Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_QDrum_akeletgronland.jpg 

A globális felmelegedés és a következtében tapasztalható, egyre több és szélsőségesebb időjárási anomáliát okozó klímaváltozás egyik, ha nem a legfontosabb összetevője a Földünk jégsapkáinak olvadása, az északi és Déli sarkokat körülölelő jégmezők vékonyodása, tömegének folyamatos csökkenése.

A melegedő óceánok egyre csökkenő szén-dioxid megkötő képessége, a jégolvadás következtében emelkedő vízszint olyan problémák, amikre egyre nagyobb figyelmet fordítanak a klímakutatók, többek között azt kutatva, milyen kapcsolatban áll egymással az óceánok hőmérsékletének emelkedése és Földünk jégsapkáinak olvadása, és azt remélve, hogy a kapott adatok alapján használható előrejelzések készülhetnek a vízszint emelkedés mértékéről.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA élen jár a klímaváltozással kapcsolatos kutatásokban, annak ellenére, hogy a jelenlegi kormányzat finoman szólva is szkeptikus a klímaváltozás okait és hatásait illetően, és nem igazán támogatja, sőt visszafogja az ezzel kapcsolatos tudományos projekteket. Az egyik jelenleg is folyamatban lévő kutatás az OMG, ami egyrészt a NASA legendásan vicces mozaikszavainak egyike (az OMG ugyebár az Oh My God – "Úristen!" – közkeletű internetes rövidítése, ami már az élőbeszédbe is rég átszivárgott), másrészt az Oceans Melting Greenland projekt kezdőbetűiből állt össze. A NASA kutatói azt vizsgálják, hogy az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger melegedése milyen hatással van a Grönlandot borító jégtakaró olvadására, egyfelől helyszíni vizsgálatokkal, grönlandi gleccserek jegéből közvetlenül vett minták elemzésével, másrészt a levegőből, lézeres radarral rendszeres időközönként újra és újra letapogatva a jégmezők felszínét.

Grönland azért fontos, mert a Föld legnagyobb szigete (igaz, Ausztrália és az Antarktisz nagyobbak, de azokat már kontinensként tartják számon a tudósok), és felszínét 80 százalékban folyamatosan egybefüggő jégréteg borítja – csakúgy mint az Antarktiszt. A tudósok már évek óta aggódva tapasztalják, hogy a grönlandi gleccserek is visszahúzódóban vannak, csakúgy mint világszerte másutt is. Ekkora tömegű jég olvadása katasztrofális következményekkel fog járni: a tengerek emelkedő vízszintje egész biztosan elönti alacsonyan fekvő, sűrűn lakott partvidéki városokat, iparterületeket, hacsak időben ki nem találnak valamit a tudósok és mérnökök vagy a jégolvadás megállítására, vagy a part menti védekezés radikális fejlesztésére. A grönlandi kutatási eredmények jól használhatóak lesznek az Antarktiszra vonatkoztatva is, ami nagyságrendekkel több jeget zár magába, és aminek potenciális olvadása mindennél súlyosabb következményekkel járhat.

Az OMG kutatás egyik fő tevékenysége a repülőgépes mérés, aminek során a NASA Gulfstream III-as sugárhajtású gépe évről-évre végigrepüli hajszálpontosan ugyanazt az útvonalat, hogy a jég vastagságának csökkenéséről összehasonlítható adatokat gyűjtsenek. A 30 millió dolláros költségvetésű OMG a legnagyobb szabású klímakutató projekt jelenleg a világon, és célja a vízszint várható emelkedésének minden eddiginél pontosabb és következetesebb előrejelzése, azaz elsősorban annak kiderítése, hogy milyen gyorsan olvadnak a sarki jégmezők a melegedő óceáni áramlatok következtében. (Korábbi kutatások elsősorban a légkör hőmérsékletének emelkedésére, illetve annak hatásaira fókuszáltak, az utóbbi években döbbentek rá a tudósok, hogy a Földünket kétharmadrészt borító tengerek és óceánok vizének melegedése hasonlóan kritikus szerepet játszik a klímaváltozásban.)

A grönlandi jég olvadása nemcsak valamiféle nehezen megfogható, elméleti probléma. A NASA kutatói az eddigi adatokból kiszámolták, hogy évente 0,8 millimeterrel emelkedik a világ óceánjainak vízszintje a grönlandi jégvesztés miatt. Ennyi vízzel 115 millió - igen 115 000 000 darab – versenymedencét meg lehetne tölteni. A grönlandi kutatások alapvetően háromféle jégolvadási típust különítettek el: egyrészt a melegedő óceáni áramlatok okozzák a partmenti jégtakaró fogyását, másrészt a levegőből kiülepedő por és korom, valamint a légkör melegedése miatt elszaporodó algák sötétebbre színezik a jeget, ami több napfényt elnyelve jobban olvad, harmadrészt a felszíni olvadéktavak és patakok maguk is sötétebbek, több napenergiát nyelnek el, illetve fizikailag is roncsolják a jégtakarót. Az, hogy ennyiféle módon csökkenhet a jég vastagsága, jól jelzi, hogy mennyire összetett és bonyolult problémával állnak szembe a kutatók – illetve áll szemben maga az emberiség.

A Reuters képriportja (illetve a szeptemberben publikált longform anyaga) azt mutatja be, hogy milyen körülmények között, hogyan dolgoznak a NASA kutatói az OMG projekten.

Forrás - A kép csak illusztráció, Tasiilaq nevű települést mutatja, forrás: pixabay

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...