Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

A környezetvédelem fogalmának meghatározása két részre osztható, természet- és társadalomtudományos, valamit jogi meghatározásra. Az utóbbi meghatározás kiemelésére azért van szükség, mert ma már nélkülözhetetlenek azok az alapvető jogi ismeretek, melyek szükségesek a környezetvédelemben való hazai és nemzetközi részvételhez. (Ha például egy atomerőművet akarnak a lakóhelyünkhöz közel építeni – akár egy másik országban –, nem árt, ha tudjuk, mik a jogi lehetőségeink.) Szükség van rá azért is, mert mint lentebb látni fogjuk, a konkrét tudományos meghatározás maga is utal a jogi szabályozásra.

A két fogalom konkrét ismertetése előtt érdemes egy összetett gyakorlati példával szemléltetni a világon ma folyó környezetpusztítást és szennyezést, valamint az azzal szervesen összefüggő gazdasági, társadalmi, politikai és egyéb kérdéseket ahhoz, hogy értsük, adott esetben milyen nagyságú és mélységű globális problémával állunk szemben. Már csak azért is, mert ezen környezetromboló események és az abból fakadó problémák késztették a tudósokat arra, hogy az 1970-es évektől kezdődően elkezdjék kidolgozni a természet és társadalomtudományokban – mint egyfajta megoldásként – a fenntartható fejlődés és részelemei fogalmi meghatározását. A természet és a társadalomtudomány megállapításai

 

Alapvetően összetett globális problematikák (példa a felmelegedés és a CO2 kibocsátás)

Ha körülnézünk világunkban, vagy akár csak élőhelyünkön, sajnos sok gyakorlati példát találhatunk a környezet szennyezésére (és pusztítására), globális problémaként azonban legevidensebb a bolygó felmelegedése. Nemcsak azért, mert naponta halljuk, például a gleccserek olvadásával, a tengerszint emelkedésével összefüggő rémisztő híreket, hanem azért is, mert a felmelegedés tudományos megértése, modellezése és megoldása olyan, mint egy rendkívül összetett rejtvény megfejtése. Láthatólag minden mindennel összefügg, mi azonban nem ismerjük az összes olyan felmelegedésben rejlő okozatot, melyből vissza tudnánk következtetni a problémát előidéző okokra. Ráadásul a tudósok kutatása sem teljes körű, hisz az csak akkor lehetne az, ha maguk is teljességében ismernék a probléma lényegét. Próbálják ugyan kutatni és modellezni, hogy például az ember előtti időkben mi okozta a hirtelen jött jégkorszakokat és felmelegedéseket, de elfogadható magyarázattal nem tudnak szolgálni, csak találgatnak. Ugyanígy önmagában az sem elég, ha mérni (azaz inkább becsülni) tudják, mennyi káros anyag kerül évente a légkörbe, hiszen azzal még nem adható válasz a kérdésre.

New Orleans, Katrina után

Közben a környezeti katasztrófák, mint például a New Orleanst letaroló hurrikán[20] és az azt követő áradat arra figyelmezteti minket, hogy az éghajlat megváltozását sokkal komolyabban kell vennünk, mint azt gondolnánk. Az ember azonban ma még egyszerűen nem képes a közeljövőbe tekinteni és ennek megfelelően összetetten gondolkodni, csak akkor kezd majd el ténylegesen cselekedni, ha a Katrina féle hurrikánok, vagy egyéb környezeti katasztrófák gyakorisága erre rákényszeríti. Kérdés viszont, hogy akkor cselekedhet-e még, azaz visszafordítható-e a folyamat. A különböző országok felelős tudósai, politikusai, „közemberei” ma még egyebet nem tehetvén csak keresik erre a kérdésre a választ.

Ha a válaszkeresésen túlléphetnénk, és sikerülne a fenti „rejtvény” megoldása, az nagy mérföldkövet jelenthetne az emberiség életében, sejtetné ugyanis a klímaválsággal kapcsolatos megoldás véglegesítését. Sajnos azonban ma még azt sem tudjuk pontosan, hogy a felmelegedés ember okozta tevékenység következménye-e, hisz a kérdés kipattanása óta a szakmai viták kereszttüzében áll, de a tudósok többségének[21] ma már egyöntetű véleménye szerint a probléma kizárólag humán eredetű.[22]

Azt viszont már tudjuk, hogy a felmelegedés egy részeleme, a CO2 kibocsátásunk az ipari forradalom óta folyamatosan növekszik, így az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, netán megszüntetése visszafordíthatóvá tehetné a felmelegedést, ha annak minden elemét, működését nem is ismerjük teljesen. Azonban, hogy ez mennyire nem egyszerű folyamatot feltételez, jól mutatja az egymással állandóan vitatkozó nemzetek kiotói, koppenhágai, cancúni egyezményei,[23] mely a szkeptikusok szerint egyáltalán nem hozta meg azt az eredményt, amire a világnak szüksége lenne, vagy amire már szüksége lett volna! Nem is fogja, míg a fejlett és a fejlődő országok „olajalapúak”, hisz ma még energiafogyasztásunk leginkább a szénhidrogéneken alapul, és ezek azok az energiahordozók, melyek az üvegházhatásért felelősek. Ha már most tömegméretekben zöld energiákra váltanánk, az olajalapú társadalom előbb is megszűnhetne, mielőtt a készletek kimerülnének, de ebben az igen hatékonyan lobbizó olajcégek természetszerűleg nem érdekeltek. Így 2050-ig még szinte biztosan maradnak az olajalapú társadalmak, hacsak addig nem következik be néhány olyan katasztrófa, ami más megoldásra késztetné az embert.

A fukusimai atomerőmű a cunami után

A fukusimai atomerőmű környezetszennyezése ugyanis jól mutatta, hogy egy intő jel milyen változásokra késztethet bennünket. Ennek megfelelően a Bundestag meg is hozta azt a törvényt, miszerint 2023-ig bezáratja atomerőműveit, és pótlandó az ebből származó energiakiesést, zöldre vált. Sajnos a példa azonban nem ragadós, így továbbra is marad a CO2 kibocsátás, vagyis a klímaválság is egyre jobban elmélyül.