Nem a kaukázusi medvetalp az egyetlen inváziós növény itthon, sok más mellett van olyan is, amit mindenki ismer: az allergiások életét megkeserítő parlagfű sem őshonos. A méheknek jó, a vaddohány gyökértarackja mégis hatalmas károkat okozhat, ráadásul mérgező. Akkor miért és hogyan kerültek ide? Egyáltalán mi számít őshonos növénynek? Legalább hasznuk is van?
Most az egész ország a gonosz, mérgező kaukázusi medvetalpon pörög (amiről végül is kiderült, hogy annyira nem is terjedt el itthon, és kordában tartható) – csakhogy nem ez az egyetlen növény, amely nem őshonos nálunk, hanem a világ másik tájáról érkezett. Az úgynevezett özönfajokból ma már jó sok van itthon, akkor is, ha csak a növényeket nézzük (korábbi, állatok hatását is taglaló cikkünket itt olvashatja).
„Őshonos fajnak az északi, mérsékelt éghajlati övben általánosságban azokat a növényfajokat tekintjük, amelyek itt vészelték át a jégkorszakot vagy utána emberi közreműködés nélkül települtek be. Lényegében azokat a fajokat nevezzük őshonosnak, melyek már a neolitikum előtt is előfordultak az adott területen” – tudtuk meg Dorner Zitától, a gödöllői Szent István Egyetem (SZIE) Növényvédelmi Intézetének egyetemi docensétől.
Az őshonossal szemben ott vannak az úgynevezett inváziós fajok (invazív, azaz benyomul), más néven özönnövények is: ezek olyan, nem őshonos fajok, melyek a számukra megfelelő ökoszisztémába kerülve képesek gyors, tömeges terjedésre. Hirtelen lépnek be az élettérbe és tömegesen terjednek, ezzel veszélyeztetik a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát.
Ma Magyarországon botanikai szempontból körülbelül 70-75 fajt tartanak számon özönnövényként. A Magyar flóra három százaléka adventív, azaz teljes növényzetünk ekkora része érkezett teljesen más területről a kutató szerint.
A parlagfű is máshonnan jött
Különösen elterjedt özönnövény Magyarországon (vegyük észre, hogy a kaukázusi medvetalp nincs listában):
- ürömlevelű parlagfű,
- selyemkóró, fehér akác,
- magas és kanadai aranyvessző,
- ostorfa,
- zöld juhar,
- bálványfa,
- gyalogakác,
- selyemmályva.
Az invazív fajokon belül a megjelenés időpontja alapján szakemberek két csoportot különböztetnek meg [PDF]:
- az Amerika felfedezése előtt megjelent növényfajokat archeofitonoknak (ójövevénynövényeknek),
- a későbbieket neofitonoknak (újjövevénynövényeknek) nevetik
az archeofitonok viszonylag közelebbi területekről, főleg a Mediterráneumból származnak, terjedésük jobban hasonlít a természetes flóravándorlásokhoz: a fajjal lépést tartanak természetes ellenségei is. A neofitonok távolabbról, egyetlen nagy ugrással jutottak Európába, ahol már nem találkoznak természetes ellenségeikkel. Ezen felül archeofitonok inkább mezőgazdasági gyomként okoznak problémát az ember által bolygatott területeken, míg a neofitonok között sok, természetes közösségeket is veszélyeztető faj található.
Az inváziós fajok legnagyobb veszélye az, hogy versenytársaivá válhatnak a már meglévő flóra (adott időben és területen együtt létező növényvilág) tagjainak. Dorner szerint az inváziós fajokról általában elmondható, hogy erős versengők: a termőhelyért, tápanyagért, vízért folytatott küzdelemben sikeresebbek, mint a legtöbb őshonos növényfaj.
Emiatt nagyon sok gyomnövény is az inváziós fajok közül való. Főleg a mezőgazdaság és a természetvédelem területén okoznak több problémát, de akad közöttük mérgező, illetve allergiát kiváltó növény is. Ilyen inváziós faj például a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) is, amely a legelterjedtebb növények közül a legnagyobb egészségügyi problémát jelenti: a pollenallergiások egyik legnagyobb ellenfele, akár júliustól szeptemberig is megkeserítheti az érzékenyebbek életét.
Fellépnek ellenük
Az özönnövények esetleges hasznuk mellett mindenképpen problémát jelentenek, főleg akkor, ha teljesen kicsúszik a kontroll. Ezért már több európai, illetve világméretű projekt is indult kordában tartásukra. Az egyik legnagyobb próbálkozás az ALARM (Assessing LArge-scale Risks to biodiversity with tested Methods), Európában pedig DAISIE (Delivering Alien Invasive Species In Europe), ahol Magyarorszára is rá lehet keresni. Minden évben rendeznek konferenciát is a témában: a következő EMAPi (International Conference on the Ecology and Management of Alien Plant Invasions) 2015-ben Hawaii-n lesz.
Az inváziós növényfajokat itthon is rendszeresen felmérik: az országot négyzetekre osztják, és megvizsgálják a különböző nem őshonos fajok jelenlétét. A legutóbbi ilyen, nyilvánosan is elérhető felmérés adatai a 2012-es állapotokat tükrözik. A magyar növényzettérkép megtalálható ezen a weboldalon.
Hasznosak is lehetnek
A szakember szerint, botanikai szempontból, ha szigorúan tartjuk magunk a fogalmakhoz a fehér akác is özönnövénynek számít, ennek ellenére erdészeti és méhészeti szempontból is igen jelentős hazánkban. A jogalkotók éppen mostanában kezdtek csatát ellene eu-s szinten, de úgy tűnik, Magyarországon pont gazdasági haszna miatt menedéket találhat.
Kettős a megítélése a selyemkórónak vagy más néven a vaddohánynak (Asclepias syriaca), amely kiváló méhlegelő, de az egyik legveszélyesebb gyomnövény is egyben. A vaddohány mind a természetvédelmi területeken, mind pedig a termesztés területén (szántókon, ültetvényekben) nagy károkat okozhat.
„Sűrű, mélyre hatoló gyökértarackjával behálózza a talajt és gyakorlatilag folyamatosan kiszorítja a körülötte lévő növényeket a területről. Nem tudunk ellene hatékonyan védekezni sem a természetvédelmi területeken sem pedig a szántókon” – mondja a SZIE docense. Ráadásul a növény fehér tejnedve mérgező.
Több özönnövényre is dísznövényként került be Európába, majd elvadult. Ilyen például az amerikai alkörmös (Phytolacca americana) mely bíbor színű festékanyagát élelmiszerek, likőrök, borok színezésére használták.
Kép: Kaukázusi medvetalp, Fotó: Dea / C. Sappa
TOP 5
