biedrona.jpgA növények védekezési stratégiája a támadás. Testőreik a táplálékláncban támadóik fölött állnak, így megölik azokat a rovarokat, melyek pusztítják őket.

A biológusok azt remélik, sikerül kinyomozniuk e kommunikációs láncszemek mibenlétét, és ennek segítségével megkísérelhetik hatékonyabban védeni az ültetvényeket a pusztító rovaroktól. 

Az új módszernek, ha sikerül kidolgozni, az lenne az előnye, hogy nem ártalmas az emberre és a környezetre, mint a kémiai rovarirtók. A növények és a ragadozók közti kapcsolatot felhasználva a növényeket pusztító rovarokat ki lehetne iktatni az evolúcióból, úgy hogy azok ne tudjanak védekezési stratégiákat (immunitást) kifejleszteni. A növénytermesztési ipar azonban egyelőre még kevés érdeklődést mutat az új eljárás iránt. Ebben az esetben ugyanis nem csodavegyszerekről vagy genetikailag módosított fajokról van szó: "Ez nem egy termék, amit el lehet adni" - mondta a Nature-nek Consuelo De Moreas, az Egyesült Államok Mezgőgazdasági Központjának (CMAVE) (Gainesville, Florida) munkatársa.

Vegyi segélykiáltások 

Már több évtizede ismert tény, hogy a növényevők által megtámadott növények olyan vegyi anyagokat bocsátanak ki, melyek a növényevőket pusztító fajokat vagy parazitáikat vonzanak a területre: olyan rovarokról van szó, amelyek más rovarokat elpusztítanak, vagy petéiket beléjük rakják. A reakciót a növényevők nyála váltja ki, nem pedig a növényt ért fizikai hatás. A védekezési reakciók hatékonyabb kiváltására megoldás lehet a jelzés szintjének erősítése, vagy az , ha a "hívó" vegyület termelésére érzékenyebbé teszik a növényeket. A CMAVE kutatócsoportja rá is akadt egy olyan vadgyapot-fajra, mely a nemesített fajoknál 5-10-szer hosszabb ideig képes rovarparazita-vonzó vegyületet termelni. 

Flower power 

A növénynemesítők és kutatócsoportok együtt dolgoznak a megoldáson Hollandiában. Marcel Dicke, a Wageningeni Egyetem biológusa a Prego Rijsenhout és a Terra Nigra növénynemesítő cégekkel és a Holland Technikai Alappal működik együtt. Olyan gerbaravirág nemesítésén dolgoznak, mely ellenállóbb az őt támadó atkákkal szemben, ugyanakkor vonzóbb az atkapusztító atkák számára. A probléma az, hogy a cégek a minél egyszerűbb megoldásokban érdekeltek. 

A molekuláris technológia leegyszerűsítheti a kutatást, felgyorsítva a szelekciós folyamatot. Lehet olyan enzimeket gyártani, melyek elősegítik az illóanyagok termelődését. Ezzel a módszerrel sok laboratóriumi és terepen végzett tesztet ki lehetne iktatni, főleg azért, mert a gyártók a kutatás során okozott rovarfertőzésektől is félnek. 

A növényevő-keltette illóanyagok termelésében részt vevő génekről egyelőre keveset tudnak a kutatók. A legígéretesebb módszernek sokan a hagyományos növénynemesítés molekuláris technológiával való kiegészítését tartják. 

A mezőgazdasági ipar visszafogottsága azért is érthető, mert az eddigi kutatások többnyire laboratóriumokban folytak. Ian Baldwin (jénai Max Plack Ökovegyészeti Intézet) csoportja jó eredményeket ért el az utahi vaddohánnyal. Becsléseik szerint a módszerrel a növényeket pusztító populációk létszámát sikerült 90%-kal lecsökkenteni. A legfontosabb "ragadozó" egy olyan rovar volt, melynek sok növényélősködő szerepelt az étlapján. 

Jó jel, hogy egy általános ragadozó reagál a növény jelzéseire - mondja Baldwin. A kutatócsoport az illóanyagnak csak egyik komponensét tesztelte. Az eredmény azt jelezi, hogy nem föltétlenül szükséges ismerni a növény-növényevő rovar-ragadozó rovar ökológiai kapcsolat minden részletét ahhoz, hogy a növény-ragadozó rovar kommunikációt fel lehessen használni.

Forrás: http://tech.transindex.ro/?cikk=7018

Kép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/de/BIEDRONA.JPG