Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_thumbnails_ahollandwcpapir2.jpg

Egy holland cég nagyon komolyan veszi a papírmentes iroda státuszt, még a WC-papírt is kitiltotta az épületből. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a Decos nevű szoftverfejlesztő cég éllovas lehet az ügyben, és hamarosan leáldozhat a toalettpapír kora.

A dolgozóknak persze nem kell hazáig összeszorított lábbakkal közlekedniük, a cég ugyanis az összes WC-kagylóba beépíttetett egy szerkezetet, mely testhőmérsékletű vízzel lemossa az ember hátsó felét, majd meleg levegővel meg is szárítja. A találmány nem új, Japánban fejlesztették ki az első ilyen kagylót még 1999-ben, ám Ázsia fejlett térségein kívül sehol sem terjedt el a világban.

A nagy kérdés most az, hogy miként lehetne a vízöblítést valóban környezetkímélőbbé tenni, mint a papírhasználatot, hisz így a vízfogyasztás mértéke nő meg lényegesen. A FAZ szerint jelenleg több vállalat is foglalkozik a kérdéssel, és könnyen meglehet, hogy hamarosan megoldást is találnak, így a papír nélküli toalettkultúra felvirágozhat egész Európában. Az biztos, hogy a WC-papír nem volt mindig szerves része az emberek életének, márpedig amióta az ember felegyenesedve jár, kénytelen megoldani alfelének tisztítását. Az ősember minden valószínűség szerint a növényzetet (moha, levelek, fűcsomó) használta e célból.

rómaiakról tudjuk, hogy botra erősített tengeri szivaccsal (tersorium) tisztították meg magukat, melyet két használat között sós vagy ecetes vízben tartottak. Egy másik erre a célra használt tárgy az úgynevezett pessoi volt, ami egy lekerekített szélű cserépdarab.

A középkorban, Európában a paraszti sorba születők kénytelenek voltak megelégedni az ősemberi megoldásokkal, a nemesek viszont már rongydarabokat, illetve pihe-puha tollakat használtak. A bidét 1700-ban találták fel Franciaországban. A szó eredetileg pónilovat jelentett, utalva az eszköz használatának helyes módjára. Európán kívül, a környezeti adottságoktól függően szokás volt még homokkal, kövekkel törölni, majd vízzel mosakodni, az északi népeknek pedig ott volt a hó. A muzulmánoknál a mai napig él a hagyomány, miszerint csak jobb kézzel esznek, a ballal ugyanis magukat mosták ürítés után, sőt, a muszlim országok fejlettebb régióiban a bidé a fürdőszoba alapfelszerelése ma is. 

A középkori Kínából maradtak fenn olyan feljegyzések, miszerint a császári udvarban papírt használtak dolguk végeztével az előkelőségek. A nyugati világban a papír ilyen célú felhasználása csak az olcsó tömeggyártás korában kezdett elterjedni. Először újságpapírt használtak, akik egyáltalán meg tudták venni, majd megjelentek a gyógyászati célú papírtörlők. Hogy ki találta fel a ma ismert és használt, perforált toalettpapírt, arról megoszlanak a vélemények, de az biztos, egy amerikai, Seth Wheeler szabadalmaztatta 1871. július 25-én. A tekercses kivitelt is ő jegyeztette be 1883-ban, majd a New York állambeli Albanyban alapított cége (Albany Perforated Wrapping Paper Co. ) volt az első gyártó.  A tekercses toalettpapír elterjedése nem ment gyorsan végbe: kezdetben csak az Egyesült Államokban ismerték, majd átterjedt Nyugat-Európára is, de kizárólag a tehetősek használták, hisz nekik volt saját illemhelyük. A pihe-puha, több rétegű, illatosított és színezett papírokra Magyarországon nagyjából a rendszerváltásig várni kellett, mára azonban annyira hozzászoktunk, hogy nehezen tudnánk elképzelni az életünket nélküle, holott korántsem ez a leghigiénikusabb megoldás, még ha kényelmesebb is, mint a kukoricacsuhé, mely évszázadokig uralta a vidéki toalettkultúrát.

Folytatás a nol.hu-n: az extrém spórolóknak nem kell a papír

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Kép