Skip to main content

 

Régen egy paraszti háztartásban sok zsír keletkezett, így azzal kezdeni kellett valamit, hisz őseink mindent felhasználtak, amit csak lehetett, hulladék nem képződött.

Azt, hogy hogyan lehetett a zsiradékot hasznosítani, minden gazdasszony tudta, mivel szappant készíteni legalább annyira egyszerű tevékenység volt a régmúltban, mint kenyeret sütni.

Így kezd bele mondandójába Legeza József Géza az alább elérhető filmben, aki úgy nyilatkozik magáról, hogy kézműves, de nem hivatásos szappanfőző. Mivel csonttal és textíliával foglalkozik leginkább, sok lábszárcsontot főz ki, így melléktermékként elég sok zsír keletkezik a kondérjai tetején. Ebből pedig legegyszerűbb szappant főzni.

Nagyanyáinktól rengeteg recept maradt ránk. Az „iparos” sok kísérletet hajtott végre, egy félévébe is beletelt, míg tökéletesítette a főzési technológiáját, azóta azonban, ahogy folytatja mondókáját, a végtermék a fürdőszobában „lakik”, sőt, a ruháikat is azzal tisztítják.

„Régen semmiért nem szaladtak a boltba az emberek! Ha boltba kellett menni, az nagyon nagy büntetés volt, mert akkor pénzt kellett kiadni.” – fejti ki cikkünk írása szempontjából a lényeget a szappankészítő. De hogy hogyan is készül szerinte a szappan, és a film megtekintése közben még milyen „aranyigazságokat” ismerhetünk meg, azt megtudhatjuk a videóból.

A videót azonban nemcsak a szappankészítés miatt adjuk közre. Azért is, mert a filmből jól tükröződik az a gondolkodásmód, miszerint őseink nem vagy szinte semmilyen hulladékot nem termeltek az életterükben. Nem úgy, mint a ma embere, aki, micsoda szégyen, boltban veszi a szappant, mint egyébként minden mást is, és mást sem csinál naponta, mint a hulladékhegyeket növeszti.

A filmbeli fejtegetések így elvezetnek minket oda, hogy lehet (részben, nagy részben) önellátó válni, miközben lekapcsolódunk a rendszerről.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás: maga a videó

TOP 5