Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_originalphotos_abaros_ang1.jpg 

Sokszor nem is vagyunk tudatában, mennyire befolyásolják hangulatunkat, érzelmeinket a színek. Bizonyos színektől felszökik a pulzusunk, más színek megnyugtatnak. Van olyan szín, amelyik a koncentrálásban segít, van, amelyik az ellazulásban vagy az érzelmek intenzívebb átélésében.

A tél a fény, a színek hiányáról szól, ezért is viseljük sokan olyan nehezen. Hát még, ha kopott, szürke házak között kell átvészelnünk. Utazzunk el – legalább virtuálisan – a világ legszínesebb városaiba!

Bo Kaap, Fokváros, Dél-Afrika

A Bo Kaap városnegyedet a 18. században alapították a felszabadított maláj rabszolgák. A legrégebbi, eredeti állapotában fennmaradt épület az 1760-as évekből származik, ma ebben működik a Bo Kaap Múzeum.

abaros_bo.jpg

A felszabadított maláj rabszolgák festették ilyen színesre, Forrás: Flickr/John Mason

Itt építették meg Dél-Afrika első mecsetjét 1798-ban, amit több másik követett.

Az apartheid összeomlása után a városnegyedet felújították. A régi lakókkal felbontották a bérleti szerződéseket, Bo Kaap egyre inkább a tehetősebbek városrésze lett.

abaros_bo2.jpg

Ma már a tehetősek lakják ezt a negyedet Forrás: Flickr/Vaiz Ha

Cinque Terre, Olaszország

Észak-Olaszországban, a Földközi-tenger nyugati medencéjének egyik nehezen megközelíthető részén elképesztő vidéket találunk. Öt autóforgalomtól mentes, mesebeli települést, valamint Olaszország legkisebb nemzeti parkját.

abaros_cin.jpg

Manarola, mintha a sziklából nőttek volna ki a házak, Forrás: Flickr/Daniel Stockman

A Cinque Terre, vagyis az öt föld, azaz falu – Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare – meredeken lejt a tenger felé, a színes házak pedig mintha csak a sziklákból nőttek volna ki.

Burano, Olaszország

Burano, vagy ahogy a velenceiek hívják, Buran a velencei lagúna szigete, pontosabban szigetcsoportja. Az apró szigeteket hidak kötik össze egymással. Burano közigazgatásilag Velencéhez tartozik, mindössze hét kilométerre fekszik a lagúnák városától. Alig háromezren lakják világhírű, szemet gyönyörködtető házait, amelyeket természetesen nem lehet akármilyenre pingálni.Az önkormányzat engedélyéhez van kötve, melyik ház milyen színű lehet.

abaros_cin2.jpg

Burano alig hét kilométerre van Velencétől, Forrás: Flickr/Carlos Andrés Reyes

La Boca, Buenos Aires, Argentína

Az argentin főváros La Boca negyedét a 19-20. század fordulóján többnyire Olaszországból, azon belül is Genovából érkező bevándorlók népesítették be. La Boca volt Buenos Aires első kikötője.Az itt dolgozó munkások a maradék hajófestéket vitték haza, hogy saját házaikat kifessék,de mivel sosem maradt annyi, hogy az egész házra jusson belőle, ezért minden fal, ajtó, ablak más és más színt kapott. Később aztán ez lett La Boca védjegye.

abaros_labo.jpg

A munkások a maradék festékekkel színezték ki a házaikat, Forrás: Flickr/Marissa Strniste

Nyhavn, Koppenhága, Dánia

Nyhavn annyit tesz, új kikötő. Hogy mikor volt új? 1671-ben, amikor V. Keresztély dán király utasítást adott a mesterséges csatorna megépítésére. Annak idején, mint minden rendes kikötőt, tengerészek, kocsmák, nyilvánosházak, prostituáltak népesítették be. Később a művészek is birtokukba vették, Hans Christian Andersen például a 67-es szám alatt lakott.

abaros_dani.jpg

A nagy mesemondó is egy ilyen házban lakott, Forrás: Flickr/Soren Riise

Ma a kikötő inkább amolyan nyitott múzeumként működik. Szépen rendben tartott régi hajókban gyönyörködhetünk, ha végigsétálunk a parton. A felújított színes házakban éttermek, kávézók működnek, tele helyiekkel és az ide sereglő turistákkal.

Portmeirion, Nagy-Britannia

Portmeirion egy észak-walesi kis falu, amelyet egy autodidakta építész, Sir Bertram Clough Williams-Ellis (1883–1978) tett híressé azzal, hogy úgy döntött,földközi-tengeri hangulatot csempész a zord walesi tájba.

abaros_anglia.jpg

Sir Bertram nagy gondot fordított rá, hogy a házak ne tűnjenek újnak, Forrás: Flickr/Smabs Sputzer

1925 és 1975 között húzták fel az épületeket, többségüket még a második világháború előtt. Sir Bertram nagy gondot fordított rá, hogy a házak ne tűnjenek újnak. A mesterséges településnek tagadhatatlanul van hangulata, bár egyesek szerint azért erősen giccsbe hajlik.

Guanajuato, Mexikó

Guanajuato a legendás mexikói ezüstvárosok egyike. A 16. században alapították spanyol hódítók, miutángazdag ezüstlelőhelyekre bukkantak a környező hegyekben.A 2000 méter magasan fekvő város a gyarmati stílus gyöngyszeme szűk sikátoraival, girbegurba utcáival és színes házaival.

abaros_mex.jpg

Guanajuato, a gyarmati stílus gyöngyszeme, Forrás: Flickr/Russ Bowling

Chinatown, San Francisco, USA

San Franciscóban van az Egyesült Államok egyik legnagyobb kínai negyede. A városrész az 1850-es években jött létre, ma már nyolcvanezren lakják.Az 1906-os földrengés teljesen elpusztította,és a városvezetés azt tervezte, hogy az új negyedet valamivel délebbre építik fel. Végül a kínaiak ellenállása miatt a terv meghiúsult.

abaros_china.jpg

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb kínai negyede, Forrás: Flickr/markheybo

Selarón-lépcső, Rio de Janeiro

Jorge Selarón, chilei képzőművész 1983-tól lakott Rióban, a brazil fővárost tekintette otthonának. A kilencvenes évek elején kezdte el a 215 fokból álló lépcsőt színes csempékkel burkolni. Ha kifogyott a csempékből, megrendelésre festett, hogy fedezze a költségeket, később pedig mára világ minden tájáról küldték neki az alapanyagot, hogy folytathassa művét.

abaros_rio.jpg

A kilencvenes évek elején kezdte el a 215 fokból álló lépcsőt színes csempékkel burkolni, Forrás: Flickr/Collectif Les Enfants

A Selarón-lépcső a város egyik jelképévé vált, ahová minden turistának muszáj elzarándokolnia. Az őrültnek tartott művész halála sem volt mindennapi, 2013-ban a saját maga készítette lépcsőkön találtak rá a holttestére. Az ismerősei valószínűnek tartották, hogy öngyilkos lett, de a hatóság a gyilkosság lehetőségét sem zárta ki.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Nyitókép: wikimedia commons, Ben Salter

 

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...