aWash_Basin.jpg

A Zöldek sokat háborognak azon, fogyasztói társadalmunk hány olyan eszközt hoz létre és forgalmaz az áruházláncokban, melyeknek egyáltalán nincs, vagy alig van értelme.

Ismert pl. az elektromos kés, a pizzaszeletelő olló, a napi rutinnal vásárolt nylon szatyor, a különböző gyermekjátékok, hogy csak néhányat említsünk a tucatnyi kacat közül, melyekről a HUMUSZ már évekkel ezelőtt írt, illetve fotót is közzétett a neten.

Sajnos, mint tudjuk, ezeknek a „termékeknek” az előállításával feleslegesen pusztítjuk a környezetünket, hisz az előállítás erőforrás „pazarlást” feltételez, a fogyasztói társadalomban azonban minden eladható. Pontosabban meggyőző, jó marketinggel bárki megvásárolja azt a tucatkacatot, amit aztán talán néhány alkalommal vagy sohasem használ, majd az eszköz a házi lomtárba dob.

A kacat így olyan hulladékká válik, mely egyenlőre nem gyarapítja a hulladéklerakókat, idő elteltével azonban mégis oda kerül. Elkerülhetetlenül. Nagy részük úgy, hogy le se akar bomlani, legfeljebb csak jó pár száz év múlva. Pl. a műanyagok.

Minek vásárolunk akkor ennyi lim-lomot?

Mindez a fogyasztói társadalom mögött álló torz gondolkodásmódból fakad, hisz minden fejben dől el, minden ott kezdődik, mondhatnánk. Aki nem vesz ilyen kacatot, környezettudatos marad, és ebbéli mivoltából fakadóan még „spórol” is, azaz a pénzét másra használja fel, míg a fogyasztó csak vásárol és pénzt „veszít”, miközben akár egy hörcsög, csak halmozza a „javakat”.

És míg van „kereslet”, lesz kínálat is, hisz a fogyasztói társadalmakban a giccset és a szemetet lehet eladni a legjobban. A vállalatok pedig, főleg a multik, jól tudják ezt. Úgy is fogalmazhatnánk, szemét és giccs nélkül akár tönkre is mehetnének a konkurenciával folytatott harcban, hisz ha kétszer annyi idő alatt avul el a terméke, mint a vetélytársáé, már lehúzhatja a rolót.

Szerencsére mindig vannak környezettudatosan gondolkodók, akik nem csak hogy nem vásárolnak kacatokat, hanem a média révén fel is hívják a társadalom figyelmét arra, mi is a tudatos vásárlás. Ez azonban nyilván nem elég.

Mit lehet tenni akkor? Míg nem tanítjuk gyermekeinket a környezetvédelemre, hovatovább a fenntarthatóságra, a probléma teljes egészében fennmarad.

Persze értem én, hogy akkor sok cég tönkremenne, hisz csak gondoljunk bele, mi lenne a divat és az arra épülő reklámcégekkel, parfümforgalmazókkal, fittnestermekkel, wellnes szállodákkal ésatöbbivel, ha a nők rájönnének arra, miszerint akár elégedettek is lehetnek az alakjukkal.

Vagy ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk csak a pizzavágó késnél?

A kérdést vizsgálhatjuk más aspektusból is. Számtalan helyen elhangzott már, hogy ivóvízzel öblítjük vécéinket, és ez milyen borzasztó, hisz a 21. században egyre csak fogy az élet fenntartásához különben nélkülözhetetlen erőforrás, mi pedig azt kihasználatlanul „elengedjük” a csatornába. Akkor miért nem teszünk ellene?

Nyilván azért, mert a lakás vásárlója vagy használója sohasem hallott arról, hogy ilyet kellene vásárolnia, és a szürkevíz felhasználásával mellesleg még a számláin is spórolhatna. Ha tudná, hogy neki ilyen vécékagyló kellene, vszeg lenne olyan cég, ami ilyet gyártana. Míg azonban a fogyasztó és a gyártó nem kommunikál erről, pontosabban tudatlanul elbeszélgetnek egymás mellett, a képen látható terméket nem fogjuk látni sem az áruházak polcain, sem a lakásainkban.

Hacsak egyszer el nem kezdik a leendő fogyasztókat tanítani erre az iskolákban, miért is ilyen eszközökre, és nem kacatokra van szükségünk az életünkben.

Becslésünk szerint a fürdőszobai vízhasználat kb. egynegyede lenne megspórolható egy ilyen eszközzel, de ez nyilván személyenként függ a napi vízhasználattól. 

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Kép