Ülünk a teraszon, a balatoni délutánnak nincs párja. A felnőttek beszélgetnek, a gyerekek az udvaron játszanak. Kivételes alkalom, amikor a család apraja-nagyja együtt lehet. A bográcsban lassan fő a vacsora. Elragadtatva nézem az idillt – aminek a következő pillanatban repülőgép zúgása vet véget. Egy emberként ugrálunk fel. A pilóta a fejünk felett engedte ki a gép tartalmát, ami most jól láthatóan ránk hull a magasból, a gyerekekre, a teraszra, a fákra, a bográcsba. Én várandós anyukaként pánikolok, hiszen a három hónapos magzat nem tudja, hogy a hatóságok szerint rá nem hat a permet.

Este a gyerekek hajából ragacsos olajat mosok ki. Másnap, harmadnap tucatnyi fajta elhullott rovar tetemét sepregetjük a teraszon. Nem vagyok biológus, de a méheket köztük még én is felismerem. A szúnyogok viszont nemsokára megjelennek. Minket egyébként cseppet sem zavarnak! A nyarunkat nem ők tették tönkre, hanem azok, akik rendszeresen mérget szórattak a bográcsunkba, a kertre, a fákra, a vízbe. Nyaralunk, de közben az eget kémleljük, mintha háború lenne: mikor jön a repülő? És nincs menekvés! Pedig mi csak a szabad ég alatt szeretnénk lenni úgy, hogy közben senki nem szór a fejünkre mérget.

Idén nyáron reménykedtünk, hogy néhány napig zavartalanul élvezhetjük a jó levegőt, a napsütést, a vizet. A rovarirtóval ezúttal úszás közben találkoztunk, a vegyszeres olajpára a víz fölött lebegett. A halpusztulás okát máig keresik az erre hivatottak. A vízi csigákat senki nem kutatja – több tucatot láttunk a víz felszínén, döglötten. Mi végezhetett velük egyszerre? A szélsőséges időjárás, a hirtelen felmelegedett víz vagy a partra szórt vegyszerek? Esetleg mindez együtt? Nem tudjuk az okokat. Egy dologban vagyok biztos: a rendszeres, módszeres mérgezéssel a természetnek és magunknak is ártunk. Azt viszont nem tudom, kinek használ akkor a permet.

Idén másfél milliárd forintért rendeltek meg szúnyogirtást az országban:

Madarassy Judit

Forrás

TOP 5