Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

aegetes_gyep.jpg 

Milyen lehetőségeket kínál a természetvédelem számára a gyepek kontrollált égetése? Mi a különbség az európai és az észak-amerikai gyakorlat között?

Egyebek mellett ezekre a kérdésre ad választ az a cikk, amelynek szerzője Valkó Orsolya, a Debreceni Egyetemen működő MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport tudományos munkatársa. A témában írt publikációjáért elnyerte a német nyelvterületek ökológiai társaságának díját, miután a Basic and Applied Ecology című folyóiratban megjelent írása a legtöbbet idézett cikk lett.

Valkó Orsolya – aki a Gesellschaft für Ökologie elismerését a belgiumi Gentben megrendezett Ecology Across Borders konferencián vette át – a gyepek biodiverzitását kutatja. A téma a természetvédelem és a biodiverzitás megőrzése szempontjából központi jelentőségű, az Európai Unióban is kiemelten kezelik, védelme fontos stratégiai kérdés.

A nyílt tájszerkezet, valamint a gyepekre jellemző fajösszetétel és biodiverzitás megőrzéséhez nélkülözhetetlen a felhalmozódott biomassza rendszeres eltávolítása.

Figyelembe véve a felhagyott gyepterületek nagy kiterjedését, egyre nagyobb az igény a gyakorlati természetvédelem részéről költséghatékony alternatív kezelési módszerek kidolgozására és alkalmazására. Ilyen módszera körültekintően megtervezett kontrollált égetés (prescribed burning), amely számos, az európai gyepekben jellemző természetvédelmi problémára kínálhat megoldást.

A kontrollált égetés a tűz meghatározott természetvédelmi céllal történő, tervezett és ellenőrzött alkalmazását jelenti. Az égetés tervezése során kiemelt figyelmet kell fordítani a terület jellemzőire, illetve a megfelelő időzítésű, gyakoriságú és intenzitású égetés alkalmazására.

Mint arra a cikk szerzője rámutat, az európai égetéses kísérletekben sok éven át ugyanazt a parcellát égették, ami egyáltalán nem modellezi a természetes tüzek gyakoriságát, és kedvezőtlen fajösszetétel kialakulását eredményezi.

Az észak-amerikai tapasztalatok alapján az élőhely adottságaihoz adaptált, kontrollált égetések jól alkalmazhatóak alternatív természetvédelmi kezelésként. Észak-Amerikában két-három évenként égetik a gyepeket, amivel fajgazdag élőhelyeket tartanak fenn. Az európai gyepekben az eddig vizsgált, évente egyszeri rendszeres égetés helyett ezért gyeptípustól függően legalább hároméves időközönkénti égetés hatását érdemes vizsgálni.

Számos gyeptípus hagyományos művelésének szerves részét képezi az égetés, és a debreceni kutatók eredményei alapján nagyon fontos ennek a hagyományos tudásnak a megismerése. Az égetés olyan esetekben is megfelelő kezelés lehet, amikor az avarfelhalmozódás csökkentése nem oldható meg más módon.

Eredményeik alapján szikes gyepekben a tűz kontrollált alkalmazása ígéretes gyepkezelési módszer, amelynek számos kedvező hatása van természetvédelmi szempontból. A késő őszi kontrollált égetés kedvező körülményeket biztosít a gyepekre jellemző specialista fajok számára, így égetést követően nőtt a növényfajok fajgazdagsága és virágzó hajtásaik száma is. A tanulmány igen fontos eredménye az, hogy az égetést követően nem csökkent a vizsgált talajlakó ízeltlábúak (futóbogarak, pókok, ászkák és holyvák) egyedszáma, fajszáma és diverzitása sem.

A rendszeresen égetett gyepekben ugyanakkor csökkent a sztyeppi flóraelemek, valamint a gyepi specialista fajok aránya, és nőtt a zavarástűrő és gyomfajok biomasszája. A rendszeres égetés hatására a növényfajok diverzitása és virágzó hajtásaik száma is csökkent. Eredményeik rámutatnak, hogy a gyepek égetése csak akkor járhat természetvédelmi szempontból kedvező eredménnyel, ha átgondolt módon történik az égetés, és a tűz visszatérési frekvenciája kellő időt biztosít a növényzet regenerációjára.

 A cikk az mta.hu oldalon jelent meg először.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok: 

Forrás -  Nyitókép: A kontrollált gyepégetés fontos a természetvédelem szempontjából is, forrás: SZILAGYI ATTILA