Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

Exkluzív, fiatal designerek által tervezett hazai papírbútorokNem - de a válasz korántsem ennyire egyértelmű. Ez most hosszú lesz, tessenek bekészíteni a, na nem a kávét, mert az rém környezetpusztító, hanem mondjuk egy zsályateát az Odoráriumból.

Huszonéves konyhabútoros pályafutásom vissza-visszatérő kérdése a címben föltett. Leginkább úgy vetődik föl, hogy a modern bútoripar által tömeggyártásban ontott lap- és lemezszerkezetű bútorok mekkora szörnyű környezetkárosítást visznek végbe, míg a papír és a tömörfa nem.

Számoljunk le néhány illúzióval

Az, hogy egy tárgy - bútor, fogkefe, kerékpár vagy űrhajó - mekkora terhet ró Gaiára, sohasem állapítható meg egyetlenegy számból vagy jellemzőből. Egymásnak ellentmondó tulajdonságok, számok és szükségszerűségek számbavételével kapjuk meg azt a pontot a koordinátarendszerünkben, ami eldönti - még mindig nem az abszolút káros vagy hasznos mivoltot, hanem csak azt, hogy vállalható-e az adott tárgy vagy sem.

A legnagyobb átverés mindig a veddmegdobdel-nagyáruházak egyváltozós döntési logikája: "olcsóbb, tehát jól jársz vele". Ebben az állításban mindössze három dolog nem stimmel: nem olcsóbb, hanem sokkalta drágább (legföljebb fajlagosan), nem jársz jól vele, sőt; és végképp semmi oksági kapcsolat sincs a kettő között. A negyedik, hogy valaki mégis jól jár, de az nem te vagy, hanem az áruház... Nem; jól az és csakis az tud járni, aki több oldalról körbejárja a kérdést (1). Ezt kíséreljük meg most alább.

Egy tárgy élete a gyártástól a felhasználáson át addig az örömig terjed, amivel használjuk őt (vagy sem), és miután elhasználtuk, a maradék anyag sorsát is el kell rendeznünk úgy, hogy mellette még tiszta lábbal elférjünk mi magunk is gyerekestül. Hát akkor lássuk. Összehasonlítom a papír, a fa-agglomerált lapok (brrrr, igen) és a tömörfa egynémely vonatkozásait.

A papírgyártás éppolyan környezetterhelő1. A gyártás

1.1. A papír. Valaha rizsből, gyapotból, szalmából, manapság zömmel fából készül - persze szerencsére visszatérnek egészségesebb alapanyagok. A papírgyárban lekérgezik a fát, a kéreg megy a levesbe (manapság egy részét már dekormulcsként megveheted, így lesz a komor hulladékból jövedelmező ikertermék).

A maradék fát azután mechanikailag és/vagy vegyszerekkel addig roncsolják, míg lényegében a kevéssé állékony lignin nevű faalkotó eltűnik és csak a pőre cellulóz marad. Ha karton a végtermék, akkor a lignin egy része marad, csúnya is, de a kartonban, ami lényegében csomagolóanyag, csak az a cél, hogy túlélje a szállítást, tervezett élettartama egy évnél mindenképpen kevesebb.

A papírgyártás energiaigénye nagyjából 1 és 2,7 MWh (gőz ésvagy villamosság) között mozog 1 t késztermékre számítva. Lényegében mindegy, hogy szalmából vagy fából (2).

A gyártáshoz erős lúgokat és/vagy savakat használnak, a felhasznált vegyszerek száma eléri a kétezret (3), a vízigény 1 tonna késztermékre 300 tonna (!). Ezt szűrni kell, a gyártók szívesen hangoztatják a kitűzött célt, ami 1 kg szennyezés volna készpapírtonnánként, csakhogy ez nem lesz könnyű feladat: ekkora hígításban már az arzén is csak rózsaszínű barbimese...

A pép összetapadásához csak minimális ragasztó kell. Ezt összevetve azzal, hogy egy papírbútor tömege a vele azonos hagyományosénak kb. tizede, azt mondhatjuk, hogy az egységnyi bebútorozáshoz szükséges bennefoglalt vegyszertartalom kb. huszadrésze a falap-szerkezetekhez képest.

Az MDF-gyártás folyamata vegyszer nélküli 1.2. MDF. A farostlemezgyártás könnyített üzeme. Az anyag úgy ötven éve létezik, a betűszó a "Middle Density Fiberboard" angol, ill. a "Mitteldichte Faserplatte" német kifejezés rövidítése, annyit tesz, mint "középkemény farostlemez" (pontosabban közepes sűrűségű). Amit sokan nem tudnak: a gyártása hasonlít a papíréhoz, csak nagyobb gépeken, és kevésbé finom rostokra bontják a fát. Ebbe beleőrölhetjük a kérget is, habár a finnyásabb termékek nyilván a nélkül készülnek. Emellett a lignint egyáltalán nem birizgáljuk a gyártás során, van, ahol van, erre vegyszer nem kerülközik. 

Vegyi feltárás tehát nincs, csak mechanikai, és fapor helyett megelégszünk a defibrátorokból kikerülő "durva" rosttal is (még csak raffinálni sem kell, mint a keményfarostlemez, pl. a mostanság elterjedt veddmegdobdel lamipadlók alapanyagát (4). Vegyszerigénye csak a kötőanyag és a kicsapató: száraz eljárásban 10...11%, nedves eljárásban 4% a késztermékre vetítve a vegyianyagtartalom. A műgyanta nedves eljárásban 6% lúgot tartalmaz, azaz a késztermékre vetítve 0,24 %-ot. A gyártás vízigénye száraz eljárásban elenyésző, nedves eljárásban jelentős, de a papírétól így is messze elmarad.

A rostszuszpenzióból végül kipréseljük a vizet és utána jókora nyomáson (170-180 bar) elérjük, hogy a rostok összekapaszkodjanak, a ragasztó kikössön és a víz is távozzon. Utóbbi miatt a nedves MDF egyik fele szitanyomatú, amit nem különösen kedvel a bútoripar - ennek pedig a háziasszonyok az oka, mert miközben környezettudatosságtól csöpög a lelkünk, aközben azért a felületkezelés legyen magasfényű és a belső oldalon is tökéletes... aminek viszont (látjuk majd odébb) kőkemény ára van. 

Nedves eljárású MDF-et előállítanak kötőanyag-adagolás nélkül is, ennek ára, hogy nagyobb a préshő és a présnyomás, tehát végső soron az energiabevitel; összességében azonban ez az eljárás mégis kevésbé környezetterhelő.

A legtöbb MDF-et szárazon állítják elő. Ennek haszna, hogy gyakorlatilag nincs vízfelhasználás a gyártás során, miközben össz-energiafogyasztása alig több, mint a nedvesé. Azonban majd' háromszor annyi gyanta kell hozzá, hiszen előzőleg nem kapott vizet a lignin oldatba viteléhez, a rostok távolabbról kapaszkodnak össze és nincs nedvesség, ami megkönnyítené a gyanta behatolását a felülettől a mélyebb rétegek felé.

Az MDF-ből készült bútor kihozatala kitűnő, akárcsak a többi lap-lemezáruból készülteké. Ezalatt azt kell érteni, hogy a nyersanyagnak akár 70-80 %-a (a kész lapoknak 91...93%-a) is beépül a bútorba, a veszteség aránylag csekély (5). Emellett ez a nyersanyag - a bútoripari rönkökkel ellentétben - akár hitvány, másra nem jó faanyag is lehet, vagy olyan fajok, amiket másra nem használna föl az ember, de a területen megrohadni hagyni kár.

A fa, mint luxusanyag1.3. A tömörfa. Szokás a környezettudatosság csimborasszójaként emlegetni a tömörfa-bútort. Le kell romboljak egy bálványt.

A fából készült bútorok - és épületszerkezetek - a legkisebb benne foglalt energiatartalmúak az azonos célra alkalmazottak között. Azonban mire a fából bútor lesz, jó háromnegyede-négyötöde (!) hulladékká, jobb esetben eselékké válik - legnagyobb része még csak nem is jó hatásfokú kazánban, hanem ócska, bennefoglaltenergia-pazarló dobkályhákban végzi. Ezt a hányadot bizony nem szoktuk a tömörfa bútor részének tekinteni, pedig így volna korrekt: egy köbméter bútorért öt köbméter fát kell kitermelni az erdőből.

2. Az élettartam

Az, hogy mekkora erőfeszítéssel és mekkora kártétellel állítható elő valami, csak annak a fényében értékelhető, hogy mit is érünk el vele. Ha mármost föltesszük, hogy a fönti három anyagból készült bútorunk ugyanúgy betölti a szerepét (ez persze korántsem biztos, de most ilyen bútorokat képzelünk el), akkor a legfontosabb értékelési szempontunk az lesz, hogy melyik meddig fog szolgáni.

A három anyag közt az élettartamban szembeszökőek a különbségek. Egy papírbútor gyártási programja jellemzően egy használati alkalmat jelöl meg: egyik markáns fölbukkanása a közel harminc éve volt pápalátogatás lett volna, ahol mint papírszék töltötte volna be szerepét. Azóta ennek a gondolatnak számos egyszerhasználatos előfordulását megértük, ami korántsem vet rá kedvező fényt. Az persze tény, hogy egy jól kiválasztott papírbútor-garnitúrta több évet is kibírhat - ideális esetben öt évet jelölhetünk meg élettartamul, jellemzőnek 1-2 év vehető.

Exkluzív belső tér MDF-ből, nagy igénybevételreAz MDF- (és faforgácslap-) bútorok jellemző életben tartására 15-20 év adható meg. (Most nem térünk ki a faforgácslap, laminált lap, bútorlap mibenlétére és fogalmaira; elég annyi, hogy nagyjából az MDF táján helyezkedik el környetterhelésileg.) Ennél többet is kibírna, ám nagy ellensége a költöztetés, mert sarokmerevsége kicsiny, és ennél is nagyobb a divat változása csakúgy, mint az életmódé, energiaáraké, a belakott lakásnagyságé és így tovább. Legkésőbb húsz év után a faalapú kompozitlemezből épített bútor röpül.

A tömörfabútor hallatán és láttán az átlagember szeme bepárásodik és megjelennek előtte a sárospataki vár nagytermében álló évszázados, gyönyörű asztalok. A tények azonban sokkal prózaiabbak. Mindenki átélte, amikor a nagyi faragott tálalójáért az örökösök között előbb véres belviszály szedi áldozatait, majd a győztes elvonul és két év múlva a kályhába gyömöszöli a cseresznyefurnért a tabulátor maradéka fölül. A tömörfa bútorok ugyanis ugyanúgy nem képesek átvészelni a divat és a lakászsugorodások hatásait, mint bármi más. Az ötvenes évek érdekes színekre festett, íves "gredenceit" még ma is balta fenyegeti, holott már alig akad belőle pár, és már most is elképesztő ára van. A tömörfa sem ér meg nagy időket tehát, hanem az a néhány, amelyik megúszta az "új időknek új szeleit", az huncutul átveri a közgondolkodást. Mindeközben alig 20% kihozatallal állítható csak elő: a tömörfa bútor így viszont a legpazarlóbb fafelhasználási mód.

3. A járulékos anyagok

A legtöbb felületet, ami az embert körülveszi, meg kell védeni. Nem utolsósorban magától az embertől, mint legfőbb szennyezőtől, de a portól, víztől, napfénytől, zsiradéktól és jóféle boroktól ugyanúgy. A védelem leginkább lakkok és laminátumok. Mindkettő műanyag; másfél évtizede egy büszke gyártó gyönyörűséges ablakait szemlélve tanakodott hangosan az egyik vevő, vajon ez most fa-e vagy műanyag. Amikor 3-500 gramm per négyzetméter lakkot viszünk föl egy tömörfa-felületre, akkor bizony a kérdés több, mint jogos. Itt és most nem megyek bele a viaszolás kérdéseibe, akit érdekel a valóban környezettudatos alternatíva, az megnézi a hivatkozásban megadott honlapot (6).

A felületkezelésben a papírbútor vita nélkül toronymagasan vezet. Általában nem festjük le semmivel; ha mégis, akkor az a páréves gyermekünk lesz, akinek a tevékenységét csak dícséret illetheti. Ha azonban megnézzük a tömörfát és a fa-agglomerált lapokat, akkor azt látjuk, hogy a felület védelmére már komoly vegyszerhányadot fordítunk. Míg egy MDF-bútorajtón vagy 300 g/nm lakk és a hátoldalán kb. 150 g/nm (melamin) laminátum van, addig egy tömörfa minden látszó részén kb. 300 g/nm műanyag (lakk) és olykor 50-100 g pác, ami legtöbbször kromátok és más érdekes anyagok elegye. Kevés vevő hiszi el, amit persze a lakkgyártó vegyiüzemek, khm, nem is igyekeznek híresztelni, hogy a felelős gyártású olaj-viasz rendszerek ugyanannyira ellenállóak, viszont ha mégis sérülnek, javíthatók. És takarékosak is: elég belőlük kb. 50...70 g/nm.

Aratás, a szálaló véghasználat a felelősségteljes4. A kitermelés

Azt mondtuk, a bútor végső soron mindhárom módon fából készül. Ha viszont fából, akkor a fát szállítják: régen legföljebb 60, ma már nemritkán 100 vagy többszáz kilométer távolról. Hazánkban zömmel közúton: a negyventonnás kamionok falu-, út- és emberélet-pusztítása számszerűsíthető ugyan, de jól megfontolt cégérdekekből ez nem szokás. Ezt a hányadot tehát nem a bútor árában, hanem adóban fizetjük meg, és környezeti terheit sem nevén nevezve, hanem reménytelen látszatprogramokban az összedőlő házak stresszében hamar haló polgárok állítólagos megmentéséért

A fakitermelésnek ma már vannak emberséges, azaz környezetbarát módjai. Ez, az ún. szálaló véghasználat meredeken szembemegy a nagyüzemi erdőgazdálkodás gépesítésére szakosodott cégek érdekeivel: kevesebb, kisebb, tehát olcsóbb gép kell, több élőmunka és figyelem... jelzésértékű, hogy a fakitermelés egyik kulcsgépét "harvesternek" nevezik: aratja a fát, mint a gabonát. Az így képződő tarvágások (vagy épp csak össze nem érő mozaikos véghasználatok) látványa dermesztő, hatása méginkább: a pusztuló hegyoldalakon csak irgalmatlan energiával telepíthető újra az erdő, és sosem lesz ugyanaz, mint a sokféle életkorú, sokféle fajú egyedet fölvonultató, erős, növekedő, ellenálló komplex ökoszisztéma (7).

A szalmából készült papírbútor kitermelési előnye, hogy a szalmát amúgyis meg kell termelni, hogy búza-rozs, tehát élelem legyen, és akkor már mindegy, mi lesz vele. Csakhogy nem mindegy: a szalma kis térfogatsúlya miatt a szállítás és előkészítés (pl. tömörítés) költsége, ásványolajigénye, így környezetterhelése lesz nagy. A számla ugyanaz...

5. A "mitvársztőle-faktor" és az életmódi

A különféle anyagokat erős érzelmi tér veszi körül. Ki-ki az elérhető információk, hírmorzsák alapján ítélkezik. Ezekben viszont rengeteg a dezinformáció: az egyes cégérdekek jelentősen tudják torzítani a közvélekedést a sajtómunkásokon keresztül, akik maguk, a felsőfokú végzettség már nem lévén követelmény velük szemben, már nincsenek abban a helyzetben, hogy megítélhessék a kapott információt. Ugyanide vezetnek a honi sajtó rafinált keresztfüggőségei is. A tájékozódás tehát nehéz.

Mindezt pedig színezik az érzelmek. Amikor bútort választ, akkor a legtöbb ember a szemére hagyatkozik. Kevesen teszik föl a kérdést, amit egykori kedvenc ügyfelem: "ez most AZ, vagy csak OLYAN?". A szép, a kellemes, azok a színek vezetik, amiket élete során jó élményekhez köthetett. Egy jóbarát bútora olyan érzelmi kötődést alakíthat ki, amihez azután az ember megkeresi a racionális, vagy annak tűnő érveket.

A bútort persze használni is akarja az ember. Használaton pedig végtelenül egyszerű fogalmakat ért: ha szék, le lehessen ülni rá. Hogy munkához, étkezéshez vagy beszélgetni egy kiadósat, olykor már föl sem merül. Hogy mi lett légyen is rajta a kényelem, még kevésbé. Márpedig a használat értékében nagy tud lenni a különbség a fölhasznált alapanyagok szerint. Egy papírbútor gyártásakor sok kompromisszumot kell tenni a kényelem, a karcsúság (helykihasználás polcokon!) terén, az MDF-nél kevesebbet, míg a tömörfánál alig.

A használat az időben is változik: míg egy fiatal, épp a házasságkötőből kijött párnak elég jóformán egy strapabíró nagy ágy és pár jelzésszerű polc, asztal és valami szék, addig kisgyerek mellett már jól tisztítható, lekerekített és ugyancsak strapabíró kell legyen minden darab. A javakorabeli házaspár bútora jómódot sugall, szolid, nagy és félve tiszteli a zongoraszállító, míg öregkorára ugyanez a pár nagyon értékeli, ha könnyedén odébbtehető a papírfotel.

Az erdő nem csak fakinyerőhely6. Mi hát a jobb?

A papírbútor? a tömörfa? vagy az agyonszidott falemezek, mint az MDF is?

A válasz - ezekután talán nem lesz meglepő - semmiképpen sem fekete-fehér. Azt mondhatjuk, hogy az MDF- (és általában a fakompozitlap-alapú) bútorok nagyobb súlyuk, ám kisebb vegyszerigényük, jobb kihozataluk és nagyobb élettartamuk tükrében a környezetre tekintettel a legjobbak. A papír sem sokkal marad le, és bizony a sor végén kullog a tömörfa, bármilyen szomorú is ez.

Ha azonban a használatot nézem, akkor más a kép. Egyrészt bármelyik lehet jó alternatíva: ki kell választani a szempontok közül a leglényegesebbeket, és azok szerint dönteni. Egy papírboltba papírpolcot tenni - ahogy itt korábban bemutatta valaki - a csattanó miatt nagy reklámértékű gondolat, ami minden más szempontot fölülír. Egy orvoslátogató viszont nem teheti meg, hogy ne méregdrága, és ennek arányában környezetpusztító magasfényű bútorral kápráztassa el a lakásában fogadott ügyfeleit: az ő magasfényű bútorai nem a környezettudatosságot népszerűsítik.

Az emberek nagyobb része érzelmileg kötődik a fához (aminthogy a papírhoz is), szeretne a lakásában, legalább az intimzónában meleg, barátságos dolgokat. A jól kiválasztott tömörfa bútor ekkor tulajdonosa harmónia iránti igényén keresztül fog hasznot hozni: a derűs, megnyugtató környezetben kisebb a betegségek kockázata, és a kevesebb gyógyszer meglehet, épp ellensúlyozza a fabútorok gyártási veszteségein elkallódott környezetterhelést.

A jó döntés az, amelyik a fönti szempontokból minél többet érvényesít, miközben a lehető legteljesebb mértékben megadja az embernek azt, ami a számára az adott helyzetben a legfontosabb.

Simor Árpád, faipari mérnök

Lábjegyzetek forrásai:

(1) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/faepites-faepites/ch12s05.html

(2) http://www.bmekornyesz.hu/sqlatm/dl.php?dir=silo%2F5.+f%C3%A9l%C3%A9v

(3) http://www.bmekornyesz.hu/sqlatm/dl.php?dir=silo%2F5.+f%C3%A9l%C3%A9v%2FVegyipari+technol%C3%B3gi%C3%A1k%2F&a=dl&id=3308&f=silo/5.%20f%C3%A9l%C3%A9v/Vegyipari%20technol%C3%B3gi%C3%A1k/Papirgyartas.pdf

(4)Árpád: MDF-gyártás bevezetése nedves eljárással. Diplomaterv. Sopron, 1988

(5) http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=123069862&t=9092138 

(6) http://www.auro.hu

(7) http://erdokostolo.blogspot.hu/

Képek forrásai: 

[1] Exkluzív, fiatal designerek által tervezett hazai papírbútorok. Életérzés (forrás: http://hvg.hu/kultura/20090323_design_mome_iparmuveszeti_formatervezes )

[2] A papírgyártás folyamata. Éppolyan környezetterhelő (forrás: http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Papir.htm )

[3] Az MDF-gyártás folyamata. Mint a papír, csak vegyszer nélkül (forrás: http://www.pannonfalap.hu/termekek/mdf/mdf_natur_2650_x_2070_mm.html )

[4] Faburkolat mobiltelefonra. A fa, mint luxusanyag (forrás: http://www.nokiaprogramok.hu/modules.php?name=hirek&id=362 )

[5] Exkluzív belső tér MDF-ből. Nagy igénybevételre (forrás: http://www.rexplus.hu/ )

[6] Harvester - faaratógép - munkában. A szálaló véghasználat a felelősségteljes (forrás: http://www.ize.hu/index.php?search=deer )

[7] Az erdő nem csak fakinyerőhely. Szedres-túrós kalácstorta (forrás: http://www.erdokostolo.blogspot.hu/2012/09/vadalmakremes-kosarkak-orommegosztas-es.html ) 

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...