Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

A város és az abban élő emberi közösségek kialakulása – Történeti áttekintés

Hivatalos álláspontok[1] szerint a város, mint merőben új szabályok szerint szervezett emberi közösség akkor jelent meg, amikor letelepedve az ember mezőgazdasággal kezdett el foglalkozni. A folyamat kezdete kb. 9000 évvel ezelőttre tehető. Leginkább olyan területeken alakult ki az új településforma, ahol – folyó vagy tó formájában – a víz adott volt az agrárkultúra kialakításához és a nagyobb populáció eltartásához, valamint ezzel lehetővé vált az árucsere (és a közlekedés) is.

A mezőgazdaságra való áttérés, a kézműipar és a kereskedelem szükségszerű megjelenése pozitív döntésnek bizonyult, így a város évszázadokon keresztül megfelelően működött, abszolút betöltötte rendeltetését. Egészen az ipari forradalom, és az új elvárásoknak megfelelő nagyvárosok megjelenéséig, amikor is az ember mai szemmel, azaz a fenntarthatóság szemszögéből nézve rossz döntések sorát kezdte el meghozni. Mindez egy rossz gondolatból fakadt. Abból, hogy a környezet – és azon belül bármely erőforrás – a végtelenségig pusztítható.

Forrás: Yann Arthus-Bertrand: Földünk a magasból c. könyve

A rossz gondolattól vezérelve a város embere elkezdte szisztematikusan tönkretenni azt az évmilliókig fejlődő csodálatos és harmonikusan működő világot, melyet örökségül kapott az anyatermészettől, és helyette olyan emberi környezetet alakított ki, mely hemzseg a hibáktól.Emiatt a homo sapiens (ma már) egyáltalán nem mondható gondolkodó embernek, mert egy igazán gondolkodó ember eleve tudatosan tervez és tudatosan hajt végre bármely feladatot, pl. optimális várost tervez és épít. A homo sapiens a tudomány álláspontja szerint azonban gondolkodó lény, hisz a (mai) megváltozott körülményeknek megfelelően többek közt képes felismerni hibáit, így mégsem aposztrofálható egyszerűen ”buta emberként”. Vagy mégis?

Kérdések természetesen adódhatnak: Ha ismerjük hibáinkat, akkor miért nem próbáljuk azokat kiküszöbölni? Talán egyszerű a válasz. Gondolkodunk, de mégsem úgy, ahogy kellene. Ahhoz, hogy átalakíthassuk az életünket, már körülbelül az 1970-es évek óta önálló tantárgyként kellene oktatni az iskolákban a fenntartható fejlődést. Ezt a tárgyat azonban nem tanítják szinte sehol a világon! Vajon miért?