Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

csomor"Csömöri buszmegálló, végállomás az erdő szélén. Az emberek álldogállnak, várakoznak - meg távolabb egy kartondoboz is. Szemmel láthatólag nem tartozik senkihez. Belőle mocorgás hallatszik, valami hangok, talán nyávogás, esetleg kiscica? Az emberek töprengenek, nézegetik úgy messziről, de senki nem meri kinyitni. Már jön is a távolsági busz, amire felszállva ott is lehet hagyni a merengést, a dobozt, meg a miért pont én felelősségét.Akkor érkezik oda a megállóba egy idős néni, aki szintén észreveszi a mások által is észrevettet, de neki van bátorsága, sőt inkább merészsége, hiszen ki tudja mit rejt a spárgával gondosan lekötözött doboz. Ha megnézed többé már nem tekintheted általad ismeretlennek és talán tenni is kell valamit. A néni kicsit fel is van háborodva, hogy senki sem nyitotta ki a dobozt, a buszmegállónyíi utas hárítása tökéletes. Keresett valami éleset a táskájában, a lakáskulccsal igyekezett elfűrészelni a zsinórt, és kinyitni a dobozt. Sikerült.

 

 A látvány megviselte a nénit, mert egy tápláléklánc csúcsán lévő kétlábú egy anyacicát két kiscicájával tuszkolta be a kartondobozba, majd gondosan lekötözve elhelyezte a buszmegálló oldalában.  Nemcsak úgy kidobta, mert akkor még esélyük lett volna menekülni, élelmet szerezni, hanem gondosan le is zárta. Az állatok szemmel láthatóan igen rossz állapotban voltak, a két kicsi a küldökzsinórból látva nemrég született, az anya riadt szemű fekete-fehér cirmos- bundájáról ítélve - valaha szebb napokat látott jószág. A szülés azonban eldöntötte a sorsát, ki vele, meg a szaporulattal is, mi mást tehetne egy homo sapiens?!

Erzsi néni kedves nyolcvanas, éppen haza indult volna a kis hétvégi telkéről,  a fájós lábaival lassan bandukolva vitt egy pár szál krizantént az otthoni tízemeletesbe, és most hirtelen rá szakadt a feladat. Mit tegyen, mit tehet ő és hogyan? Visszafordult, magához vette a dobozt, az állatokat bevitte a hétvégi házba,és tőlem kért segítséget, hogy elvigyem az orvoshoz ezeket az ártatlan állatokat.  Mind a három állatot meg lehetett menteni, igaz az egyik kiscica féllábú maradt, valószínűleg a szülés közben sérült meg. Az anyacica ottmaradt a hétvégi telken, kedves, szelíd egérvadász lett, a három és fél lábú beköltözött hozzá a panelbe egyet pedig sikerült örökbe adni. Monhatnánk happy end, mi itt a gond?!

Csak annyi, hogy ez az eset egy a sok közül, miként lehet példamutatóan kihajítani a korábban "szeretett" kedvencünket. A részletek és a megszabadulási módok is igen ötletesek, felthetően kevéssé olvasott, kreatív és bátor elkövetőknek sem az állatvédő szervezetek, sem az állatorvos nem jut eszébe. Csak titkon, névtelenül, esetleg még a gyerek se tudja, neki majd beadjuk, hogy elveszett az a cica. Hja.. és még pénzbe is kerülhet....! Pedig Erzsi néninek sincs sok belőle, igen jól kell beosztania azt a kis nyugdíjat, mégse menekült el, hanem megtette, amit embersége diktált. Mert abból neki sok van, no meg tisztességből, lelkiismeretből, az állatok és az élet tiszteletéből. Minap azt kérdezte, tudom-e mi költözött be hozzá az állatok érkezésével? Nem is tudtam mire gondoljak, mire ő csendesen azt válaszolta: a ...Szeretet."

Szerző: Dr. Várhegyi Éva

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...