Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

120424a1_frogs_bio.jpgA békamentők ez ellen próbálnak tenni. Az idei szárazság miatt a szokásosnál jóval kevesebb kétéltű indult el szaporodni, így a mentéseken is kevesebb állattal találkoztak az önkéntesek.

Veszélyes vonulás

A mérsékelt égövben élő kétéltűek nagy része minden év tavaszán (az északi féltekén) vonulni kezd, hogy felkeresse a szaporodó helyül szolgáló közeli tavakat, kisebb víztesteket. Magyarországon az Alföldön a barna ásóbéka, a domb- és hegyvidékeken a barna varangy a legnagyobb számban vándorló faj. Ha tradicionális vonuló útvonalaikon egy út épült, akkor ezen át kell kelniük – ez hazánkban évente milliós nagyságrendű állat gázolásos pusztulását okozza. Az ország különböző területein, több mint tíz helyszínen ténykedő önkéntes békamentők az utak szélén összeszedik a békákat, és átviszik őket a másik oldalra. Ma már egyes helyeken műszaki megoldások – terelőkerítések, átjáró alagutak – is segítik az állatok vonulását. Bár hazánkban több mint tíz helyen folyik békamentés, az olyan problémás helyszínek száma százas nagyságrendű, ahol beavatkozás kellene valamilyen formában. Az önkéntesekre mindenképp szükség van, mert vannak olyan fajok, amelyeket nem nagyon lehet megállítani műszaki rendszerrel. Ilyen például a zöld levelibéka, amely bármilyen terelőn átmászik.

120424a2_frogs_bio.jpgNagy volt a szárazság

Puky Miklós, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet tudományos főmunkatársa, a Varangy Akciócsoport Egyesület elnöke a Greenfo-nak elmondta, hogy a békák vándorlása szempontjából 2012 az elmúlt negyed század legkülönösebb tavaszát hozta. Az ország különböző területein egészen mások voltak a csapadékviszonyok. Úgy tűnik, hogy legjobban az ország nyugati felén lakó békák jártak, de így is például Zalaegerszegen az Aranyoslapi forrásnál beszélgetésünk időpontjáig, április másodikáig kb. 1500 állat vándorolt csupán, a megszokott 3000 helyett. Eszerint itt a populáció kb. 50%-a mozgott, de tudjuk, hogy északon, Hontnál az átlagos egyedszámnak csak a töredéke, 5% vonult át a szezon első felében. A Pilisben a Garancsi-tónál ugyanezen időszakban 10% körüli volt a vonulás. Ott tavaly mintegy 6000 állat kelt át az úton, viszont az idén április elsejéig 500 alatt volt ez a szám. Ugyanakkor mostanra az időközben beköszöntő esőzések hatására ezerre növekedett az egyedek száma. Érdekes kivétel a Naplás-tó, ahol úgy tűnik, hogy egyáltalán nem csökkent az egyedszám. Ez talán annak tudható be, hogy ott állandó a vízfelület (egy felduzzasztott víztározó a Szilas-patakon), és az erdő is viszonylag közel van.

120424a3_frogs_bio.jpgA tavaszi békamentések egyik klasszikus helyszínén, Hontnál az Ipoly árterületére vándorolnak az állatok. Ha nem lép ki a folyó, akkor nincsen nagy csábító vízborítás, ami a békákat odavonzaná. Másrészt idén egy ideig a hihetetlen szárazság miatt (1 mm alatti csapadék esett ezen a helyen) nagyon száraz volt az erdőtalaj. Ez picit olyan, mint hogyha a békáknak egy sivatagon kellene átkelniük az oázishoz, ahelyett, hogy mondjuk egy zöldellő mezőn sétálnának arrafelé – mond egy találó hasonlatot a békakutató. Április negyedikére, ötödikére általában lezajlik a vándorlási csúcs, és április 10., 11. körül a vizekhez való vándorlás megszűnik. Sámuel Zsuzsanna, a Zöld Út Békavédelmi Egyesület elnökének tájékoztatása szerint Honton tavaly két hét alatt lezajlott a vándorlás, idén viszont már egy hónapja tart. Az aktuális időjárástól függ, hogy mennyi a béka – szárazság esetén nem indulnak el, viszont ha esik, akkor igen.

Puky Miklós és társai már 20 éve vizsgálnak egy közel természetes élőhelyet, egy galériaerdőt Gödnél, ahol fakadó források táplálnak néhány kis tavat. Idén itt is alacsony az erdei béka petecsomók száma, de nem olyan mértékű a csökkenés, mint Honton. A szokásos 50-60 helyett mintegy húszat látni bent a védett területen, ahol ezek a tavak találhatók.

A Pest megye keleti határán fekvő Farmoson a békamentők 40 000 állatot szoktak regisztrálni, most március végéig viszont összesen 55 példányt találtak. Ez egy optimális helyszín ahhoz, hogy gyerekeket vigyenek békát menteni, mert a terelőket az úttól tízméteres távolságban tudják kitenni, tehát nincsen balesetveszély. A csoportok átkelnek az úton és biztonságosan nézhetik az állatokat és a vödröket. Idén a békák alacsony száma emiatt is problémát jelent. Nagyon sok iskolát vonzott a program, elmentek a helyszínre, és csalódással mentek el. Más években viszont Farmos egy nagyon jó oktató bázis, egyértelműen biztonságosabb, mint Hont, vagy bármelyik másik mentési helyszín.

120424a4_frogs_bio.jpgFlórián Norbertnek, a Jane Goodall Intézet tagjának tájékoztatása szerint „a Kelenvölgyi Általános Iskola immáron 4 éve vesz részt a békamentő programban Farmoson. Évről évre több osztállyal érkeznek. Van olyan osztály, amelyik idén már 4. alkalommal vett részt a mentésben. Miden évben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Jane Goodall Intézet és a Tápió Természetvédelmi Egyesület munkatársai, önkéntesei vezetik a munkát, akik a békamentés során végig igyekeznek hasznos információkkal ellátni a gyerekeket a természetvédelmi munka fontosságáról, a békamentés technikájáról, a megtalálható kétéltű fajokról és a környező élővilágról. 2012-ben bebizonyosodott, hogy nem hiába dolgozunk, amit mondunk befogadó fülekre talál. Idén az iskola 7. és 8. osztályos tanulói, akik talán a 4 év során minden mentésben részt vettek, már önállóan tudták vezetni kisebb 2. osztályos, békamentésben először résztvevő iskolatársaikat. A 3 szervezet részéről alig kellett segítség. A nagyobb diákok, mint csoportvezetők nagyszerűen irányították, segítették a rájuk bízott 10- 15 fiatalabb társukat. A békamentés során, valamint az azt követő túrán is végig egyben tartották és figyeltek saját csoportjukra. Tudták mi a dolguk, hogy kell elvégezni a munkát és még az előző évek személyes élményeivel is ellátták a kicsiket. Úgy tűnik sikerült kinevelni egy újabb békamentő generációt.”

Mivel ki kell fejlődnie az új generációnak, nagyon későre nem tolódhat a szaporodás időszak. Puky Miklós tájékoztatása szerint emiatt a mostanra bekövetkezett csapadékosabb időjárás se tudja teljesen visszafordítani a korábbi szárazság hatását. Szerencsére azok az állatok, amelyek most nem vándorolnak, nem pusztultak el, nem valószínű, hogy bármilyen ok miatt tömeges pusztulás lett volna. Amikor nagyon csapadékszegény az idő, akkor a kétéltűek kihagyhatnak egy-egy szaporodási periódust. A nőstények életükben egyszer-kétszer, kivételes esetben háromszor raknak petét, éppen ezért – ha jövőre nem lesz hasonló az időjárás - nem nagy gond, ha egy nőstény a 6-7 éves élettartama alatt kihagyta az idei évet, amikor nincsenek jó peterakó helyek. A vizek ugyanis idén alacsonyabban vannak, az időszakos vizek esetleg ki is száradnak.


Problémás terelőrendszerek

A műszaki megoldásokkal sajnos számtalan probléma van. Több helyen viszonylag könnyen sikerült elérni, hogy épüljenek terelőrendszerek, de azokat karban kell tartani, néha átépíteni, javítani, erre pedig a figyelem és az emberi erőforrás általában hiányzik. Ezért jók azok a rendszerek, amelyek nem igényelnek karbantartást, vagy csak minimálisat. A tavalyi év nagy vereségének helyszíne Zalacsány, ahol több, mint 15 éve zajlik békamentés, a Fehér Holló Egyesület és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szervezésében. Tavaly átalakították az utat, szélesítették, javították, és az illetékes szombathelyi környezetvédelmi hatóság kiadta úgy az engedélyt, hogy nem írták elő békaátjáró alagutak elhelyezését. Ehhez az útszakaszhoz most várhatóan 30 évig nem fognak hozzányúlni, így továbbra is mentőakcióra van szükség. Nagyon jó lenne, hogy ha a jövőben a hasonló beruházásoknál automatikusan gondolnának a kétéltűekre. Természetesen ennek van egy anyagi vonzata, tehát a közútkezelő jogosan felléphet, hogy ennek a költségét a környezetvédelmi alapból fedezzék.

Sajnos sok terelőrendszer hatásfoka igen alacsony. Honton például 2008-ban még csak kb. 0,5% volt a rendszer hatékonysága, bár ez 2011-re 33%-ra javult az elvégzett karbantartások miatt – tájékoztatta a hallgatóságot Mechura Tímea az idén márciusban megtartott III.Herpetológiai Előadóülésen. A mentőakciók célja, hogy életképes populációt tartsanak fenn. Bár sok egyedet nem sikerül megmenteni, ezen akciók mégiscsak nagyon sokat segítenek a cél elérésében. Ilyen értelemben szerencsés helyzet, hogy a kétéltűek nagyon nagy számú utódot hoznak létre.


Környezeti nevelés

Puky Miklós tapasztalata szerint rengeteg békaimádó ember van, az idősebbek között is. Szerinte ez amiatt is van így, hogy ezek jól felismerhető, nagyon jól azonosítható állatok. A kutató szerint a békák védelme érdekében a felnőtteknél kevésbé fontos az érzelmi meggyőzés, inkább azt kell tudatosítani, hogy ha több béka van, akkor kevesebb lesz a szúnyog, kevesebb mérget kell rá szánnunk, ha kontrollálni akarjuk. Ezek az állatok valójában az ember természetes szövetségesei, amelyek a gyógyszeriparban is fontos szerepet tölthetnek be. Esti zenét is biztosítanak nekünk koncerteken, a vizek mentén. Nagyon örömteli, hogy sok ember fényképezi is őket. A Varangy Akciócspoport Picasa albuma egyre több és egyre fantasztikusabb képeket tartalmaz kétéltűekről, hüllőkről.

A Jane Goodall Intézet és a Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében zajló farmosi békamentés szervezői egy kérdőívet töltetnek ki a gyerekekkel, hogy a békamentés előtt, illetve utána mit gondolnak a békákról. A program után sokkal népszerűbbek ezek az állatok. A gyerekek jobban átlátják például a táplálkozási kapcsolatokat: ha a békák megmaradnak, akkor sokkal kevesebb rovarkártevő lesz.

Túl sok az út

A nemzetközi Természetvédelmi Biológiai Társaság (Society for Conservation Biology) Európai szekciójának nyolc tagja 2011 szeptemberében egy érdekes cikket jelentetett meg az Environmental Management folyóiratban. A cikk szerint a közlekedési hálózatok a biológiai sokféleséget fenyegető egyik legnagyobb veszélyt jelentik, mivel kiépítésük nyomán feldarabolódnak az élőhelyek (ezt szakszóval fragmentációnak nevezik) és elszakadnak egymástól az élőlények populációi. Puky Miklós ezzel kapcsolatban kijelentette: "úgy látom, hogy az útépítők erősebbek, mint a természetvédők. Ez elég egyértelmű, hiszen különböző EU-tervek vannak, többek között arról, hogy hány perc vezetéssel lehet elérni gyorsforgalmú utat. A cél, hogy mindenkinek növekedjen az esélye arra, hogy gyorsforgalmi úton közlekedjen, már hogyha a benzinárak megengedik. Ennek következtében jó néhány útépítési projekt zajlott az elmúlt 5 évben, és folyik most is. A jövőben egyre intenzívebb lesz ez az építkezés. Az említett tanulmány azt is állítja, hogy a Natura 2000-es területeket útmentes vidékeken kellene továbbfejleszteni” – mondta a kutató.

Vannak azért átmeneti megoldások is, például a Kiskunsági Nemzeti Parkban, Fülöpházánál ideiglenesen lezártak egy utat a békavonulás idejére. Nem kell tehát felbontani az utat, nem egész évre, vagy több hónapra írták ezt elő, hanem arra a néhány napra, amikor a nagy vándorlás zajlott. Ez kicsit ellenpontozza azt, amikor táblák kerülnek ki az utak mellé, hogy békamentés van, a tábla kint van hónapokon keresztül, mindenki megszokja, épp ezért senki nem törődik vele. Aztán esetleg trükkös rendőrök odaállhatnak és bírságolhatnak, ami még tovább emeli a békamentés „népszerűségét”. Ez utóbbi a negatív példa, a jó pedig az ideiglenes útlezárás; könnyen elképzelhető, hogy erre a jövőben is szükség lesz – mondta Puky Miklós.


Forrás:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.">Bajomi Bálint, greenfo.hu

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...