Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel


A város, mint rossz település modell 

Ha az ember a látszólag optimálisnak tűnő élelmiszerellátását nem is tudta megfelelően megoldani, azt gondolhatnánk, a közvetlen életterét adó város mégis csak jól, vagy jobban működik. Az emberi gondolkodás silánysága, a komparatív előnyök hajszolása azonban itt is teret hódított, így a megapolisz mára az a településforma, ami két – egyszerre egymást is feltételező, egymásba csúszó –, okból is a fenntarthatatlanság irányába mutat. Ez Európa Bizottság Városi Környezet Tematikus Stratégiája a problémákat részletesen is elemzi, melyek közül az alábbiakra koncentrálunk.

Input: Nem hatékony az energia felhasználása.

Output: Állandóan bővülő és kezelhetetlen hulladékhegyeket produkál, folyamatos és egyre rosszabb, sőt megoldhatatlan környezetszennyezés.

Ha a klímaválság kiszélesedéséig az ember új ötletekkel, és az arra épülő költséghatékony technológiák alkalmazásával nem lesz képes változtatni a fenntarthatatlanságon, sok tudós szerint 2050-re új lakóhelyet kell keresnie, mert a város addigra teljesen élhetetlen településforma lesz. Addig is a klímaválságért felelős egyik fő okot, a károsanyag-kibocsátást kell megszüntetnie, vagy legalábbis igen jelentősen csökkentenie ahhoz, hogy túléljen.

A CO2 kibocsátás szerves összefüggésben áll a város energiaellátásával, a városi és országúti közlekedéssel, a hulladékkezeléssel, az ivóvízellátással, a szennyvízkezeléssel, valamint az élelmiszerellátással. Példáink így közvetve vagy közvetlenül, de mindig a szén-dioxid kibocsátás irányába mutatnak.