Így lesz évente egy-két új magyar világcég

Hamarosan a kormány elé kell kerülnie a nemzeti innovációs stratégiának, amely az uniós költségvetés következő hét éve alatt megpróbálja gatyába rázni a hazai innovátorokat. A terv a kutatói és fejlesztői közösség minden szegmensével foglalkozik, és ennek megfelelően több célt is megfogalmaz: évente néhány startup cégnek ki kellene jutnia a világpiacra, és eközben a hazánkba települt multikkal is erősíteni kell a kapcsolatot. Korányi Lászlóval, a Nemzeti Innovációs Hivatal megbízott elnökével, kül- és belkapcsolati elnökhelyettesével beszélgettünk.

Feltűnő a stratégiának az a kijelentése, hogy 2020-ra harminc világszínvonalú kutatóműhely, ugyanennyi régiónkban domináns középvállalat és multinacionális k+f központ létesüljön, valamint háromszáz startup lépjen ki a világpiacra. Ezek szép számok, de légből kapottnak tűnnek.

Jól kommunikálható, kerek számokat választottunk, amivel a nagyságrendet akartuk jelezni. A startupoknál azért indultunk ki háromszáz cégből, mert kell lennie ennyinek, ha a végén fel akarunk mutatni néhány globális sikert. Még azokban az országokban is, ahol intenzívebb a startup-ökoszisztéma, a vállalkozások jelentős része, 40-50 százaléka elhullik az első néhány évben. A maradékból 40-50 százalék megmarad, a többségükből árbevételt termelő, közepes cég lesz, és csak 10 százalék vagy annál is kevesebb lesz igazán sikeres. Ha leosztjuk a háromszázat a program hétéves periódusával, akkor évente 40-45 új, életképes cégnek kell létrejönnie, és ebből lehet egy-két világsiker.

Elterjedt mondás, hogy Európa nagyon jó a technológiai fejlesztésekben, csak eladni nem tudja azokat. A stratégiával kapcsolatban is megfogalmazódtak olyan kritikák, hogy túlságosan technológiai fókuszú.

Valóban volt olyan verziója a stratégiának, amely nem hangsúlyozta eléggé a vállalkozói szemlélet fontosságát. Erre nincs is jó magyar szól, mert hazánkban a vállalkozót ügyeskedő, adócsaló embernek tekintik. Ezzel szemben az entrepreneur szót olyan emberekre mondják, aki nemcsak magát vagy a vállalkozását fejleszti, hanem a társadalmat is előreviszi gazdasági vagy etikai szempontból. Ez egy nagyon fontos dolog. Hazánkban nem is a közgazdasági képzettség hiányzik, sokkal inkább a vállalkozói attitűd, aminek tudással kell párosulnia.

Ma sokkal többen szeretnének karriert egy nagy nemzetközi multinál, mint amennyien vállalkozást akarnak indítani. Nem a multik ellen beszélek, mert nagyon fontos az országnak, hogy a Boschnál és az Ericssonnál is ezer-ezer mérnök dolgozik. De az lenne a cél, hogy legalább reális alternatívaként felmerüljön az emberekben, hogy saját vállalkozást indítsanak. Ez sajnos kevéssé elterjedt hazánkban, amin változtatni kell.

Elég stabil a startupokat segítő intézményi háttér ahhoz, hogy aki erre adja a fejét, az előtt egy kiszámítható pályakép legyen? Sokan kritizálják például a Jeremie tőkebefektetési programot, és hogy nincs meg az a finanszírozási fázis, amivel a vállalkozások a következő szintre tudnának lépni.

Sokkal inkább abban látom a problémát, hogy nincs meg az előző fázis. A Jeremie alapok viszonylag érett cégeket keresnek, amelyek túljutottak az alap technológiai fejlesztés fázisán, és szeretnének kilépni a nemzetközi piacokra. De éppen az a problémájuk a Jeremie alapoknak, hogy nincs nagy tömeg, amiből választani tudnának. A startupoknak szóló versenyeket és találkozókat ugyanazok az emberek látogatják, van körülbelül tíz sztár, akik mindenhol megjelennek, és van még 20-30 startup, akik elindulnak versenyeken.

Hogyan lesz meg a kritikus tömeg?

Már jó ideje készen van a startup ökoszisztéma építését megcélzó programunk, amely jelentős mértékben az izraeli technológiai inkubátorok modelljére épül. Nem hazánk az egyetlen, amely ezt átveszi, az innovációs mintaországnak számító Finnországban 2009 óta alkalmazzák az izraeli módszereket. Én már 2008-ban több tanulmányt írtam erről, de még most is azzal küzdünk, hogy ki legyenek írva a pályázatok. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel zajlik egy kis viaskodás, hogy az legyen kiírva, amit mi akarunk, és ezért húzódik a dolog. De az jó jel, hogy az NGM-ben Cséfalvay Zoltán államtitkár maximálisan fölkarolta a kezdeményezést.

Az a programunk célja, hogy másfél-két év alatt létrejöjjenek olyan cégek, amelyek alkalmas célpontok lehetnek a Jeremie alapoknak. Nagyon fontos szempont, hogy az inkubátorok magántulajdonban vannak, és ők választják ki azokat a cégeket, amikben fantáziát látnak. Ha a magántulajdonos hajlandó pénzt tenni egy cégbe, akkor a kockázat nagyobb részét az állam átvállalja támogatás formájában. Visszakanyarodva a vállalkozói szellem témájához, hogy ha az egyetemisták azt látják, hogy ilyen módon is sikert tudnak elérni, akkor többen kezdenek azon gondolkozni, hogy ők is tudnak olyat csinálni, mint a Prezi.

Gondolom, az inkubátoroknál a magántőke bevonása azért is fontos, mert az emberek számon fogják kérni, hogy mire ment el a közpénz.

Pontosan, és azt is tudni kell, hogy a K+F a kockázatról szól, nincs garantált eredmény és piaci siker. Ha a K+F olyan automata lenne, amibe bedobunk száz forintot, és kijön az ezerforintos a másik végén, akkor mindenki sorban állna előtte, hogy bedobja a százasát. Ezt sikerül kommunikálni az NFÜ felé, hogy K+F nem így működik, és azért van fontos szerepe az államnak, mert bizonyos dolgok túl kockázatosak ahhoz, hogy piaci módon működjenek.

Van elég szakember hazánkban ahhoz, hogy feltöltsék az inkubátorokat? Találkoztam olyan, kezdeti stádiumban lévő startuppal, amelynek már a Prezivel és a többi fejlettebb startuppal kell megküzdenie a szakértőkért, mert azok magas fizetéssel csábítják el a fejlesztőket.

Én is hallottam olyat, hogy a végzősök nem elég önállók, nem elég jók, de ezekben a kis cégekben 2-3 ember dolgozik, miközben az informatikus képzésben hazánkban évente pár ezer ember szerez diplomát. Nem lehetetlen feladat találni 2-3 embert, akár 50 céghez is.

Mégis panaszkodnak a cégek.

Akkor lehet, hogy nem elég jó, vagy nem megfelelő szemléletű az oktatás. Nagyon fontos az is, hogy a megfelelő emberek álljanak össze. Amikor valakinek van egy jó ötlete, és esetleg valamit már megtudott belőle csinálni, akkor valószínűleg azt gondolja, hogy akkor meg tudja oldani a cég menedzselését is. Ahhoz kell nagy segítség, hogy felismerje, ez másfajta személyiséget, másfajta tudást igényel, amik ritkán vannak meg ugyanabban az emberben. Az inkubátor feladata, hogy a tulajdonrésze révén megpróbálja ráébreszteni a fejlesztőt, nem biztos, hogy jól fog irányítani akár egy háromfős céget, nem beszélve egy 50 fősről, akkor sem, ha ő ért a legjobban az adott technológiához. Inkább keressen valakit, aki ért a menedzsmenthez és a piacokhoz.

A NIH piackutatást és más hasonló szolgáltatásokat is tud adni a startupoknak, ami szükséges az induláshoz?

Ezt intézményesen nem tudjuk vállalni, de elindítottunk egy ingyenes mentorprogramot, amellyel segítjük a cégek fejlesztését. Az önkéntes mentorcsapat olyan szakemberekből áll, akik tapasztaltabbak, és megengedhetik maguknak, hogy akár ingyen osztogassanak tanácsokat. Emellett konferenciákat szervezünk, hamarosan lesz is egy Innotrends Hungary 2013 néven, amelyen a magyar kutatói, fejlesztői és innovációs szféra különböző szereplőit szeretnénk összehozni, hogy egy asztal mellett vitassák meg a szempontjaikat. Lesz egy kiállítás is, amelyen ingyenes standot kapnak startupok, ami nagyon vonzónak bizonyult, nyolcvanan jelentkeztek a meghirdetett harminc helyre.

Bár van pénz az alapokban, úgy hallottuk, hogy sok befektető megfojtja a startupokat azzal, hogy túl nagy részesedést kér.

A hazai Jeremie alapok kezelői is tanulják a szakmát, és akik mögöttük állnak, még nem csináltak ilyet. Ingatlanban voltak vagy más nagy és biztonságos vállalkozásban. Jó néhány ilyen példát hallottam, hogy 60-70 százalékot is elkértek, de most már biztosan nem teszik ezt, mert sok alapkezelő van és mindegyiknek problémája van a kihelyezéssel. A startupok pedig elmennek egy másik alaphoz, ha kedvezőtlenek a feltételek. Aki meg kiverekedett magának egy nagyobb részesedést, az előbb-utóbb meg fogja bánni, mert ezzel ki lehet ölni az alapítók motivációját, ha már nem is vállalkozók, hanem alkalmazottak lesznek. Az inkubátor program esetében például 24 százalék a maximális részesedés, ami az állami támogatásért elkérhető.

Mi a helyzet a következő szinttel, amikor a cégnek már a globális piacra kell kilépni? Erre a fokozatra is kell befektetőket találni, hiszen az innovációs stratégiában az áll, harminc világpiaci céget akarnak megteremteni.

Akik most induló startupok, azokból nem valószínű, hogy 2020-ra globális cég lesz. Ez a harminc cég már többnyire megvan, köztük van például a Prezi és a többi hype-olt informatikai cég is. De van még néhány fejleszthető startup, az orvostechnikában például vannak olyan vállalkozások, amelyeknél a forgalom 90 százaléka exportbevételből jön. Ezek magyar értelemben középvállalatok, kétszáz fő körüli létszámmal és 8-10 milliárdos árbevétellel.

Az állami támogatásokat időben megkapják majd a startupok?

Mivel a kiválasztást az inkubátor végzi el, a Mag Zrt. lényegében már nem foglalkozik a projekttel. Megnézi, hogy a beadott pályázat formailag rendben van-e, igazak-e a benne szereplő adatok.

Az elszámolás hogyan történik, elég rugalmas? Egy startupnál gyorsan változhatnak a fejlesztési irányok, menet közben kiderülhet, hogy a vevők mást igényelnének.

Egy fejlesztés során sok minden változik. Lehet, hogy az eredeti ötletnek csak egy kis része marad meg, változik az üzleti modell, ami befolyásolja magát a terméket is. A támogatási rendszerünkbe azonban be van építve egy plusz garancia, ami más pályázatoknál hiányzik. A pályázatok győztese általában arra hajt, hogy szabályosan el tudjon számolni a pénzekkel, akkor is, ha nem megy a projekt. A mi modellünkben azonban a magánbefektető is folyamatosan teszi bele a pénzt a startupba, és nem kapja meg előre a teljes állami támogatást. Így az az érdeke, hogy ha egy projektből láthatóan nem lesz semmi, akkor állítsa le, ne várja meg a végét.

Ezt az egész rendszert még be kell járatni. Eredetileg 2012-ben el akartunk indítani egy pilot programot, hogy 2014-től már annak a tanulságai alapján tudjuk elindítani a következőt. Most az a legfontosabb célunk, hogy idén el tudjunk indulni és meglegyenek rá a források is.

Erre mi a garancia, hogy meglesznek?

Az EU strukturális alapjai, amik a régiók felzárkóztatására szolgálnak. A 2013-ban lezáruló periódusban hazánk nem kifejezetten gazdaságfejlesztésre fordította ezeket a pénzeket, sok infrastrukturális beruházás volt. Az a sok új főtér talán közvetve is kevés hasznot hoz, de az is igaz, hogy hazánk le volt maradva az infrastruktúrában. Most az NGM határozott álláspontja, hogy az alapokból 60 százalékot közvetlen gazdaságfejlesztésre, és ennek a 10 százalékát K+F támogatásra kell elkölteni, ami körülbelül 400 milliárd forintot jelent. Minden egyes régióban a helyi iparági erősségek szerint kell felhasználni: Észak-Dunántúlon az autó- és gépgyártás, Dél-Alföldön a biotechnológia erős. Emellett van még egy Horizont 2020 nevű központi uniós alap az Európa Bizottság kezelésében, és ebben a projektek kiválóság alapján tudnak pályázni.

Mi alapján mérik a projekt kiválóságát?

Lesznek kutatási és piaci fókuszú projektek. Az utóbbinál például az számít, hogy olyan termék legyen, ami nincs a piacon, de van rá kereslet. A kutatásoknál az mérvadó, hogy a pályázó a nemzetközi élvonalban legyen. Magyarország a Horizont 2020 elődjének számító FP7-ben elég jól szerepelt, GDP-arányosan a tizenkét új tagország közül minden területen első vagy második helyen volt. Persze nemcsak az újak között, hanem az egész Európai Unión belül a legjobbak közt szeretnénk lenni. Aki ebben a keretprogramban jól szerepel, az azt jelzi, hogy világszinten jó dolgot csinál. A tudományban nincs olyan, hogy valaki csak Magyarországon világhírű.

Forrás: http://index.hu/gazdasag/2013/06/05/hogyan_lesz_evente_1-2_uj_magyar_vilagceg/