Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

Az energiaellátás

A városban az energiaellátás ma még szinte mindenhol a szénhidrogénekre, szénre, olajra, gázra épül. Leginkább olyan földgázra, mely az olajalapú társadalmak egyik legfőbb energiaforrása és egyben rákfenéje. Ma már mindenki tudja, hogy a földgáz használata milyen káros hatással van a Föld klímájára, a hagyományos energiahordozók mégis hadrendben állnak és még állnak is egy jó darabig. Annak ellenére maradnak, hogy káros hatásuk mellett felhasználásuk sem optimális. A régmúltban, vagy akár a közelmúltban emelt lakó- és irodaházaink, egyéb épületeink többsége, közel 100%-a ugyanis eleve rosszul tervezett, azaz télen nemcsak az épületeket fűtjük, hanem az utcát is.[7]

Michael Bruse

A fűtés mellett a hűtés is óriási problémát jelent a nagyvárosokban. Hihetetlenül sok áramot igényel, és a trend egyre csak emelkedik.[8] „A burkolt felületek, a sűrű beépítés, a párolgás hiánya és a csekély légáramlás a városokban az ún. hősziget-effektus kialakulásához vezet, ami a fokozódó globális felmelegedés következtében különösen érzékelhetővé válik” – magyarázta Michael Bruse, a mainzi Johannes Gutenberg Egyetem Földrajzi Intézetének professzora.”[9]

A klimatizálás fokozásával a folyamat újraindukálja magát, hisz több áramhoz több szénhidrogént kell elégetni, így az üvegházhatás szerte a világon csak fokozódik, azaz a kör itt is ördögi, mint ahogy a mezőgazdaság tárgyalásánál is láthattuk. Van ugyan kezdeményezés arra egy-egy országban, hogy zöld energiákkal helyettesítsék a hagyományos energiahordozókat, de ez mindenhol hatalmas költségeket emészt fel. Például a német kormány már régóta igyekszik energiatermelése egy részét zöldre váltani. Eredeti tervei szerint, amíg ez bekövetkezik, az atomenergiát is felhasználta volna. A fukusimai atombaleset okozta sokk miatt azonban 2022-ig bezáratja atomerőműveit. Ez pedig ideiglenesen ugyan, de visszahozza a szénhidrogének adta energiatermelést az országba mindaddig, míg a zöld energiahordozók ezt a mennyiséget nem lesznek képesek pótolni, helyettesíteni.[10]

Ennyi azonban nem elég. Az alternatív energiahordozók hívei szerint a világon alapvető szemléletváltásra, és annak talaján kialakított komplett nemzetgazdasági és társadalmi átalakulásra lenne szükség, ami – ismerve az embert – az elkövetkező 10-15 évben szinte biztos, hogy nem fog bekövetkezni (kivéve talán Németországot). A szemléletváltáshoz sajnos még kell egy-két sokkszerű környezeti katasztrófa (mint pl. Fukusima), így alakulhat csak ki az emberek (ahogy ez történt a németeknél) tudatában az a gondolat, miszerint szükségszerű a váltás. De vajon mikor jut a világ összes vezető politikusa arra a végkövetkeztetésre, hogy elkerülhetetlen a váltás? Rendkívül kérdéses.

Hogy az ember mennyire képtelen előre gondolkodni, azt már láttuk, de azt még nem, hogy mennyire képtelen új megoldásokat azonnal bevezetni az életébe.

James Lancaster brit hajóskapitány 1601-ben felfedezte, hogy a napi citromfogyasztás képes ellensúlyozni a skorbutot, így tengerészei a hosszú tengeri utakon mind életben maradtak, míg más hajókon a legénység „hullott, mint a légy”. Bárki azt gondolhatná, hogy az egyértelmű bizonyíték hatására a Brit Haditengerészet rögvest bevezette a C-vitamin napi fogyasztását a gyakorlatba. Nem így történt, erre ugyanis még 195 évet kellett várni. Ilyen buta lenne az ember, vagy csak „senki sem próféta a saját hazájában?”

Ahhoz, hogy a város energiaellátását javítani tudjuk, meglévő épületeinket és infrastruktúránkat teljesen át kell építeni, új városainkat pedig már eleve úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy a régi hibáinkat kiküszöböljük. Malmöben egy régi, ráadásul abszolút szennyezett városrész helyére épített saját maga fennmaradásáról gondoskodni tudó, iroda és lakóházakat magába foglaló ökopark jó példa lehet arra, hogyan lehet a XXI. század embere környezettudatos terveit megvalósítani. A lakópark a modern környezetpolitikának megfelelően integrált energiaforrásokra épít, azaz egyszerre ötvözi az alternatív energiaforrásokat, így több lábon áll. Leginkább szélturbinák és napelemek révén állítja elő az áramot, de használ geotermikus energiát is.

malmo_waste_management_recycling.jpg

Több lakóház rendelkezik egy 154 tonnás ”napelem-kalappal”, mely nyáron árnyékot adva eleve ellehetetleníti az épületek túlmelegedését, ezért alig szükséges áram például a klímához. A hűtésre egyébként akkor se nagyon kell áramot pazarolni, ha szokatlanul hosszú ideig tartana a nyár a városban, hisz a hűtés természetes megoldások révén különben is biztosított. Az áram ezért a lakóházban csak a világításhoz és az elektromos eszközök működtetéséhez, no meg az ”energiafaló” irodaházak, köztük a ”Svéd Csavar Toronyiroda” ellátásához szükséges, de utóbbi sem okoz problémát. Svédországban elég zordak a telek, ezért a fűtést a geotermikus energia adja. A településen a szelektív hulladékgyűjtés is abszolút megoldott, a konyhai szerves hulladékból bioüzemanyagot állítanak elő. A lakópark tehát megtermeli azt az energiát, amit elfogyaszt! A város szén-dioxid kibocsátása optimális, a településen ugyanis olyan a ”jogi szabályozás”, hogy az utcákon autóval egyszerűen nem lehet közlekedni. Minden család csak 0.6 egység autót használhat. A lakópark modell értékű, más településeken akár optimálisabb feltételekkel is megépíthető.