Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

A környezettudatos várostervezés

Várost sok szempont szerint lehet építeni, olyat azonban a gyakorlatban, melynek fő mozgatórugója a környezetvédelem, keveset lehet említeni. Ugyan egyes építészeknek vannak elképzeléseik, milyen pozitív tulajdonságokat lehetne a XXI. század városában egyszerre egyesíteni, de ettől még nem lesz egy városrész teljesen környezettudatos. Így például az instant város magába foglalja Párizs széles sugárútjait, New York Centrál Parkját, Amszterdam hajózható kanálisait, de ettől, annak ellenére, hogy a közlekedés biztosan szervezettebb és könnyebb lesz, a város még nem felel meg abszolút mértékben a környezettudatosság elveinek.

De mitől is lehet egy város környezettudatos? Mik is azok az elvek, melyek mentén környezettudatosan lehet a várost tervezni?

    • Az építésre szánt terület sajátosságainak figyelembevétele környezetvédelmi szempontok szerint.
    • Minimális területfelhasználás a város és az infrastruktúra számára.
    • A természetes környezet megóvása, telepítése, fenntartása, tájjal való harmonizálás.
    • Hatékony és optimális energetikai (épület) tervezés, világítástechnika.
    • Hulladékképzés, szennyezés minimalizálása.

 

Egy nagyváros életében sok olyan probléma adódik, ami ma már elviselhetetlenné teszi az emberek egymás mellett élését. Mik ezek az okok? Többek között: zsúfoltság, zajhatás, por- és levegőszennyezés, elhanyagolt környezet és gettósodás, helytelen környezetgazdálkodás, stratégiai tervezés hiánya. Ezek a nemkívánatos jelenségek a városi életteret az egészség szempontjából is ellehetetlenítik, noha az egészséges környezethez való jog alapérték életünkben. Az, hogy idáig jutottunk, annak a következménye, hogy az emberek a települések tervezésekor eddig szinte egyáltalán nem voltak figyelemmel a város környezetvédelmi szempontjaira.

Városainkat ezért nyilvánvalóan úgy kell szabályozni, hogy a nemkívánatos jelenségek kialakulására ne legyen lehetőség, vagy ha ez nem oldható meg teljesen, a mértéke legalább megfelelően csökkenthető legyen. Ez akár egy egyszerű példával is szemléltethető. Megfelelő nyílászáró alkalmazásával épületeinkből kirekeszthető kell, hogy legyen napközben a zajhatás és a forgalmas utcáról beáramló kipufogóbűz. Ugyanakkor ez a nyílászáró arra is alkalmas lehet, hogy a lakásból ne szökjön el télen a meleg. Vagyis miközben egészségesebben, zaj- és porhatástól mentesen élünk, még pénzt is tudunk megtakarítani úgy, hogy a környezetet se terheljük felesleges energiafelhasználással, hisz nem fűtjük ki az utcát.

Tehát két alapvető gondolatot kell szem előtt tartani akkor, amikor fenntartható várostervezésről, fenntartható fejlesztésről értekezünk. Az épített környezetet éppúgy, mint a természeteset, egy integrált egységnek kell tekinteni, hisz a bioszférában az élő is harmonikus egységet alkot az élettelennel. Emellett a várost és az ott folytatandó életet úgy kell kialakítani, hogy érvényesülhessen a „minden tart valahova” elve, azaz a városi élet fenntartható egyensúlyt feltételezzen. Ez leginkább azt jelenti, hogy egyidejűleg kell optimálisnak lennie a (zöld) energiafelhasználásnak és a (szelektív) hulladékképzésnek, kezelésnek is. Emellett meg kell szüntetni a szabályozatlan városrészek újabb kialakítását, csökkenteni kell a laza lakóépület beépítést és kereskedelmi célú felhasználást, az utazástól és a gépjárművektől való függőséget, hogy kisebb legyen a CO2 kibocsátás.

Hogy is érvényesülhetnek ezek az alapelvek a gyakorlatban?