Csontokban felhalmozódott nehézfémek, mint pl. az ólom és a kadmium.Nehézfémek

Cikkünkben azokkal a szermaradványokkal foglalkozunk, amelyekre az utóbbi időben kezd felfigyelni a lakosságnak az a része, akinek nem mindegy, hogy milyen élelmiszert tálal családja asztalára. Ma már az egészséges táplálkozás alapfeltétele az ökotermék fogyasztása, nem is erről szándékozunk meggyőzni olvasóinkat, hisz ezt nagyon jól tudják, csak fel szeretnénk hívni a figyelmet azokra a problémákra, ami nap mint nap foglalkoztatja az embereket, s amiről még mindig nagyon keveset tudunk.

A globális környezetszennyezés időszakában az élelmiszerek esetleges káros anyag tartalma sok gondot okoz. Éppen e káros anyagok felhalmozásának megakadályozására indult be az ökogazdálkodási mozgalom, melynek egyik fontos célkitűzése a méregmentes ökotermék előállítása. Mindenek előtt tisztázni szeretném a méreg szó jelentését. Egy kémiai anyag akkor minősül méregnek, ha már kis mennyiségben is károsan hat az emberi szervezetre. Lehet az mérgező anyagcsere-termék ha az emberi szervezetben keletkezik, vagy olyan, amely a külső környezetből gáznemű anyag, folyadék vagy por formájában kerül az emberi szervezetbe s melyet tudtunkon és akaratunkon kívül az élelmiszerekkel vagy az ivóvízzel veszünk magunkhoz. A Magyarországra vonatkozó rendelkezések értelmében mérgező hatású anyagnak kell tekinteni azokat a vegyi anyagokat és készítményeket, amelyekből tudományos adatok illetve a gyakorlati tapasztalatok szerint 1 grammnyi vagy annál kisebb mennyiség ember vagy házi állat testébe jutva, vagy azzal érintkezve annak halálát, illetve a szervezetnek súlyos vagy tartós megbetegedését okozhatja. Tehát méreg az, ami rövid vagy hosszú távon káros az egészségre.

Sokféle méreg

Szerkezetük szerint a mérgeket feloszthatjuk: elemekre (például klór, ólom, kadmium), szervetlen vegyületekre (lúgok, savak, cianidok, szén-monoxid) és szerves vegyületekre (klórozott szénhidrogének, alkaloidok stb.). A mérgezés lehet heveny (akut) ha egyszerre nagyobb adag váltja ki, hirtelen lefolyású és idült (krónikus), amikor kisebb adagokban kerül az emberi és állati szervezetbe a méreganyag, egy-egy adag még nem vált ki mérgezési tüneteket, de az eredmény hosszútávon krónikus betegségek kialakulásához vezet. Éppen ez a típusú mérgezése az emberi szervezetnek igen alattomos, nehezen kimutatható és nehezen kezelhető. Lehet a mérgezés katasztrofális kimenetelű is, gondoljunk csak arra a nemrégiben előfordult nagyméretű ciánmérgezésre, amelynek következtében úgy tűnik bizonyos szakaszon kipusztult a Szamos és a Tisza élővilága.

Környezeti mérgek

A méreganyagok az ipari termeléssel és mezőgazdasági műveléssel, a közlekedéssel és háború során kerülhetnek az emberi szervezetbe. Most azokat a környezeti mérgeket vizsgáljuk, amelyek a földművelési, kertészeti, állattenyésztési tevékenységgel valamint az élelmiszer-feldolgozás közvetítésével jutnak az élelmiszerekbe, az ivóvízbe és innen az emberi szervezetbe. Ezek közül első helyen kell szólnunk a nehézfémekről. A nehézfémek közé tartoznak a következők: higany (Hg), króm (Cr), kadmium (Ca), kobald (Co), nikkel (Ni), ólom (Pb), ón (Sn), réz (Cu), cink (Zn), wolfram (W), hogy csak egy párat említsünk. Sok nehézfém nemcsak elemi formában, hanem különösen oldható sói alakjában erősen mérgező hatású lehet. Még nem egészen ismert módon a természetben – például a vizekben, üledékes kőzetekben, a levegőben, növényekben – feldúsulhat, ahonnan bekerül a táplálékláncba, az élelmiszerekbe és végső soron az emberi szervezetbe. Az utóbbi időben ez a probléma a figyelem központjába került. Tovább bonyolítja ezt a kérdést az a tény, hogy bizonyos fémek nem nélkülözhetők az élő szervezetek számára. Gondoljunk csak arra, hogy a mangán létfontosságú enzimek alkotója, a kobalt a B12 vitamin központi eleme, a vas a hemoglobin alkotója, a vanádium az alacsonyabb rendű növények számára fontos.

De ezek is megárthatnak, ha a kelleténél több van belőlük, és bizonyos körülmények között mérgezővé válhatnak. Fő vonásokban ma már ismerjük azt, hogy az élő szervezetekbe milyen módon épülnek be a fémionok, de arra, hogy egyes élő szervezetek miért képesek bizonyos fémeket akár milliószorosára feldúsítani elfogadható választ adni még nem tudunk. Éppen ezért fontos tudnunk, ismernünk azt a nehézfém koncentrációt, amit a szervezet elbír, ami nem okoz gondot, úgy is mondhatjuk, hogy küszöbérték, mert e felett már mérgezési tünetek léphetnek fel. Az ivóvízre vonatkozó néhány értéket az alábbiakban tüntettem fel. Az értékek azt mutatják, hogy 1 liter ivóvízben hány milligramm a megengedett az illető fémből (mg/l). Ezek tehát a következők: 0,001 mg/l higany, 0,05 mg/l ólom, 0,05 mg/l arzén, 0,005 mg/l kadmium, 0,1–0,5 mg/l mangán. Kísérleti állatokkal, nyulakkal etették a különböző nehézfémeket tartalmazó növényeket és vizsgálták, hogy milyen szervben rakódik le. A következő eredményeket kapták: a kadmium a májban és a vesében, a higany a szívben, az ólom a tüdőben, a molibdén a vázizmokban, a szelén a májban rakódott le.

A nehézfémek felvétele

A nehézfémeket elsősorban a növények gyökere veszi fel, vagyis a gyökérzöldségfélék, a hagyma, a sárgarépa, a burgonya tartalmazhat több nehézfémet, ezt jó tudni és figyelembe venni a napi fogyasztásnál. A nehézfémek akadályozzák a növények ásványianyag felvételét, kedvezőtlenül befolyásolják a növények anyagcseréjét, a növekedést. Ami a növekedést gátló hatást illeti, a következő koncentrációra kaptunk példát a legújabb szakirodalomban: arzén 0,02 mg/l, kadmium 0,2 mg/l, króm 0,5 mg/l, réz 0,5 mg/l, nikkel 0,5 mg/l.

Sok növény érzékeny a nehézfémekre, de vannak toleráns fajok, sőt olyanok is, amelyek dúsítják azokat. A növényeket ebből a szempontból három csoportra osztjuk:

  1. nem veszik fel a talajból a fémeket;
  2. hűen tükrözik a talaj nehézfém koncentrációját;
  3. szervezetükben felhalmozzák a nehézfémeket.

A növények közül a spenót, a sóska, a saláta, a káposztafélék kadmiumot és nikkelt halmoznak fel. A nehézfémeket akkumuláló növényeket fel lehet használni talajtisztításra. A módszer neve fitoextrakció. Abból áll, hogy ha a talajelemzés kisméretű kadmium- vagy nikkelszennyeződést mutatott ki, a fenti növényeket termesztjük, ezek kivonják a talajból a nehézfémeket, szerveikben tárolják azokat, ezután már csak a méreggel telített növények megsemmisítéséről kell gondoskodnunk. (Ami ugyan nem kis feladat. A szerk.)

Az emberi szervezetben a nehézfémek elsősorban a májban (kadmium, réz, cink, kobald) és a vesében (kadmium, réz, cink és higany) halmozódnak fel. A továbbiakban azokról a nehézfémekről írunk, amelyek káros hatására csak az utóbbi idők kutatásai derítettek fényt. Itt elsősorban a kadmiumról, az ólomról és a higanyról szólunk, melyek közül jelenlegi ismereteink alapján egyiknek sincs semmiféle biológiai szerepe. A kadmium a legtoxikusabb nehézfémek egyike. A feldolgozó üzemekből, színes műanyagokból és festékekből kerül talajba, ahol nem bomlik le. Felveszik a növények, bekerül a táplálékláncba és végül az emberi szervezetbe. A kadmium emésztési és kiválasztási zavarokat okoz, máj- és vesekárosító tulajdonságú. Emeli a vérnyomást, vérszegénységet okoz, hatással van a szaporító szervek működésére, a csontok ásványi anyag tartalmának az elvesztéséhez is vezethet. Egy 70 kilogramm súlyú felnőtt ember napi kadmium felvétele nem haladhatja meg a 0,07 milligrammnyi mennyiséget. A sertés- és marhamáj különösen sok kadmiumot tartalmazhat, már 10 dkg-nyi máj elfogyasztásával is túlhaladhatjuk a fenti megengedett egynapi értéket.

Még egy fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. A színes műanyag gyerekjátékok is sok kadmiumot tartalmaznak, már pedig ezt sokszor veszik szájukba a gyerekek. Már csak emiatt is sokkal célszerűbb a környezetbarát fajáték.

A toxikus nehézfémek közül az ólom sok gondot okoz és okozott főleg az ólommentes benzin bevezetése előtt, de még mai napig is számottevő környezetszennyező nehézfém. A közlekedés ugyancsak ólommal terheli a talajt. Évente egy autó 2 kilogramm ólommal szennyezi a talajt. A gépjárművek kipufogó gázaiból elsősorban az utak mellett kerül az ólom a talajba. Egy kísérlet során kimutatták, hogy az út mellett levő növények ólomtartalma 250 ppm volt, az úttól 50 méterre már 50 ppm-re csökkent (ppm=milliomod rész). Tanácsos ezt figyelembe venni a biogazdaság területének kijelölésénél is. Az emberi szervezetbe az ólom az élelmiszerekből, az ivóvízből valamint a levegőből kerül. Ez naponta elérheti a 0,3 mg-ot is. A belekbe jutott ólom jó része aránylag gyorsan kiürül, kisebb része viszont a csontokba és a hajba épül be, elenyésző része jut a májba, ha itt halmozódik annak súlyos következményei lehetnek, ólommérgezés következik be, megemelkedik a vér ólomszintje (ennek normális értéke 0,03 mg ólom 100 milliliter vérben). Anyagcsere-zavarokkal jár, vérszegénységhez vezet. Az ólom felhalmozódásával összefüggő betegségek az agyvelőgyulladás és a környéki ideggyulladás. Krónikus ólommérgezés esetén idegrendszeri zavarok lépnek fel, mert az ólom a központi idegrendszer működését is befolyásolja. Jó ezt megszívlelni és különösen gyermekeinket védeni az ólommérgezéstől, ne feledjük el a kisgyerek – miután alacsony – az utcán azt a levegőt lélegzi be, ahol a legtöményebb az ólom.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Pest megyében 1997-es évben végzett felméréseket friss zöldségfélékben és a következő értékeket kapta mg/kg értékben.

Néhány zöldség és gyümölcs nehézfém tartalma

Minta
Ólom mg/kg
Kadmium mg/kg
Saláta
0,250
0,010
Spenót
0,100
1,850
Retek
0,147
0,130
Sárgarépa
0,310
0,120
Zellergumó
0,480
0,030
Zöldbab
0,450
0,310
Karalábé
0,600
0,020
Eper
0,340
0,025
Őszibarack
0,175
0,025


A harmadik nehézfém, amiről írni kívánok a higany. A higany mérgező tulajdonsága már régóta ismeretes, a szervezetből lassan ürül ki, így felhalmozódik. Az ember szervezetébe baktériumtörzsek hatására szerves higany vegyületté alakul át, ez igen mozgékony, könnyen eljut bármely szervhez, szövethez, ahol lerakodik, emiatt nagyon veszélyes. Könnyen kapcsolódik kéntartalmú fehérje természetű anyagokhoz, ezért sokféle biokémai reakciót gátol. Ennek tulajdonítható az is, hogy a hajban halmozódik fel, melynek köztudottan nagy a kéntartalmú fehérje összetevője. A fogíny károsodását, a fogak kihullását, emésztési rendellenességeket, veseproblémákat, komoly mérgezési tüneteket okozhat, mely ingerlékenységgel, reszketéssel, memóriazavarokkal jár, növekedési rendellenességeket okozhat. Higany felhalmozásával összefüggő betegségek akárcsak az ólom esetén az agyvelőgyulladás és a környéki idegek gyulladása.

A növények ezerszeresére, a gerinctelen állatok százezerszeresére dúsíthatják a higanyt a szervezetünkben. Sajnos ennek okát és hatásmechanizmusát egyelőre még nem ismerjük.

Meg kell említenünk azt is, hogy a nehézfém kutatások napjainkban is nagyon intenzíven folynak, különösen érdekesek azok a kölcsönhatások, amelyek a kadmium és higanynak a szervezetben történő mérgező hatására és azok más fémekkel való kölcsönhatására vonatkoznak. Így megállapítást nyert az, hogy a kadmium a szervezet számára igen fontos fémek, úgynevezett kationok anyagcseréjét gátolják, mint amilyen a kalcium, a cink és a réz. A felnőtt emberi szervezet 50-100 mg rezet tartalmaz. A réz a szervezet minden részében megtalálható, de egyes szervekben lényegesen magasabb koncentrációban, mint másokban. Legnagyobb a rézkoncentráció a májban, az agyban, a szívben és a vesében. Közepes a tüdőben, a bélben és a lépben, míg a legkisebb az izmokban és a csontokban. A réz feltételezhetően részt vesz a vas anyagcseréjében, így a felhalmozott kadmium közvetett módon vérszegénységet okoz.

Végül ki kell hangsúlyoznunk, hogy a nehézfémek közül egyesek kis adagban is mérgezik a szervezetet, ha feldúsulnak, növekedési rendellenességeket, vesekárosítást, rákos daganatok kialakulását segítik elő az emberi és az állati szervezetben. A különféle anyagcsere-reakciók felelősek azért, hogy a szervezetben az egyes fémionok a megfelelő helyeken, a megfelelő koncentrációban legyenek jelen. Ha valamilyen oknál fogva valamelyik anyagcsere-folyamatban zavar áll be, akkor egyes fémionok mennyisége a szervezetben számottevően lecsökkenhet, vagy esetleg jelentős mértékben megnőhet. Így a szervezet normális élettani állapota felborul és ez különböző akut vagy krónikus betegség kialakulásához vezethet.

Mindezeket jól megértve legyünk mégis optimisták, hiszen az emberi szervezetben léteznek olyan fehérjeanyagok (kis molekulatömeggel rendelkeznek, és sok ként tartalmaznak), amelyek megkötik a fémeket, ártalmatlanná teszik a mérgeket, egy bizonyos fokig védő hatást fejtenek ki.

Dr. T. Veress Éva
(Biokultúra 2000/4, 2000/5)

Forrás: http://www.biokontroll.hu/cms/index.php?option=com_content&

Kép forrása: http://napidoktor.hu/cikk/111.11281/Az-elethosszabbito-csontritkulas-kezeles