Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

Megosztás Facebookon Megosztás a Twitteren Megosztás a Google Plus-on

anamibianbeetle.jpgHa jól használjuk fel a természet 3,8 milliárd éves kutatás-fejlesztésen alapuló termékkatalógusát, radikálisan megváltoztathatjuk világunkat – végre úgy, hogy az a fenntartható fejlődést szolgálja, ne a pusztulásunkat.

Michael Pawlyn építész egészen új távlatokról beszél az alább elérhető videón. Sok cikket olvasunk és sok olyan információ jut el hozzánk nap, mint nap, melyek jövőnket negatívan festik fel. Pawlyn ezen a szemléleten teljességgel fordítva azt állítja, pozitívan kell hozzáállnunk a problematikákhoz, és így nem fenntartható, hanem visszaállítható, pl. klímaválságtól mentes világot hozhatunk létre.

Nagy szavak, giga elképzelések? Nem, szerinte abszolút nem.

Pawlyn szerint sokat lehet „koppintani” a természettől, ez a visszaállításban kezdőpont, origó lehet. Egy pók potrohán pl. olyan szövőmirigy helyezkedik el, mely mindennél erősebb pókhálót képes növeszteni, olyat, melyhez képest az ember még csak hasonlót sem gyártott soha eddigi történelme során. A hasonló legyártásához is extrém körülmények, pl. hőmérséklet kellettek, míg a pók saját környezetében élve könnyedén előállítja a masszív fonalat, úgy, hogy csak döglött legyeket és mellé vizet fogyaszt. A pókháló eztán eredményesen használható fel az iparban, vagy pl. a gyógyászatban.

Egy másik példa kapcsán egy olyan kis sivatagi bogarat mutat be, mely képes saját magának mások hulladékából, avagy jobb szóhasználattal élve, mások „növekményéből”, azaz a lecsapódó párából hajnalban vizet előállítani, és így könnyedén túlélni a napi forróságot.

Ki az ügyesebb, ki a túlélő, tehetnénk fel a kérdést, az intelligensnek tartott ember, vagy a kis rovar? Az, aki csak felhasználja, kiaknázza mások erőforrásait és végtelenül hulladékot gyárt ezáltal, vagy ami felhasználja úgy mások hulladékát, hogy azt átformálva, és így fennmaradva, másoknak is tovább adja azt? Van még tehát mit tanulnunk a természettől, át kell értelmeznünk a hulladék fogalmát, vonja le a végső konklúziót az előadó, de rögtön egy új példával áll elő, mire is képesek az egyszerű rovarok.

apawlyn.jpgEzt azonban, illetve azt is, hogy miért jó mindez az emberiségnek, már érdemes az előadótól meghallgatni.

Így megtudhatjuk pl., hogy hogyan kell/lehet körkörösen felépíteni a vállalkozásunkat, modellként használva pl. a vizet gyűjtő sivatagi bogarat, mely lényegében minden nap bezár egy kört, közben túlél.

A természet tehát nem képez hulladékot, úgy, mint mi, hisz egyes hulladékok, mint fentebb láthattuk, mások építőkövei. Úgy is megfogalmazhatnánk mindezt, hogy a természetben „Minden tart valahová.”

A Graham-Wilson féle vállalkozás ezt az alapvető elvet másolva pl. megvásárolja a hulladékként egyébként a szemétbe kerülő kartondobozokat egyes élelmiszergyártóktól, pl. kaviár-előállítóktól és forgalmazóktól (Kartonból kaviár projekt), majd felaprítva azt, eladja lóalomnak. Ha a lovak felhasználták és „összepiszkolták” trágyájukkal az almot, azt ismét megveszik, és olyan gilisztáknak, illetve kukacoknak adják oda élelmiszernek, amik későbbiekben a halak táplálékává válhatnak. Nem kétséges, így biztosított a kaviár utánpótlás is a boltokba, hisz karton, lóalom, kukac és kaviár mindig lesz. A kör bezárult, pontosabban újra megnyílik.

A videó itt érhető el…

http://player.hu/biznisz/bogaraktol-probaljuk-megtanulni-a-tuleles-es-a-fenntarthatosag-trukkjeit/

Forrás maga a videó

Kép

Kép 2