Skip to main content

(Szerkesztő megjegyzése: A városi és országúti közlekedés kapcsán nemcsak az IBUKI-ról írunk az oktatási segédletben, hanem a káros anyag kibocsátással kapcsolatos összefüggésekről is itt.)

A légszennyezés igen összetett kérdéskört alkot, mely összetettségben elsődleges problematika az, hogy igen nehezen, vagy egyáltalán nem becsülhető meg a Föld országainak károsanyag-kibocsátása, ezen belül a szén-dioxiddal való levegőszennyezés, hisz az emberiség által termelt egyik legfőbb hulladék ez a gáz. Ez pedig sarkköve annak a szakmai vitának, ki és mi is okozza a bolygó felmelegedését, az ember tevékenysége, vagy sem, azaz a Föld melegszik magától is. Ahhoz, hogy a kérdés megválaszolható legyen, a kibocsátást valahogy mérni kell, ez evidens. Ez azonban további kérdést vet fel.

Azt, miszerint az emberiségnek olyan ellenséggel szemben kell harcolnia, melyről valójában nem tudja, és nem is könnyedén becsülheti, mekkora, hogyan oszlik el a légtérben, és onnan hogyan kötődik meg. Annyit azonban lehet tudni, hogy más gázokhoz képest a CO2 előszeretettel és sokáig marad a levegőben, így relatíve hosszabb ideig fejti ki hatását az „üvegházban”.

Orbiting Carbon ObservatoryA mennyiség mérésével először az amerikaiak próbálkoztak igazából. Az Orbiting Carbon Observatory (OCO, azaz Keringő Szén-obszervatórium) környezetvédelmi műhold fellövése azonban nem sikerült, így a nagy reményekkel induló projekt időlegesen meghiúsult. Nagy kár, mert igen hasznos, és jóval eredményesebb mérésekkel járult volna hozzá a modellezéshez, mint az addigiak. 2013-ban a NASA újból próbálkozik

Időközben a japán tudósok sem tétlenkedtek, 2009. január 23-án szintén egy műhold fellövésével próbálkoztak, mely sikeresen pályára állt. Az IBUKI 667 km magasan keringve 98 perc alatt kerüli meg a Földet úgy, hogy közben folyamatosan pásztázza. A szatellit kezdeti eredményei biztatók.  A kutatás azt mutatja, hogy a tavaszi és nyári hónapokban nagyobb a CO2 és a metán (CH4) koncentrációja. Ez a koncentráció elsősorban az északi féltekén figyelhető meg, ezen belül is Afrika északi részén és az Arab-félszigeten, illetve India egyes részein és Közép-Amerikában, azaz az Egyenlítőtől északra fekvő területeken. Ez a jelenség a Föld alakjával és a növényborítottság mértékével függ össze. Az „IBUKI” nemcsak az üvegházhatású gázok megfigyelésében nagy előrelépés, de a felhőzet kialakulásának, a viharok természetének a megismerésében is segíthet.

Ha az amerikaiak is fellövik az OCO-t, a két műhold egymás adatait is összevetve megfelelő modellt szolgáltathat a tudósok szerint az emberiségnek, így a káros anyag kibocsátás is jobban megismerhetővé válik. Remélhetőleg, a 2013-as indítás már nem ütközik akadályba.


Béer – Hankó Gergely

Forrás: GOSAT User Interface Gateway (GUIG)

TOP 5