tisztelete megtalálható számos keleti vallásban, illetve a modern civilizációval szinte semmilyen formában nem érintkező természeti népeknél is, ahol a kultúra alapját képezi a Föld, az állatok, a növények, a vizek és minden élőlény megbecsülése. Sajnálatos módon a világ nagyobbik részén nem ez az uralkodó felfogás és ezen népek természetet tisztelő kultúráját a magát civilizáltnak tartó társadalom nem igazán képes még elfogadni sem.[4]

A biodiverzitás megőrzésének fontosságára azonban az embert középpontba állítva is találunk okokat. A fajok eltűnésével ugyanis számos olyan faj pusztulhat ki még a megismerése előtt, amelyet valamilyen módon hasznosítani lehetne, például gyógyszerként,[5];[6] táplálékként, fűtő vagy építőanyagként.

Az eddig felsoroltaknál talán még fontosabb indok azonban az, hogy a diverzitás megőrzése alapvető jelentőségű az élet – a fajok, a populációk, a közösségek és végső soron az ember – fennmaradása szempontjából is.

A genetikai diverzitás a fajok, a populációk fennmaradását szolgálja a folyton változó körülmények között. A fajok genomjában található különböző változatok tárháza az, ami megteremti a feltételeket a környezethez való alkalmazkodáshoz és magában hordozza a faj evolúciójának lehetőségét. A nagyobb genetikai diverzitással rendelkező fajok jobban képesek alkalmazkodni a változó környezethez, így stabilabban fennmaradnak. Ugyanez igaz a populációkra is – ha a már említett tölgyfáknál a virágzási időszak közepén lehűl az idő és a már kinyílt virágok elfagynak, a populáció akkor sem marad termés és utódok nélkül, hiszen az egyedek közti különbség miatt mindig vannak olyan fák, melyek csak később hoznak virágot. A populáció ilyen módon hosszú távon is biztosan túlél.

Forrás: Wikimédia

Mivel a genetikai diverzitás a fajok egyedeiben van jelen, könnyen belátható, hogy a fajok fennmaradása szorosan összefügg a fajok egyedszámával. Ezért okoz súlyos problémát már az is, ha egy faj egyedszáma, állománya túlságosan lecsökken, ilyenkor rengeteg olyan génváltozat tűnik el, melyek nélkül a faj képtelen a további fejlődésre, a folyton változó körülményekhez való alkalmazkodásra. Ennek hiányában fokozottan érzékeny lehet betegségekre is, ami tovább tizedeli az amúgy is meggyengült állományt, mint ahogy az utóbbi időben a tasmán ördögnél is tapasztalták.[7]

A fenti elv igaz a társulásokra, az ökoszisztémákra is. Az ökoszisztémák bonyolult rendszert alkotnak, ezt hirdeti a James Lovelock által megalkotott Gaia-elmélet is. E teória szerint a bioszféra a földet, a vizeket, a levegőt és az élőlényeket magába foglaló szuperorganizmus, mely képes kialakítani és fenntartani az élethez szükséges feltételeket. Ha viszont a rendszer megbomlik, elvész ez a képesség, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.

Vizsgáljuk meg a kérdést a társulások szintjén!

Megállapítható, hogy egy közösségben általában több faj képes betölteni ugyanazt a funkciót, például egy növényevő állat étrendjét több fűfaj alkotja, nem csak egy. Éppen ezért kezdetben nem okoz gondot, ha egy faj eltűnik a közösségből, hiszen mások pótolhatják a kiesett faj funkcióját. Azonban minél több faj hal ki, annál inkább lecsökken a közösségen belüli kapcsolatok száma – ez pedig instabillá teszi a társulás létezését, ekkor már egy-egy faj eltűnésekor is felborulhat a rendszer működése. Hasonló a helyzet az élőhelyek szerkezeti diverzitásával kapcsolatban is: ha egyszerűsödik egy élőhely, például egy erdőben kivágják a cserjeszintet, kevesebb fajnak nyújt megfelelő életteret. Ennek következtében ekkor is csökken a fajok közti kapcsolatok száma, így az egész ökológiai rendszer sokkal kevésbé lesz ellenálló.

A túlságosan lecsökkent egyedszámú fajok, elszegényedett élőhelyek tehát pusztulásra vannak ítélve. A természet elpusztításával pedig az ember végső soron önmagát is halálra ítéli, hiszen a természet által nyújtott javakra és szolgáltatásokra szükségünk van. Ezek közé az úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatások közé tartoznak a már említett ellátó szolgáltatások (építőanyagok, gyógyszer alapanyagok), de ide soroljuk az ökoszisztémák éghajlat-szabályozó, víztisztító, talajképző és rekreációs szolgáltatásait is.[8]

 



A biológiai sokféleség eloszlása

Mivel a biodiverzitás kapcsán legtöbbször a fajdiverzitásról beszélünk, illetve a problémakörre is először a fajok számának csökkenése hívta fel a figyelmet, felmerülhet a kérdés, hogy vajon hány faj él a Földön? Máig sem tudunk erről pontos számot mondani, csak becsülni tudjuk a fajok számát. Vannak állatcsoportok (pl. emlősök, madarak), melyek képviselőit viszonylag pontosan ismerjük, míg más csoportokat (pl. mikroorganizmusok, ízeltlábúak) alig. De még az ismert csoportokból is folyamatosan fedeznek fel új fajokat a kutatók.[9];[10] Az évente megtalált fajok száma jól jelzi, hogy az adott csoportnál még mennyi ismeretlen fajra lehet számítani.

Nem csak terepi vizsgálatokkal lehet azonban fajokat leírni, sokszor az egyre újabb technológiák megjelenésének köszönhetően sikerül eddig egy fajba sorolt állatokat elkülöníteni. Ezek külső megjelenésükben szinte teljesen egyformák, de genetikailag különbözőek. Szaporodni nem képesek egymással, új fajba való sorolásuk így mindenképpen indokolt. A modern módszerekkel – például DNS elemzéssel – újonnan felfedezett fajokról könnyen kiderülhet, hogy veszélyeztetettebb helyzetben vannak, mint gondoltuk.[11]

A folyamatosan felfedezésre kerülő fajok azt jelzik, hogy bármennyire sok adattal[12] is rendelkezünk már, még mindig rengeteg ismeretlen faj él bolygónkon.[13] Arra vonatkozóan, hogy ez a szám mekkora lehet, különböző becslések láttak napvilágot, melyek igen tág határokat adnak meg. A legalacsonyabb becslés körülbelül 3 millióra teszi a fajok számát, de akadnak 100 milliós elképzelések is.[14]

Blue Linckia Starfish

Ez a rengeteg faj azonban nem egyenletesen oszlik el a Földön – vannak a fajgazdagság szempontjából kiemelkedő élőhelyek, úgynevezett forró pontok, ilyenek például a trópusi esőerdők és a korallzátonyok.[15] Minden állatcsoportnál megfigyelhető jelenség, hogy a fajszám a trópusok felé növekszik, mind a szárazföldön, mind pedig a tengerekben.

A trópusi esőerdők a Föld szárazföldjeinek körülbelül 7%-át foglalják el, mégis itt található a fajoknak több mint a fele.[16] Okozhatja ezt a kedvezőtlen évszak hiánya, a nagy hozzáférhető energia és tápanyagmennyiség, vagy a trópusokon hosszú idő óta uralkodó állandó körülmények, ami több időt biztosított a fajképződéshez, mint amennyi a mérsékelt övben rendelkezésre állt.

Magyarország élővilágáról elmondható, hogy viszonylag jól ismert. Ennek ellenére állatvilágában a mai napig kerülnek elő, akár eddig kihaltnak vélt fajok egyedei is. Példa erre a csíkos szöcskeegér, melyet 80 évig senki sem talált meg hazánkban, míg 2006-ban kutatók újra a nyomára nem bukkantak.[17]

Ahhoz sem kell túl messzire mennünk, hogy a már említett, új technológiáknak köszönhetően leírt fajokat találjunk.

Csíkos szöcskeegérFöldikutya

Jelenleg is folynak a vizsgálatok egy kevéssé ismert kisemlőssel, a földikutyával kapcsolatban, hogy megállapítást nyerjen, az eddig ismert egy faj valójában több, morfológiailag hasonló, ám genetikailag eltérő, és így külön fajba tartozó csoportból áll.[18]

A hazai növényvilág, illetve az élőhelyek tekintetében szintén sok tudás halmozódott fel a kutatók munkájának köszönhetően. A témában az egyik legismertebb hazai kutatóintézet a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete.[19] Számos kutatási projektjük közül az egyik az úgynevezett MÉTA (Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa) program, melynek célkitűzései közt szerepel a hazai természetközeli növényzet pontos megismerése, valamint a magyarországi élőhelyek feltérképezése is.[20]

Hazánkban közel 20 élőhelytípust lehet elkülöníteni, a vízhez kötött élőhelyek, a gyepek és az erdők csoportjain belül. Ezekről, a bennük található természeti értékekről, érdekességekről, valamint a kicsit külön kategóriát képező barlangokról átfogó képet kaphatunk az alábbi filmekből:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/11/29/17/Pann_unikum_2010_november_29_.aspx

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/12/06/18/Pann_unikum_2010_december_6_.aspx

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/12/13/17/Pann_unikum_2010_december_13_.aspx

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/12/20/17/Pann_unikum_2010_december_20_.aspx

 



Veszélyeztető tényezők

A környezetszennyezés számos komoly problémát okoz a klímaváltozástól a vízkészletek elszennyezéséig. Hasonló súlyú gondot jelent az élőhelyek pusztulása és a fajok kihalása, a biodiverzitás elszegényedése is. Ez a csökkenés a biológiai sokféleség minden szintjét érinti, olyannyira, hogy még az ember által hasznosított fajok (búza, rizs, kukorica, szarvasmarha) genetikai diverzitása is csökken.

Azt már tudjuk, hogy a fajpusztulás miért jár súlyos következményekkel, de vajon mikor tekinthetünk kihaltnak egy fajt, illetve hogyan hat egy-egy populáció eltűnése az egész faj fennmaradására?

Forrás: Wikimédia

Általánosságban elmondható, hogy akkor számít egy faj kihaltnak, ha 50 éve nem látta senki. Tekintve, hogy a környezetpusztítás üteme különösen nagy az utóbbi pár évtizedben, nem sok jó hírre számíthatunk a következő években. Könnyen elképzelhető, hogy egy faj már kihalt, csak a tény „hivatalossá válásához” szükséges 50 év még nem telt le. De miért kell ez az 50 év? Egyrészt sok faj rendkívül rejtőzködő életmódot folytat, nehezen megközelíthető helyen él és ilyenkor a kutatók csak nagy nehézségek árán bukkannak az egyedek nyomára.[21] Másrészt az, hogy a faj egy populációja eltűnik, a legtöbb esetben még nem jelenti az egész faj kipusztulását. Ez evidenciának tűnik a széles elterjedési területtel rendelkező fajok között, de korántsem az a speciális körülményekhez alkalmazkodott, kevés élőhelyen előforduló fajok esetében. Ilyenkor időbe telhet, míg a faj esetleges egyéb populációinak létezésére fény derül. Vannak azonban olyan fajok, melyeknél már egy populáció eltűnése is nagyon súlyos következményekkel jár, vagy szinte a teljes faj kihalását okozza. Ez a probléma az úgynevezett endemikus vagy bennszülött, csak egy nagyon szűk régióban elterjedt fajok esetében áll fent. A legismertebb endemikus fajok Ausztráliában élnek – kenguru, koala –, de sok bennszülött fajt találhatunk a szigetek élővilágában is. Ezek a fajok sokkal sérülékenyebbek mint a nagy területen elterjedt csoportok, hiszen ha populációik megsemmisülnek, akkor a faj végérvényesen eltűnik a Földről.

Moa, forrás: Wikimédia

Korábban már említésre került és a köztudatban is egyre inkább elfogadottá válik, hogy a fajok egy részének kihalásáért az ember tehető felelőssé. Az ember élőhely, illetve fajpusztító tevékenysége a múltban gyökerezik, szinte egyidősnek mondható a mezőgazdaság megjelenésével és az ezzel együtt járó emberi populációnövekedéssel. Őseink fajpusztító tevékenységének áldozatai olyan nagy testű állatok voltak,[22] mint például az óriáskenguru,[23] a moa, a rejtélyes Haast-féle sas,[24] vagy az Eurázsiában honos barlangi medve, barlangi oroszlán, vagy a gyapjas mamut.

Már a régen élt népeknél is súlyos problémákat okozott a környezet túlzott kihasználása, átalakítása, volt példa arra is, hogy egész kultúrák tűntek el az ember saját tevékenysége miatt. Többek között az erdők kipusztításának esett áldozatul a Húsvét-szigetek őslakossága, de találunk ilyen esetet Peru őslakosai között is.[25]

Úgy látszik nem sokat tanultunk őseink hibáiból, hiszen napjainkban a környezet károsítása és a kihalások sebessége soha nem látott mértéket öltött. Nézzük meg, hogy a mai emberi tevékenységek közül melyeket tekintjük a legkárosabbnak a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásaik szempontjából. Ami közös, hogy mindegyik probléma mögött az óriási méreteket öltött emberi populáció hihetetlen nagyságú erőforrás felhasználása áll.

Élőhelyek pusztítása

Forrás: Wikimédia

A fajokat veszélyeztető tényezők közül ez az egyik legfontosabb. Rengeteg élőlény élőhelye pusztult már el, helyüket városok, ipari és állattartó telepek, mezőgazdasági területek vették át. A folyamatnak sajnos nincs vége, ráadásul a leginkább veszélyeztetett élőhelyek közé pont azok tartoznak, amelyek a legnagyobb fajgazdagsággal bírnak: például a trópusi esőerdők,[26] illetve a korallzátonyok. Az esőerdők irtása óriási léptekben zajlik,[27] fő oka pedig a területek mezőgazdasági művelésbe vonása főként pálmaolaj, gumi, kakaó, marhahús termelésére – ennek célja pedig sokszor a fejlett világ fogyasztási igényeinek kielégítése. A trópusi esőerdők könnyen degradálódnak, a talaj sekély, pár éves használat után teljesen tönkremegy. Ilyenkor pedig újabb területeket kell művelésbe vonni és az ördögi kör így bezárul. Az esőerdők területének csökkenésekor rengeteg ott élő faj tűnik el, emellett pedig elvesznek azok a génváltozatok is, melyek csak a kivágott fákban voltak jelen. Az esőerdők pusztítása azonban nem csak emiatt kritikus. A világ tüdejének is nevezett erdőségek hatalmas szerepet játszanak a Föld szén-dioxid háztartásának és így klímájának szabályozásában, hiszen a buja növényzet rengeteg szén-dioxidot köt meg. Az erdők pusztítása tehát jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz.[28]

A klímaváltozással együtt járó átlagos hőmérséklet-emelkedés pedig egy másik rendkívüli fajgazdagsággal bíró élőhely degradálódását okozza. Ezek a korallzátonyok, melyek pusztulása a tengeri biodiverzitás szempontjából aggasztó.[29] A korallok ugyanis rendkívül érzékenyek a szennyezésekre és a hőmérséklet emelkedésére. Látható tehát, hogy az ember különböző környezetkárosító tevékenységei kölcsönhatásban lehetnek egymással, illetve hatásaik összeadódhatnak, így okozva egyre nagyobb károkat bolygónkon.[30]

Másik példa erre a szomorú jelenségre a jegesmedvék esete, ahol a hőmérséklet emelkedés okozta sarki jégolvadás miatt került veszélybe az állatok élőhelye.[31] De Magyarországon is találhatunk hasonló helyzetet: a klímaváltozás következtében egyre gyakoribbá váló viharok, valamint szélsőséges időjárási viszonyok számos faj hazai állományában okoztak jelentős károkat.[32]

Túlzott hasznosítás

A fajokra, élőhelyekre azok túlhasznosítása szintén óriási veszélyt jelent. Ide sorolhatjuk az állatok/növények túlzott gyűjtését, a hasznosítható vadak/halak túlzott vadászatát-halászatát, valamint élőhelyek esetében például az erdők túlhasználatát.

Nézzük először az élőlények ok nélküli pusztítását!

Rengeteg állat és növény esik áldozatul az ember gyűjtőszenvedélyének, mely során mindig a legszebb példányok kerülnek kiválasztásra. Rendszerint a legszebb egyedek rendelkeznek a legjobb génekkel, ezek begyűjtésével tehát a faj fennmaradása szempontjából rendkívül fontos gének tűnnek el a populációból. A genetikai diverzitás csökkenése, ráadásul pont a jó tulajdonságokat kódoló gének rovására történik. Gyűjtés alatt azonban ne csak arra gondoljunk, mikor valaki kimegy a mezőre virágot szedni – óriási az egzotikus élőlények, például papagájok, kígyók, orchideák iránti igény. Nagy a kereslet a különleges fajokból készült emléktárgyak iránt is.

Forrás: Wikimédia

Gondoljunk csak az elefántcsontból készült szobrocskákra, de érintettek azok a fajok is, melyeknek valamilyen gyógyhatást tulajdonítanak, ilyen például az orrszarvúak tülke.[33] Ezeknek az igényeknek a kielégítése legtöbbször illegális forrásból történik, ami sok élőlényt sodort már a kihalás szélére.[34] Az illegális vadászat és kereskedelem az egész világot behálózza, így az ellene való küzdelem is nemzetközi szintű, a veszélyeztetett fajok kereskedelmét nemzetközi egyezmény szabályozza, melyről később még írunk.

Az illegális vadászat-halászat az élelmiszerként hasznosítható fajokat is érinti. E fajok iránt is hatalmas a kereslet, ami túlzott hasznosítást eredményez. Ez pedig felbecsülhetetlen károkat okoz. A vadon élő fajok fenntartható használatát keretszámok, más néven kvóták biztosítják, melyeket fajonként, vagy populációnként és évenként állapítanak meg. A kvóta jelenti az engedéllyel kilőhető-kifogható egyedszámot – a benne meghatározott példányszám hasznosítása esetén a populáció még képes hosszú távon, biztosan fennmaradni. Az óriási igény miatt azonban a vadászok-halászok sokszor túllépik ezeket a kvótákat, veszélybe sodorva ezzel a fajokat. Példaként említhetjük a kékúszójú tonhal esetét, melyre akkora a kereslet, hogy a faj már a kihalás szélén áll.[35]

A túlhasznosítás nemcsak fajokat, hanem élőhelyeket is érinthet. Nézzük példaként az erdőket. A trópusi esőerdők esetében a túlhasznosítás sokszor egy-egy faj, például a mahagóni szelektív hasznosítását jelenti, ami komolyan veszélyeztetheti ezen fajok fennmaradását.[36]

A mérsékelt övi területeken – bár a múltban jelentős mértékű volt[37] – napjainkra többé-kevésbé abbamaradt az erdők irtása. Ennek ellenére okoz gondokat az illegális fakitermelés, de ennél talán jelentősebb problémát jelent az évszázadok óta folyó intenzív tarvágásos erdőművelés.[38]

De miért nem jelent fenntartható használatot a tarvágásos gazdálkodás?

A tarvágás során nagy területen, 5, 10, vagy még több hektáron termelik le egyszerre az erdőt. Ezután a levágott területen új erdőt hoznak létre általában magok vagy csemeték ültetésével, majd a fiatal fák évek alatt elődeikhez hasonló nagyságúvá nőnek és a körforgás kezdődik előröl. Ez az erdőművelési módszer azonban több okból sem jelent fenntartható használatot.

Egyrészt csökken az erdők genetikai diverzitása, a levágott területek felújításakor a mag, illetve a csemeteültetés mesterséges módszerével létrehozott erdő genetikai változatossága meg sem közelíti egy természetes erdőét.

Másrészt egy 100 éves fákból álló erdő ökológiai szerepét nem lehet összehasonlítani egy 10 éves erdőével – előbbi sokkal összetettebb élőhelyet jelent, mind szerkezetében, mind a benne élő fajok tekintetében. Egy telepített erdőben a fák egyforma korúak, nem találunk egyszerre fiatal, ereje teljében lévő és idősödő fákat. Emellett sokszor egész szintek, például a cserjeszint, hiányozhat. A tarvágás során pedig szinte az összes erdei faj eltűnik a területről és bár a fiatal erdő növekedésével fokozatosan visszatérhetnek, nem mindegyik populáció éli túl a „száműzetés” éveit. Az erdőknek tehát csökken a faji és az ökológiai diverzitása is. Ezek a hatások összeadódhatnak és sokkal sebezhetőbbé teszik az erdőket. Ennek egyik ismert példája a tátrai erdőkben pár évvel ezelőtt bekövetkezett óriási viharkár.[39];[40] Szerencsére azonban ezen problémák felismerésének hatására egyre több helyen térnek át a fenntartható, természetes módszereken alapuló gazdálkodásra Európában[41] és hazánkban egyaránt.[42]    

Élőhelyek fragmentációja

A fragmentáció az a jelenség, mikor az eredetileg nagy kiterjedésű élőhelyek feldarabolódnak. Fő okai között az utakat,[43] a vonathálózatot – általánosságban az úgynevezett lineáris struktúrákat – a mezőgazdasági területeket, a városokat és az ipartelepeket említhetjük. Nézzük, milyen problémákat okoz az élőhelyek fragmentálódása!

Forrás: Wikimedia

Egyrészt nagyban korlátozza a fajok mozgását, gátolja a táplálkozó, ivó, vagy szaporodó helyek elérését.

Másodszor elszigeteli egymástól a populációkat, ami súlyos következményekkel járhat, ugyanis a „beszorult” állományok egyedszáma lecsökken, ami a fentebb már ismert problémákhoz, végül pedig a populáció kihalásához vezet. Az elszigetelt populációk közti mozgás biztosítása tehát nagyon fontos. Sok állatfaj ráadásul nem megy át még az emberi szemnek kicsinek tűnő nyílt területeken, például egy úton sem. Ilyen az orángután is, ezért Borneón külön hidakat építenek az erdőben, hogy a csoportok közti mozgást segítsék.[44]

Az utak okozta harmadik problémahalmazhoz tartoznak a vadelütések. Ez Magyarországon is komoly gondot okoz, mind az állatvédelem, mind pedig az emberi biztonság szempontjából. Kutatók folyamatosan próbálják javítani az utak okozta problémákat, kidolgozni azokat a módszereket melyek segítenek megakadályozni az elütéseket, illetve képesek biztosítani a populációk mozgását. Erre vonatkozóan hazánkban is zajlanak kutatások.[45]

Említettük, hogy az élőhelyfragmentáció egyik okozói a terjeszkedő városok. A városi környezetben is van azonban lehetőség a biodiverzitás védelmére. Több állatfaj is alkalmazkodott a városban való élethez (pl. nyest, galamb, feketerigó, mókus), megfelelő várostervezéssel, parkokkal pedig biztosítani lehet életterüket a jövőben is. Ezt kívánja elősegíteni a biodiverzitás fővárosa elnevezésű, önkormányzatok számára kiírt pályázat is.[46]  

Idegenhonos fajok

Az utolsó nagy problémakör, amit érinteni fogunk, az idegenhonos fajok kérdése. A fajok elterjedésének általában klimatikus, illetve földrajzi korlátai vannak – a különböző régiókban így az evolúciónak köszönhetően különböző fajok fejlődtek ki. Az emberi tevékenységek hatására azonban rengeteg faj szabadult ki eredeti élőhelyéről és indult hódító útra eredeti elterjedési területétől teljesen más helyeken.[47] Ilyen tevékenységek a direkt behurcolás – például mikor a gyarmatosítók a megszokott fajokat akarták maguk körül tudni idegen környezetben is; a haszon miatt betelepített fajok – ilyen volt hazánkban az akác betelepítése, mikor a homokos talajt megkötése volt a cél; de ide tartozik a véletlen behurcolás is – például patkányok potyautazása a hajókon.

Azok a fajok, melyek képesek megtelepedni az új helyen, óriási pusztításokat vihetnek végbe. Sokszor olyan forrásokat képesek felhasználni, melyet a bennszülött fajok nem, így a számukra kedvező körülmények közt tömegesen elszaporodhatnak. Ezzel megbomlik az évezredek alatt kialakult ökológiai egyensúly, az új jövevények pedig kiszorítják élőhelyeikről az őshonos fajokat. Emellett olyan betegségeket hozhatnak magukkal, mellyel szemben az őshonos fajok nem ellenállók. Kiirtásuk szinte lehetetlen, hatékony forrásfelhasználásuk miatt nincs versenytársuk, valamint természetes ellenségeik is sokszor hiányoznak. Különösen káros hatásuk van a sok endemikus fajjal rendelkező szigeteken, illetve az olyan elszigetelt ökoszisztémákban, mint például Ausztrália.[48]

 



Biodiverzitás védelem

Fővárosi Állat- és Növénykert

A fajok, élőhelyek eltűnésére reagálva, valamint a fent említett biodiverzitást veszélyeztető tevékenységek felismerésével előtérbe került a biológiai sokféleség megőrzésének igénye. Ennek a védelemnek a biodiverzitás minden szintjére ki kell terjednie, a genetikai, a faji és az ökológiai diverzitásra is. A gyakorlatban ezek különböző módokon jelennek meg. Döntően a természetes élőhelyek megőrzése áll a középpontban, de jelentős szerepe van az egyes fajokra kidolgozott fajvédelmi programoknak, illetve fontos feladatuk van az állatkerteknek, magbankoknak is.  

Nézzük először ez utóbbiak szerepét. Az élőhelyeken kívüli védelem leginkább a már túlságosan lecsökkent populációjú fajok esetében indokolt, mikor az egyedszám annyira kevés, hogy beavatkozás nélkül biztos kipusztulás következne be. Ekkor utolsó megoldásként a faj példányait mesterséges körülmények között tartják – ezek helyszínei legtöbbször állatkertek, botanikus kertek. A zárt tartásnál lehetőség nyílik a mesterséges szaporításra, ellenőrzött körülmények között pedig több utód marad életben, mint amennyi a vadonban túlélne. A lecsökkent populációméret okozta kis genetikai diverzitás problémáját is korrigálni lehet, ha a szaporításkor az egymástól legtávolabbi rokonságban álló egyedeket választják ki. Az eredeti genetikai sokféleség természetesen nem állítható vissza, de ha egy felszaporított állomány egyedeit sikerül visszatelepíteni eredeti élőhelyeikre idővel további javulás várható és a faj túlélése biztosított lehet. Az állat- és botanikus kertekbenazonban nem csak ilyen végveszélyben lévő fajokkal találkozunk, hanem a vadonban még nagyobb számban előforduló élőlényekkel is. Annak ellenére, hogy számukra az lenne a legjobb, ha fajtársaikkal együtt élőhelyeiken zavartalanul élhetnének, a mesterséges tartás számos előnnyel is jár. Egyrészt rengeteg ismeretet gyűjthetünk az állatok-növények biológiai tulajdonságairól, például, hogy milyen életkörülményeket, táplálékokat kedvelnek jobban, vagy hogy mikor és hogyan szaporodnak. Sokszor az állat- és botanikus kertekben élő példányokon végeznek a faj jobb megismerése érdekében szükséges vizsgálatokat, mellyel lecsökken az igény vadon élő társaik befogására. Emellett az állatok-növények nagyközönségnek történő bemutatása felhívja a figyelmet a faj és egyben az egész természetvédelem fontosságára is.    

Hasonló szerepük van a magbankoknak, melyek a vadon élő és a termesztett növények magjait, így genetikai diverzitását hivatottak megőrizni. A vadon élő fajok genetikai változatosságáról már többször is szó volt, de a termesztett növényekéről még nem. Egyszer már utaltunk rá, hogy ezen fajok sokfélesége is egyre csökken. Ennek oka, hogy a gazdálkodók felhagynak a hagyományos gazdálkodással és áttérnek a nagyüzemű gazdálkodási módokra. A hagyományos gazdálkodás során legtöbbször egy-egy régióban az adott tájra jellemező tájfajtákat termesztettek, melyek a helyi körülményekhez jól alkalmazkodtak, így kevés törődést, például növényvédő szerekkel való kezelést igényeltek. A nagyüzemű gazdálkodás során minden területen ugyanazokat a fajtákat vetik, melyek nem képesek az eltérő adottságú földeken mindenhol ugyanolyan jól megélni. A mezőgazdasági növények diverzitásának megőrzése tehát kulcsfontosságú, hiszen a tájfajták közt találhatunk bizonyos betegségekkel szemben ellenálló, vagy kicsit kedvezőtlenebb körülmények között is magas terméshozamot adó változatot.[49]

Forrás: Wikimedia

Lépjünk tovább a biodiverzitás védelem következő szintjére, a fajvédelemre. A veszélyeztetett fajok védelmére úgynevezett fajvédelmi terveket dolgoznak ki a szakemberek, a faj elterjedésétől függően nemzeti, vagy nemzetközi szinten. Lassan általános gyakorlattá válik, hogy meghatározzák a fajok természetvédelmi helyzetét és ez alapján kerülnek kidolgozásra a védelmi tervek. A fajok természetvédelmi helyzetének jellemzéséhez a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources – IUCN)[50] és a Világ Természetvédelmi Monitorozó Központ (Word Conservation Monitoring Centre – WCMC)[51] tíz kategóriát tartalmazó rendszert dolgozott ki. A kihalással leginkább veszélyeztetett fajok három kategóriába sorolhatók, veszélyeztetettségük mértékétől függően: különösen veszélyeztetett, veszélyeztetett, sebezhető. Ezen túl, e kategóriákra támaszkodva a veszélyeztetett fajokról úgynevezett vörös könyveket is kiadnak,[52] melyek célja egyrészt a figyelemfelhívás az adott fajok rossz helyzetére,[53]másrészt a védelmi stratégia kidolgozásának segítése.  

A fajok megőrzése azonban csak akkor lehet igazán hatékony, ha azokat természetes élőhelyeikkel együtt óvjuk. A természetes társulások megőrzésére védett területeket szükséges kialakítani, kialakításukkor pedig fontos követelmény, hogy valóban hatékonyan legyenek képesek megóvni a fajokat. Optimális nagyságú területeket kell tehát kijelölni.

De mit jelent az optimális nagyság? Általánosságban véve azt, hogy a kijelölt területek védelmet nyújtanak az adott országban előforduló fajok többségének. A védett területek kijelölésekor tehát érdemes figyelemmel lenni a terület fajgazdagságára, az esetleges endemikus és veszélyeztetett fajokra, illetve arra, hogy a különböző társulások mind megfelelő arányban képviselve legyenek.

Forrás: Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság

A védett területeknek különböző típusai vannak, a védelem céljaitól és fokától függően. Ezek a kategóriák Magyarországon a nemzeti park, a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület és a természeti emlék. Vannak nemzetközi védelmi kategóriák is, ezek kijelölését nemzetközi természetvédelmi egyezmények követelményei szabják meg. Ilyenek például a bioszféra-rezervátumok és a Ramsari területek.

Előbbi az ENSZ Nevelésügyi és Tudományos és Kulturális Szervezetének, a UNESCO-nak a programja,[54] utóbbi pedig a vizes élőhelyek védelmét tűzte ki célul.[55] Hazánkban 5 bioszféra rezervátum és 29 Ramsari-terület található.[56]  

A biológiai sokféleség – fajok, élőhelyek – védelme akkor lehet igazán hatékony, ha nemzetközi, Európai Uniós és hazai szinten is megjelenik.

 


Nemzetközi egyezmények

A nemzetközi egyezmények közül az első és talán legfontosabb a Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity – CBD),[57] mely 1992-ben, a Rio de Janeiro-ban tartott Környezet és Fejlődés Konferencián (United Nations Conference on Environment and Development – UNCED), született.[58] Az egyezmény célja a biológiai sokféleség megőrzése, a természeti erőforrások fenntartható használatának, a genetikai erőforrások – például az esőerdei fajokból kivonható anyagok – hasznosításából származó javak igazságos elosztásának biztosítása. Az egyezmény működését a Részes Felek Konferenciája végzi, melynek legutóbbi ülése 2010 októberében, Nagoyában volt. A megállapodásnak Magyarország is tagja, az egyezménynek hivatalos honlapja is van.[59]

A Biológiai Sokféleség Egyezményen kívül számos más nemzetközi egyezmény foglalkozik még a biodiverzitással, vagy vannak a biológiai sokféleséget is érintő vonatkozásai.[60] Ezek közül az egyik legjelentősebb a Washingtoni Egyezmény (Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről, Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora – CITES),[61] mely a veszélyeztetett fajok védelme érdekében a kereskedelmüket szabályozza. Ahogy már olvashattad, a fajok illegális kereskedelme komoly veszélyforrást jelent, az egyezmény ezt próbálja megakadályozni. Magyarország 1995-ben csatlakozott a megállapodáshoz,[62] így – természetesen az állat és növényfajok védelme mellett – a bírságok miatt is érdemes vigyáznunk, hogy milyen emléktárgyakkal térünk haza egy egzotikus utazásról.[63]

Biodiverzitás védelem az Európai Unióban

A biológiai sokféleség védelme az Európai Unió politikájában is megjelenik. 2006. május 22-én az Európai Bizottság közleményt adott ki „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl: Az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása az emberi jólét érdekében” címmel, mely hangsúlyozza a biodiverzitás védelem fontosságát és célja a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig való megállítása volt. Ennek érdekében számos feladatot megállapítottak uniós és nemzeti szinten is. Mára sajnos már világossá vált, hogy ezt a célkitűzést nem sikerült teljesíteni.[64];[65] A Bizottság 2011 májusában így közzétette az EU 2020-ig szóló Biodiverzitás Stratégiáját. Ennek fő célkitűzése, hogy „a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását 2020-ig meg kell állítani az Európai Unióban, és azokat a lehetőségek keretein belül helyre kell állítani, valamint fokozni kell a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulást”.[66]

Nemcsak a Biodiverzitás Stratégia azonban az egyetlen eszköz, ami az Európai Közösség természetes élőhelyeinek, fajainak a megőrzését szolgálja. Két irányelv biztosítja a biológiai sokféleség fennmaradását az Európai Unió tagországainak területén: a Madárvédelmi irányelv a madarak védelmét,[67] az Élőhelyvédelmi irányelv pedig a természetes élőhelyek, illetve a többi vadon élő faj megőrzését tűzte ki célul.[68] A két irányelv mellékletei tartalmazzák azokat a fajokat és élőhelyeket, melyek megőrzése közösségi szinten kiemelten fontos, így ezeket közösségi jelentőségű fajoknak, élőhelyeknek hívjuk. Az irányelvek alapján minden tagországnak, így Magyarországnak is ki kellett jelölnie az úgynevezett Natura 2000 hálózatot, amely egy egész Európa területére kiterjedő, összefüggő ökológiai hálózat.[69]

Az Európai Unió a közösségi jelentőségű fajok megőrzését anyagi eszközökkel is támogatja, a Life nevet viselő programja által.[70]

Hazai természetvédelem

Forrás: Wikimédia

A magyarországi természetvédelem célja szintén a biológiai sokféleség megőrzése. Ennek alapját a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény képezi. Az erdőkre vonatkozó legfontosabb jogszabály az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény, az Európai Unió Madár és Élőhelyvédelmi Irányelveit pedig a 275/2004. (X.8.) kormányrendelet ültette át a hazai jogba.

A magyar állami természetvédelem felépítéséről általánosságban elmondható, hogy a koordinációs feladatokat a Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkársága látja el, míg a természeti értékek gyakorlati védelme az országban működő 10 nemzeti park igazgatóság munkája. Szintén 10 környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség működik, ezekhez tartoznak a hatósági, például engedélyezési ügyek. Az ő munkájukat az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség hangolja össze.

A hazai természetvédelemben szintén megjelenik a biológiai sokféleség megőrzésének három szintje, a genetikai diverzitás, a faj és az élőhelyvédelem is.

A genetikai diverzitás megőrzésének helyszínei a sokak által jól ismert állatkertek, melyek közül legnagyobb a Fővárosi Állat- és Növénykert,[71] de jelentősek a vidéki állatkertek is. Növényvédelmi szempontból említésre méltóak a botanikus kertek, például a Vácrátóti Botanikus Kert.[72] Talán csak kevesen ismerik, hogy a fentebb már említett magbankok közül is található egy Magyarországon.[73] A tavaly indult egyedülálló magbank projekt – mely mezőgazdasági növényfajták és vadon élő növények genetikai anyagait is őrzi – az Európai Unió Life programjának keretein belül valósul meg.[74]

Rákosi vipera Forrás: sulinet.hu

A veszélyeztetett fajok védelme érdekében, ahogy már utaltunk rá, fajmegőrzési terveket készítenek a szakemberek. Magyarországon eddig 23 állat és 20 növényfajra készültek fajmegőrzési tervek, többek közt olyan fajokra, mint a hiúz, a farkas, a túzok, vagy a boldogasszony papucsa.[75]

A fajokat azonban nem lehet élőhelyeik nélkül megőrizni. Szép példája az összehangolt védelmi intézkedéseknek a Kárpát-medencében endemikus rákosi vipera megmentése. A munkák szintén a Life program támogatásával valósultak meg és egy mesterséges szaporításra alkalmas védelmi központ kialakítását, valamint a faj élőhelyeinek helyreállítását is tartalmazták.[76]

A hazai természetes élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok védelmét, illetve kezelését, a nemzeti park igazgatóságok látják el.[77] Ezek őrzik Magyarország úgynevezett 7 természeti csodáját is.[78]

Aggteleki Nemzeti Park[79]

A nemzeti park az ország Észak-keleti csücskében fekszik, az egykori Gömör-Tornai karszt területén. Leginkább földtani értékeiről, barlangjairól híres, egyik ismert nevezetessége a Baradla-barlang. Területén sok az erdei élőhely, illetve jellemző az erdő-gyep mozaikos táj. Gyakori gyeptípusok a sziklagyepek és a magas-fennsíki gyepek. Olyan ritka fajokat találhatunk itt, mint a farkas, a hiúz, a csíkos szöcskeegér, a díszes tarkalepke, vagy növények közül a boldogasszony papucsa, illetve a tornai vértő. Érdekesség még a több mint 130 egyedet számláló hucul-ménes is.

Balaton-felvidéki Nemzeti Park[80]

A park a Balaton és a Kis-Balaton környékén található. Területén számos egyedi és különleges természeti érték fordul elő, a Tapolcai-medence tanúhegyeitől a Tihanyi-félszigetig és a Kis-Balatonig. Számos védett növényfajt találunk a környéken, például a cifra kankalint, az adriai sallangvirágot, vagy az orchidea félékhez tartozó légy, illetve poszméhbangót. Említésre méltó még a Kis-Balaton hihetetlenül gazdag állatvilága is: olyan fajok élnek itt mint a nagy kócsag, a kis kárókatona, a vidra, a hermelin, halak közül a lápi póc és a réti csík, valamint számos védett szitakötő-faj.

Bükki Nemzeti Park[81]

A nemzeti park az Északi-Középhegység jelentős részét magába foglalja. Területét nagyrészt erdőségek teszik ki, hét erdőrezervátum is található a hegyvidékeken. Az erdőrezervátumok célja az erdő természetes folyamatainak biztosítása, ezért a bennük folytatható gazdálkodási tevékenységek nagyon korlátozottak vagy teljesen tilosak, de még látogatásuk sem minden időszakban lehetséges. Jellegzetes fajok a légyölő galóca, a turbánliliom, a tarka nőszirom, a szártalan bábakalács, a leánykökörcsin és a kardos madársisak, állatok közül pedig tavi békával, fecskefarkú lepkével találkozhatunk. A nemzeti park területén található a 20 millió éves maradványokat őrző Ipolytarnóc is.

Duna-Dráva Nemzeti Park[82]

A Duna és a Dráva folyók mentén található ez a nemzeti parkunk. Élőhelyek közül legjelentősebbek a vízhez kötött erdők, ilyenek az égerlápok, a puhafás és a keményfás ligeterdők. Ezekben az erdőkben olyan védett fajokat találhatunk, mint a vadmacska, a barna kánya, a havasi cincér, vagy növényritkaságok közül a bánáti bazsarózsa és a fekete galagonya. Az erdők mellett egyéb vízhez kötődő élőhelyeket is láthatunk, ahol aldrovandát, vidrafüvet láthatunk.

Duna-Ipoly Nemzeti Park[83]

Pilisi len  Forrás: sirbuday.hu

A Budapesthez legközelebb eső nemzeti park, a Pilis, a Visegrádi-, a Budai-hegységek és a Börzsöny erdeinek természetvédelmi kezelését végzi. A Duna-Tisza közén az erdők mellett gyepeket is találhatunk. A park növényzete átmeneti jellegű, köszönhetően a változatos alapkőzeteknek, valamint a kontinentális és a szubmediterrán klímák találkozásának. Budapesttől nem messze él az egyik leghíresebb magyarországi bennszülött faj, a pilisi len.

Nevével ellentétben nem a Pilisben, hanem Nagykovácsi környékén, a Nagy-Szénáson találkozhatunk vele. Állatok közül jelentős állománnyal él az erdőkben védett pele, cickány és denevérfajok, de előfordulhat, hogy ritkán az erdők belsejében hiúz is feltűnik.

Fertő-Hanság Nemzeti Park[84]

A Fertő-tó környékén találjuk ezt a nemzeti parkot. Találunk itt melegkedvelő tölgyeseket, de vízhez kötődő ligeterdőket és lápréteket is. Növénykülönlegességek a fokozottan védett csengettyűvirág, adriai sallangvirág, de találkozhatunk orchideafélékkel is – ilyen a halvány ujjaskosbor, illetve a bangófajok. Állatok közül sok a denevérfaj, gazdag a tó körüli madárvilág és igazi ritkaságnak számít a rákosi vipera is.

Hortobágyi Nemzeti Park[85]

Forrás: Wikimedia

Hazánk első és legnagyobb nemzeti parkja, területén találhatók a sokak által az erős só-felhalmozódásról ismert szikesek. A szikeseken igen változatos növényvilág alakult ki, már pár centiméteres szintkülönbségek is jelentős eltéréseket okoznak a talajvíz-szintben és a sómennyiségben, ezekhez pedig eltérő növényvilág társul. Megkülönböztetünk sziki üröm által dominált száraz pusztákat, magas fűvel borított szikes réteket és az év jelentős időszakában vízzel borított szikes tavakat. Egyik legszebb sziki növényünk a sziki őszirózsa. Az állatvilágra jellemző a gazdag madárfauna, itt él az Európa-szerte megritkult állományú túzok, továbbá kerecsensólymot és kékvércsét is láthatunk. Ősszel százezres nagyságrendben jelennek meg a vonuló darvak, melyeket a szürkületi órákban figyelhetünk meg a legjobban. Haszonállatok közül pedig itt találkozhatunk a híres szürkemarhával.  

Kiskunsági Nemzeti Park[86]

A Duna-Tisza közén terül el a Magyarország legmélyebb pontját is tartalmazó park. Jellegzetes élőhelyek a homokbuckák alkotta táj, melyen homoki gyepek alakultak ki, a pusztai élőhelyek, az ősborókás, valamint a pusztai tölgyesek. Találkozhatunk itt a ritka fekete kökörcsinnel, gyapjas csűdfűvel és homoki kikericcsel. Állatok közül láthatunk rengeteg sáskát, kétéltűek közül a barna ásóbékát, sok gyíkot, megtalálható itt a földikutya, de a legkülönlegesebb faj kétséget kizáróan a rákosi vipera.

Körös-Maros Nemzeti Park[87]

A nemzeti park a Körös és a Maros folyók vidékét foglalja magába. Jellemzők a vizes élőhelyek, mocsármaradványok, a löszgyepek, az erdőspuszták. Növények közül csak itt él a bókoló zsálya, az erdélyi hérics, de ritkaságnak számít a vetővirág is. Az állatvilágot a dobozi pikkelycsiga, az atracél cincér, a túzok és a nagy szikibagoly színesíti, mely nevével ellentétben nem egy madár, hanem egy lepkefaj.

Őrségi Nemzeti Park[88]

Legfiatalabb nemzeti parkunk az Őrség, a Vendvidék és a Rába-völgy természeti értékeire ügyel. Legnagyobb kiterjedésben erdőket találunk ezen a vidéken, mégpedig a hazánkban egyedül itt őshonos lombos fák és erdei fenyvesek keverékét. Jellemző alpokaljai növények a kígyózó korpafű és az áfonyafajok. Az erdők mellett lápréteket és lápokat is találunk, ezek fajai a kígyólevelű keserűfű, a fehér zászpa, a kereklevelű harmatfű és a vidrafű. Állatok közt ritkaságnak számít az itteni patakokban élő dunai ingola és fürge cselle, de nagyon gazdag a kétéltű fauna is: alpesi gőtét és foltos szalamandrát is láthatunk. Ragadozó madarak közül megtalálható a vidéken a darázsölyv, mely nevének megfelelően darazsak és méhek lárváival táplálkozik.

Ahhoz, hogy megállapíthassuk sikeres-e egy élőhely vagy fajmegőrzési intézkedés, illetve hogy feltárásra kerüljenek azok a pontok, ahol további védelmi beavatkozásokra van szükség, az élőhelyek és fajok természetvédelmi helyzetét nyomon kell követni. Ezt nevezzük monitorozásnak. Ennek érdekében hozták létre Magyarországon a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszert, mely 1998 óta működik.[89] A monitorozás során a védett, veszélyeztetett természeti értékek állapotát, a hazai életközösségek általános állapotát jelző elemeket, valamint az emberi tevékenység hatásait vizsgálják meghatározott időszakonként és módszerekkel. Az, hogy a vizsgálati időszakok és módszerek előre meghatározottak legyenek különösen fontos az összehasonlíthatóság szempontjából, hiszen a nyomon követés során leginkább trendekre, változásokra vagyunk kíváncsiak.

 



Mit tehetünk mi a biodiverzitás megőrzéséért?    

Most, hogy megismerkedtünk a biológiai sokféleség, a természet védelmét szolgáló eszközökkel, felmerülhet a kérdés, hogy vajon mit tehetünk mi magunk a biodiverzitás megőrzéséért.[90]

Az egyik lehetőség mellyel hozzájárulhatunk a természetvédelmi kezelésekhez, ha segítjük az információgyűjtést. Hiszen csak akkor lehet bármilyen fajvédelmi tervet kidolgozni, ha az adott élőlényről megfelelő tudással rendelkezünk. Ezt segíti elő a Vadonleső program,[91] melyben az országszerte elterjedt, viszonylag gyakori és szinte mindenki által könnyen felismerhető fajokról bárki szolgáltathat információt.

A természetvédelemben általában a már veszélyeztetett fajokra fókuszálunk, a még tömegesen előforduló fajokról sem szabad azonban megfeledkeznünk. Egyszer a ma megritkult fajok is még nagy számban fordultak elő, könnyen lehet tehát, hogy a ma gyakori fajokat is éri olyan negatív hatás, ami miatt veszélyeztetettekké válnak. Ha azonban időben észrevesszük populációik csökkenését, könnyebben megtalálhatjuk az ezt kiváltó okot és egy megbízható információbázison alapuló beavatkozással a faj még a végveszélybe kerülése előtt megmenthető.

Forrás: Wikimedia

Erre példa a Vadonleső program egyik állata, a keleti sün. Ez az állat Nagy-Britanniában a kihalás szélén áll,[92]Magyarországon azonban még nagy számban előfordul és erről, hála a természetvédelem iránt elkötelezett lakosságnak, adatok is gyűlnek. Ezeket az adatokat az állami természetvédelem fel is használja, így ha a sünpopuláció csökkenésnek indulna, biztosan időben észlelnék a szakemberek.  

Madarak vonatkozásában szintén részt vehetünk önkéntesként madármonitorozó tevékenységekben. Ezt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME)[93] koordinálja.[94] Szintén az MME programjaihoz tartozik a madárbarát kert program, mely a madarak védelméhez nyújt gyakorlati tanácsokat, segítséget.[95]

Most pedig, hogy már annyi mindent megtudtunk a biodiverzitásról zárjuk gondolatainkat egy idézettel az élővilágot, az állat és növényfajok sokaságát hihetetlenül jól ismerő David Attenborough-tól:

"The question is, are we happy to suppose that our grandchildren may never be able to see an elephant except in a picture book? And if the answer is no, then people world-wide have got to say: 'Yes, elephants are a glory and a splendour and a wonder and we should not be responsible for their disappearance. And we are prepared to do something about it'."

Elephant mating ritual

 

 

 

 

 

 

 

[1] l. Illyés András: Új színben a legnagyobb fajkihalás, Origo.hu, 2005. március 18. - http://www.origo.hu/tudomany/fold/20050316afelmelegedes.html
[2] l. Jordán Ferenc: A kihalások története, természetvilága,hu - http://www.termeszetvilaga.hu/tv98/tv9803/kihal.html
[3] l. Tizenkétezer állatfajt fenyeget a kihalás, Index.hu, 2003. november 19. - http://index.hu/tudomany/kornyezet/kihal1119/
[4] l. Sáling Gergő: Felfalja a fejlődés a természeti népeket, Origo.hu, 2006. augusztus 28. - http://www.origo.hu/nagyvilag060828bennszulott.html
[5] l. Králl Attila: Orvosság cápában, medvében – pusztul a gyúgyító élővilág, Origo.hu, 2008. május 9. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20080504-orvossag-a-beka-capa-medve-szervezetebol-ha-kipusztul-a.html 
[6] l. Szabó András: Véget ért a magyar sárkányfűárusok kora, Origo.hu, 2008. január 30. -   http://www.origo.hu/itthon/20080130-vilagszerte-tobb-szaz-gyogynoveny-pusztulhat-ki.html
[7] l. Elkerülheti a rákot a tasmán ördög, Origo.hu, 2008. április 4. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20080404-elkerulheti-a-daganatos-borbetegseget-a-tasman-ordog.html
[8] l. What are Ecosystem Services?, Ecosystem Services - http://www.ecosystemservices.org.uk/ecoserv.htm
[9] l. International Institute for Species Exploration, Arizona State University - http://species.asu.edu/index
[10] l. Új majomfajt fedeztek fel Brazíliában, Index.hu, 2011. augusztus 25. - http://index.hu/tudomany/blog/2011/08/25/uj_majomfajt_fedeztek_fel_braziliaban/
[11] l. Kihalhat a legnagyobb európai rájafaj, Origo.hu, 2009. november 19. - http://www.origo.hu/tudomany/20091119-kihalhat-a-legnagyobb-europai-rajafaj-teves-rendszertani-besorolas-miatt.html
[12] Átlépte az egymilliót a Földön élő fajok száma, National Geographic, ng.hu, 2007. április - http://www.ng.hu/Termeszet/2007/04/Atlepte_az_egymilliot_a_Foldon_elo_fajok_szama
[13] l. Pesthy Gábor: Tíz év alatt több mint 6000 új faj a tengerekből, Origo.hu, 2010. október 4. -http://www.origo.hu/tudomany/20101004-veget-ert-a-census-of-marine-life-tengeri-nepszamlalas.html
[14] l. Pesthy Gábor: Elkészült a legújabb leltár az élővilágról – kevesebb faj él, mint gondolnánk, Origo.hu, 2011. augusztus 24. - http://www.origo.hu/tudomany/20110824-a-foldon-ma-elo-fajok-szama.html
[15] l. Evolúciós gócpontok a korallzátonyok, Index.hu, 2010. január 10. -http://index.hu/tudomany/kornyezet/2010/01/10/evolucios_gocpontok_a_korallzatonyok/
[16] l. Rainforest Animals - http://www.rainforestanimals.net/
[17] l. Sicista projekt - Csíkos szöcskeegér  (Sicista subtilis trizona) kutatási és védelmi program -http://www.sicista.hu/
[18] l. Új földikutyafajt fedeztek fel hazánkban, National Geographic, ng.hu, 2008. szeptember - http://www.ng.hu/Termeszet/2008/09/Uj_foldikutyafajt_fedeztek_fel_hazankban
[19] l. Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet - http://www.obki.hu/
[20] l. MÉTA Program, Magyarország Növényzeti Öröksége - http://www.novenyzetiterkep.hu/
[21] l. Nyolcvan éve kihaltnak hitt madárfaj látható egy új fotón, Origo.hu, 2008. március 11. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20080311-nyolcvan-eve-nem-latott-madarfaj-bukkant-fol.html
[22] l. l. Jégkori kihalások: újabb bizonyíték az ember ellen, Origo.hu, 2001. június 21. - http://www.origo.hu/itthon/20010621jegkori.html
[23] l. Az ember keze is benne volt az óriáskenguruk kihalásában, Origo.hu, 2009. június 24. - http://www.origo.hu/tudomany/20090624-az-ember-kozrejatszhatott-az-oriaskenguruk-kihalasaban.html
[24] l. Dulai Alfréd: Tényleg létezhetett az emberevő sas, Origo.hu, 2009. szeptember 14. - http://www.origo.hu/tudomany/20090914-tenyleg-letezhetett-az-emberevo-madar-a-haastfele-sas.html
[25] l. Saját maga okozta bukását a Nazca-kultúra népe, Origo.hu, 2009. október 15. - http://www.origo.hu/idojaras/20091015-kivagta-az-erdoket-a-nazcakultura-nepe.html
[26] l. Egymillió négyzetkilométer erdő pusztult ki a Földről öt év alatt, Origo.hu, 2010. április 27. -http://www.origo.hu/idojaras/20100427-egymillio-negyzetkilometer-erdo-pusztult-ki-a-foldrol-ot-ev-alatt.html
[27] l. Gyorsul a Brazíliai esőerdők irtása, Index.hu, 2011. augusztus 7. - http://index.hu/tudomany/klima/2011/08/07/gyorsul_a_braziliai_esoerdok_irtasa/
[28] l. 8000 év alatt eltűnt az erdők harmada, Index.hu, 2011. május 26. - http://index.hu/tudomany/2011/05/26/8000_ev_alatt_eltunt_az_erdok_harmada/
[29] l. Babucsik Péter: Pusztul a Nagy Korallzátony, Index.hu, 2002. április 18. - http://index.hu/tudomany/korall
[30] l. Jóval nagyobb kárt okoz a globális felmelegedés a vártnál, Index.hu, 2011. augusztus 29. - http://index.hu/tudomany/2011/08/29/joval_nagyobb_kart_okoz_a_globalis_felmelegedes/
[31] l. Domokos Kata: Amerika halogatja a döntést a jegesmedvékről, Origo.hu, 2008. január 18. - http://www.origo.hu/tudomany/20080118-mi-lesz-a-jegesmedvek-sorsa-amerika-halogatja-a-dontest.html
[32] l. Csökkent a hollók és harisok száma Baranyában, Index.hu, 2011. június 27. -http://index.hu/belfold/2011/06/27/csokkent_a_hollok_es_harisok_szama_baranyaban/
[33] l. Vincze Barbara: Ajzószernek tartott szarvakat lopkodnak magyar múzeumokból is, Origo.hu, 2011. augusztus 23. - http://www.origo.hu/kultura/20110823-magyar-muzeumokbol-is-lopott-az-orrszarvutulok-tolvaj-bunbanda.html
[34] l. Jó állapotban lévő gorilla eladó, Origo.hu, 2005. szeptember 6. - http://www.origo.hu/tudomany/elet/20050906joallapotban.html
[35] l. Dollármilliárdokat csalnak el az illegális tonhalvadászok, Index.hu, 2010. november 8. - http://index.hu/kulfold/2010/11/08/dollarmilliardokat_csalnak_el_az_illegalis_tonhalvadaszok/
[36] l. Végveszélyben a mahagóni, Origo.hu, 2002. október 28. - http://www.origo.hu/tudomany/fold/20021028vegveszelyben.html
[37] l. Az erdővel együtt a genetikai változatosságot is kiirtották a Kárpátokban, Origo.hu, 2011. április 19. - http://www.origo.hu/tudomany/20110419-dnsbe-zart-populaciotortenet-osi-lucfenyok-genetikai-vizsgalata-a-retyezaton.html
[38] l. Mentésre szorulnak a Kárpátok őserdei, Origo.hu, 2011. június 1. - http://www.origo.hu/idojaras/20110601-veszelyeztetett-oserdok-a-karpatokban-kozos-kozepeuropai-mentoakcio.html
[39] l. Vihar után a Magas-Tátrában, Origo.hu, 2004. december 21. - http://www.origo.hu/tudomany/fold/20041221vihar.html
[40] l. Rossz állapotban van a szlovákiai Magas-Tátra, Origo.hu, 2008. december 11. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20081211-rossz-allapotban-van-a-szlovakiai-magastatra.html
[41] l. Környezetbarát erdőgazdálkodás Franciaországban, Origo.hu, 2003. január 22. - http://www.origo.hu/tudomany/fold/20030122kornyezetbarat.html
[42] l. Erdő – tartvágás nélkül, Mecsekerdő Zrt., mecsekerdő.hu - http://www.mecsekerdo.hu/index.php?m=3_4&l=h
[43] l Sipos Géza: Őserdőben vágnának főutat Romniában, Origo.hu, 2011. augusztus 4. - http://www.origo.hu/idojaras/20110804-erdoirtas-utepites-romania-retyezat-termeszetvedelem-oserdoben-vagnanak-foutat.html
[44] l. Hidakat készítenek az orángutánoknak Borneon, Index.hu, 2011. augusztus 24. - http://index.hu/tudomany/2011/08/24/hidakat_keszitenek_az_orangutanoknak_borneon/
[45] l. ELTE Útökológiai Munkacsoport - http://vadelutes.elte.hu/
[46] l. Pályázat: A Biodiverzitás Fővárosa, Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007-2013 - http://umvp.eu/?q=node/19034
[47] l. Králl Attila: Kontinensközi invázió: agresszív idegen fajok Európában, Origo.hu, 2008. október 7. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20081007-kontinenskozi-invazio-evente-6-uj-idegen-invaziv-faj-erkezik.html
[48] l. Domokos Kata: Új jelentés: fajkihalási hullám pusztít Ausztráliában és Óceániában, Origo.hu, 2009. július 29. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20090729-uj-jelentes-fajkihalas-ausztralia-es-oceania-teruleten.html
[49] l. Megnyílt a legnagyobb magbank a „világvégén”, Origo.hu, 2008. február 26. - http://www.origo.hu/tudomany/20080226-megnyilt-a-globalis-vetomagtarolo.html
[50] l. International Union for Conservation of Nature - http://www.iucn.org/
[51] l. United Nations Environment Programme – World Conservation Monitoring Centre - http://www.unep-wcmc.org/
[52] l. The IUCN Red List of Threatened Species - http://www.iucnredlist.org/
[53] l. Pesthy Gábor: Az emlősfajok negyedét fenyegeti a kihalás, Origo.hu, 2008. október 6. - http://www.origo.hu/tudomany/20081006-uj-voros-konyv-az-emlosfajok-negyedet-fenyegeti-a-kihalas.html
[54] l. Ecological Sciences for Sustainable Development - http://www.unesco.org/new/en/natural-sciences/environment/ecological-sciences/man-and-biosphere-programme/
[55] l. The Ramsar Convention on Wetlands - http://www.ramsar.org/cda/en/ramsar-home/main/ramsar/1_4000_0__
[56] l. Ramsari Egyezmény, természetvédelem.hu - http://www.termeszetvedelem.hu/ramsari-egyezmeny
[57] l. Convention on Biological Diversity - http://www.cbd.int/
[58] United Nations Conference on Environment and Development (UNCED), Rio de Janeiro, Brazil, The Encyclopedia of Earth -http://www.eoearth.org/article/United_Nations_Conference_on_Environment_and_Development_%28UNCED%29,_Rio_de_Janeiro,_Brazil
[59] l. Biológiai Sokféleség Egyezmény, A Biológiai Sokféleség Egyezmény magyarországi honlapja - http://biodiv.kvvm.hu/convention
[60] l. A biológiai sokféleséggel kapcsolatos egyezmények, A Biológiai Sokféleség Egyezmény magyarországi honlapja - http://biodiv.kvvm.hu/information/profile
[61] l. Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora - http://www.cites.org/
[62] l. Cites – Ne vedd, védd! - http://www.cites.hu/
[63] l. Molnár Orsolya: Egymilliós bírság is jöhet a nyaralásból hazahozott emléktárgyak után, Origo.hu, 2011. augusztus 4. - http://www.origo.hu/tudomany/20110804-cites-washingtoni-egyezmeny-szuvenirek-illegalisan-hozzak-haza-a-nyaralasbol-a.html
[64] l. EU Biodiversity Action Plan Report 2010, European Comission Environment - http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/comm2006/bap_2010.htm
[65] l. Domokos Kata: Nem tudjuk megállítani a fajkihalást, Origo.hu, 2008. május 21. - http://www.origo.hu/tudomany/elovilag/20080521-wwfjelentes-2008-nem-tudjuk-lassitani-a-fajkihalas-utemet.html
[66] l. EU Biodiversity Policy Development, European Comission Environment - http://ec.europa.eu/environment/nature/biodiversity/policy/
[67] l. The Birds Directive, European Comission Environment -http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/birdsdirective/index_en.htm
[68] l. The Habitats Directive, European Comission Environment -http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/index_en.htm
[69] l. Natura 2000 - http://www.natura.2000.hu/
[70] l. European Comission Environment – LIFE Programme - http://ec.europa.eu/environment/life/index.htm
[71] l. Budapesti Állatkert - http://www.zoobudapest.com/
[72] l. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet Vácrátóti Botanikus Kert - http://www.botkert.hu/
[73] l. LIFE + Pannon Magbank Projekt - http://www.pannonseedbank.hu/index.html
[74] l. A világon egyedülálló génbank nyílhat Magyarországon, Origo.hu, 2008. március 3. - http://www.origo.hu/tudomany/20080303-pannon-magbank-a-vilagon-egyedulallo-genbank-a-tapioszelei-agrobotanika-kozpont.html
[75] l. Fajmegőrzési tervek készítése és megvalósítása, A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja - http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_1555
[76] l. Rákosi vipera LIFE-program hivatalos honlapja - http://www.rakosivipera.hu/
[77] l. Magyarországi Nemzeti Park Igazgatóságok - http://www.nemzetipark.gov.hu/
[78] l. 7 természeti csoda, A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja - http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=menu_2261
[79] l. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság - http://anp.nemzetipark.gov.hu/
[80] l. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság - http://www.bfnp.hu/magyar/nyitolap/
[81] l. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság - http://bnpi.hu/
[82] l. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság - http://ddnp.nemzetipark.gov.hu/
[83] l. Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság - http://dinp.nemzetipark.gov.hu/
[84] l. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság - http://fhnp.nemzetipark.gov.hu/
[85] l. Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság - http://hnp.nemzetipark.gov.hu/
[86] l. Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság - http://knp.nemzetipark.gov.hu/
[87] l. Kőrös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság - http://kmnp.nemzetipark.gov.hu/
[88] l. Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság - http://onp.nemzetipark.gov.hu/
[89] l. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR), a Magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja - http://www.termeszetvedelem.hu/nbmr
[90] l. Pann-unikum, 2010. december 7. - http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/12/27/17/Pann_unikum_2010_december_27_.aspx
[91] l. Vadonleső – önkéntesekkel a természetért - http://www.vadonleso.hu/
[92] l. Eltűnhet a sün a brit kertekből, Index.hu, 2011. augusztus 12. - http://index.hu/tudomany/2011/08/12/eltunhet_a_sun_a_brit_kertekbol/
[93] l. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - http://www.mme.hu/
[94] l. Monitoring Központ - http://mme-monitoring.hu/index.php
[95] l. Üdvözöljük a madárbarát kert programban, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - http://www.mme.hu/napi-madarvedelem/madarbarat-kert-program.html

 



Fejezet letöltése

Biodiverzitas


TOP 5