Sajtóközlemény
Egy német-francia cég hat éve várja, hogy felépíthesse Budapesten öntisztító, zenélő nyilvános vécéit. Illemhelyet építeni azonban nehezebb, mint elsőre látszik. Pedig amikor 2006-ban nyertek, még úgy tűnt: olyan bombaüzlethez jutottak, amelynek a fővárosiak is örülhetnek.
Don Quijote hozzám képest kezdő inas - fakadt ki Liptai Tibor. A Városbútor és Média (VBM) Kft. ügyvezető igazgatója hat éve eredménytelenül küzd a budapesti bürokráciával. Pedig 2006-ban két másik cég mellett ők nyerték a Fővárosi Önkormányzat utcabútortenderét, és úgy tűnt, 25 évre szóló bombaüzlethez jutottak, ráadásul Budapesten sem kellene többet McDonald'sokba járni pisilni, mert lennének nyilvános illemhelyek. (A meglévő budapesti nyilvános vécékről itt olvashat riportot.)
A tendert a Budapest tulajdonában lévő köztereken - gyakorlatilag a főútvonalakon - található buszmegállók, hirdetőoszlopok, nyilvános vécék, plakáthelyek kihelyezésére írták ki. Az üzlet a buszmegállók és a vécék esetében egyszerű: a cégek felépítik és karbantartják őket, cserébe plakáthelyekhez jutnak. A három nyertes közül kettő jó helyzetben volt, és azóta is folyamatosan élvezi a szerződés előnyeit. A Mahir (amely a B-Reklám Kft.-n keresztül részben Simicska Lajos üzletember, a Fidesz egykori pénztárnoka tulajdonában van) azért, mert további 25 évre kapott engedélyt a henger alakú hirdetőoszlopok fenntartására. Az Intermédia (amely azóta az osztrák Epamedia tulajdonába került) meg azért, mert továbbvihette a mintegy 715 megálló oldalán lévő reklámhelyek értékesítését.
Vécét építeni bonyolult
A svájci APG, a francia JCDecaux és a német Wall közterületi médiatulajdonos cégek konzorciuma, a VBM nem járt ilyen jól. Évekig tartott azt is kitalálni, hová tudnák felállítani a vécéket. A főváros negyven helyszínre tett javaslatot a VBM-nek, de az általuk készíttetett szakértői vélemény megállapította, ebből öt felel csak meg az országos, a budapesti és a kerületi építési szabályzatoknak. Van, ahol a járda volt túl szűk, máshol valamilyen védett épület volt a közelben. 2007-re egy másik tanulmány kiderítette, az összes szabálynak megfelelve lényegében csak a prérin vagy egy focipálya közepén lehetne nyilvános vécét építeni - állítja Liptai Tibor.
Tavaly augusztusban a Wall vezetője végül arról állapodott meg György István főpolgármester-helyettessel, felállítanak egy vécét a fővárosban, hogy a gyakorlatban bemutassák, mit akarnak csinálni. A helyszínkeresés azonban megint bonyolultnak bizonyult. A megbeszélt Erzsébet tér azért nem volt jó, mert ott öt évig nem bonthatják meg a díszkövet. A Blahán építhetnének, de a tér átépítése is 3 éve húzódik. Az Üllői útra, a Klinikákhoz már kaptak építési engedélyt, de ott az a kérdés, melyik csatornára tudnak rácsatlakozni. A vécé tervezett helyszínétől öt autósávnyira fut egy lehetséges csatlakozási pont, de túl hosszú ideig tartana oda eljutni, mert egyszerre csak egy sávot lehet felbontani, és csak hétvégén lehet dolgozni. Találtak egy alternatív csatornát, de november 15-étől nem lehet ásni a fővárosban, így jövő tavasznál előbb nem lesz vécé.
A cég most egy darab vécét üzemeltet Budapesten - azt sem sokáig, mert napokon belül elbontják. Egy ilyen illemhely Liptai Tibor szerint 40 millió forintba kerül, éves üzemeltetése 15 millió forintot visz el, egyet nem éri meg üzemeltetni. Az összegek elsőre érthetetlenül soknak tűnnek, a vécé azonban nemcsak zenél, de minden használat után az egész helységet automatikusan ki is tisztítja. Ha pedig valamiért nem működne, a VBM azt is vállalta, hogy 20 percen belül szerelőt küld a helyszínre. A modell 37 német városban működik, a Wall csak Berlinben kétszáz ilyet állított fel.
Plakáthelyet kaptak volna cserébe
A VBM eredetileg azt vállalta a főváros által is aláírt szerződésben, hogy 30 ilyen csodavécét telepít és üzemeltet Budapesten, kirak 100 padot, 100 biciklitárolót és 250 szemetest, cserébe lesz a városban 250 citylight és 250 citylight board táblája. (Az első két négyzetméteres reklámfelületet jelent, olyat, amilyenek a buszmegállókon is vannak, a második ennél nagyobb, nyolc négyzetméteres hirdetőhely lenne.)
A szép tervek útjába nem csak az állt, hogy Budapesten nehéz vécét építeni. A VBM-nek kiutalt plakáthelyek, egészen pontosan azok tartószerkezeteinek megépítése is akadályokba ütközött. A Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) ugyanis tartalmaz egy olyan kitételt, hogy a főváros kiemelt közútjain 1 négyzetméteresnél nagyobb reklámot nem lehet kihelyezni. A VBM tehát kapott a tender megnyerésekor egy lehetőséget a fővárostól, amelyet egy fővárosi szabályzat rögtön el is vett.
"Istenbizi', megváltoztatjuk a BVKSZ-t" - Liptai Tibor elmondása szerint ezt ígérték nekik a fővárosi delegációval zajlott egyeztetéseken. A svájci-francia-német konzorciumnak pedig elég volt ennyi. Így belementek abba, hogy Demszky Gábor akkori főpolgármester egy olyan változatot írjon alá, amelybe került egy apró korrekció a közgyűlés által jóváhagyotthoz képest. Az első változat felmentette a három nyertest a BVKSZ egy négyzetméteres kikötése alól, a végső verzióba viszont az került bele hogy "ha a jogi feltételek lehetővé teszik", akkor élhet a VBM az általa elnyert lehetőséggel. Ez a kitétel pedig a három nyertes közül az egyiket vesztessé tette.
A VBM azonban nem adta fel. A BVKSZ négyzetmétert korlátozó szabálya ugyan máig nem változott meg, de a főváros elfogadta hirdetőoszlopként a VBM plakátjait tartó szerkezetet, így mentesült volna a korlátozás alól. Ekkor úgy tűnt, egyenesbe fordult az ügy, jöhetnek a reklámok a vécékkel együtt, de nem így történt, többéves jogi csata következett. (Ennek részleteit elolvashatja a cikk végén lévő keretes összefoglalónkban.)
100 millió elúszott
A VBM-nél 2006-ban úgy számoltak, 12 év alatt térül meg a befektetésük, de a reklámpiac mostani állapota alapján ez a 12 év már túl optimista becslés lenne. A konzorciumban szereplő Wall a JCDecaux-val - utóbbi közben bevásárolta magát a Wallba - még kitart, de a svájci partner kilépett. A maradók szeretnének valamit viszontlátni abból a több mint 100 millió forintból, amelyet állításuk szerint eddig szakértőkre, felesleges építési engedélyekre, ügyvédekre és a vécék legyártására költöttek.
A Fővárosi Önkormányzat sajtóirodájánál a vécék kálváriájáról nem mondtak semmit, azt azonban elismerték, hogy a német-francia cég a BVKSZ miatt sem tud építkezni. Azon azonban már nem fognak változtatni, mert egy kihirdetésre váró rendelet, majd teljes egészében felülírja azt.
A jogi csűrés-csavarás vége: minden kezdődik elölről
A VBM 2008-ban a fővárostól tulajdonosi hozzájárulást kapott 250 - módosított, oszlopként tekintett - citylight reklámtábla és 10 vécé építési engedélyére. Azonban a beadás után másfél évvel meglepetésre a fővárosi közútkezelő úgy döntött, nem adja meg a hozzájárulását a reklámhordozókra. Ekkor már négy évvel voltak a szerződés aláírása után, közben változott a városvezetés is.
2011 decemberében a főváros közútkezelője utasította el a VBM összes építésiengedély-kérelmét egy egy hónappal korábbi jogszabályra hivatkozva. Ez a rendelet betiltott minden reklámhordozót, amely futó fényt alkalmaz, bár a VBM azt állítja, ők nem alkalmaznak ilyet. Idén márciusban a főváros áttette az ügyet a Budapesti Közlekedési Központhoz (ide kerültek a közútkezelő ügyei), de az sem járult hozzá a reklámhordozók felállításához. Innen a kormányhivatalhoz fellebbeztek, hozzájárulást az sem adott. Ez ellen a döntés ellen a közlekedési hatósághoz fellebbeztek, amely három héttel ezelőtt úgy döntött, hogy megsemmisíti a BKK és a kormányhivatal határozatait, így a mintegy öt éve folyó ügy új eljárással indul elölről.
TOP 5
Város / Közlekedés
EU társadalom és jog
