Skip to main content

Fejér Pista barátom, lévén, hogy nyaralója van a Balatonnál, mint a hegedűhúr, április vége felé elpattan a magyar tengerhez, ott nyaral egész nyáron, majd csak október elején tér vissza a fővárosba. Nyugdíjasként éppen megteheti, de mivel sokat van távol, ez nem tetszik nagyon a gasztronómiának igencsak hódoló, Pesten élő baráti társaságnak, így Pistán méltán ragadt rajta a fejér holló becenév.

Egy szerencséje van azonban hősünknek, hisz igen kiváló, és tájjellegre adott recepteket ismer, így rendre kimenti magát, ha szükséges, ugyanis amint szóvá teszik, hogy mikor kerül már elő végre, mindig előrukkol valami új, kevésbé ismert recepttel.

Így volt ez pl. a sonka szolnokiasan elnevezésű, lágyra pácolt húsneművel is, mely annyira jól sikerült, mikor elkészítettük, hogy még az Ozone Network Egyenlítő c. műsorába is bekerült.

Különben 2 okból is. Egyrészt Pista ellene van a vegyszeres dolgoknak, a műkajáknak, így olyan ételeket készít, melyekhez a piacról, őstermelőtől szerzi be az alapanyagokat, és amit csak lehet, otthon állít elő, legyen az fűszerkeverék, csokitorta, pácolt sonka, stb. Másrészt anno mindent megtanult szüleitől, nagyszüleitől vidéken, így ismeri az önellátás csínját-bínját, ez nem kérdéses. Erre a tudásra pedig manapság igen csak nagy szükség van, amikor is a multik ránk akarják erőszakolni tartósítószerekkel, színezékekkel, egyéb adalékokkal feldúsított termékeiket, és szó szerint csak vegyszereznek minket. Önellátásunk, élelmiszeriparunk feltámasztása így alapvető érdekünk, hisz a lokális, helyi kultúra az elmúlt évszázadokban kitermelte azt a tudását, mellyel nevetve szembeszállhatunk a globalizációval, és mivel jó termőföldjeink vannak, mindenben el tudjuk magunkat látni, nincs szükségünk a "spanyol paradicsomra".

De hagyjuk az akadémikus eszmefuttatásokat a fenntartható fejlődés kapcsán, és adjuk közre a kovászos uborka receptjét. Annyit azonban elöljáróban illik megjegyezni, hogy a piacokon, pl. a Lehel térin is kapható vecsési káposzták mellett kapható kovászos uborkák is jók, de mégsem olyan ízűek és állagúak, mint az otthoni változaté, így Pista nem is annyira a háziasszonyok előtt ismert összetevőkre hívja fel e helyt a figyelmet, hanem inkább a "gyártásra", azon belül pedig leginkább arra, hogy nem szabad e finomságot "túlforralni", kint felejteni a tűző napon. Innentől övé a szó, pontosabban a betű:

Elmegyünk a piacra és a legszimpatikusabb nagymamától vásárolunk friss kemény uborkát a többi alkotóelemmel együtt, kivéve víz, só, bors. Lehetőség szerint bio vagy natúr terméket vegyünk, mert sokan nem tudják, de a paprika, a retek mellett az uborka az egyik olyan zöldségünk, mely termesztése során a lehető legtöbb növényvédőszert építi be magába.

Nem kérdéses az sem, hogy a vásárolt uborka csak magyar termék lehet. Ha bevásároltunk, elmehetünk a piacon enni egy jó lángost, inni rá egy kis fröccsöt, mert ez hozzátartozik a kultúránkhoz. És e nélkül nem lesz jó az uborka - állítja hősünk. Mit tesz Isten, egyetértünk vele!

Hazaérkezvén jól megmossuk, de nem kefével, hanem csak a kezünkkel a kiválasztott darabokat. Nem vagdossuk be és nem vágjuk le a végeit, egészben hagyjuk. Az üveg aljára kaprot terítünk, rá foghagyma gerezdeket. Az uborkát állítva, szorosan egymás mellé rakjuk. A felszeletelt tormát az üveg falához részben bedugdossuk. Közép tájon újabb kapor sort helyezünk el foghagymával, majd ezzel a módszerrel tovább folytatjuk az uborka vár építését. Tetejére kapor, szemes bors, maradék torma kerül. Meghámozzuk a krumplit, 4 felé vágjuk és ezzel lezárjuk a rakodást.

A kb. 2,5 l vizet felforraljuk, feloldjuk benne a sót és az uborkára öntjük. A kimaradt vizet megőrizzük. Napra tesszük az üveget, de nem a tűző napra, mert ott 32 fok felé emelkedik a hőmérséklet, így az uborka belseje megpuhulhat. Tetejére egy tányért és egy követ helyezünk. Egyenletes hőmérsékleten tartjuk, éjszakára bevisszük a konyhába. Az elforrt vizet naponta utána töltjük a maradék vízből. Három nap elteltével a krumplit kidobjuk, az uborkát minden alkotó elemével együtt zárható edényekben a hűtőbe tesszük, de nem örökre, hanem sütünk hozzá finom fűszeres oldalast és azzal esszük meg a jól elkészített roppanós uborkát.

Végezetül az "anyagszükséglet": 5 l-s befőttes üveg, 2,5 – 3 kg 7-8 cm-s uborka, melynek a végén még ott van a virágmaradvány, 2 fej foghagyma, 1 egész torma, melyet 7-8 cm-s nagyságúra elszeletelünk, 2 csomag kapor, kb. 20 szem egész bors, 1 nagy szem krumpli, 3 púpozott evőkanál só, kb 2,5 l 32 fokos víz és egy adag türelem.

Fejét Holló - Béer

TOP 5