Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

abodega.jpg 

A Google két egykori mérnöke teljesen reformálná a klasszikus pénzbedobós automatákat, amelyekkel komoly konkurenciát tudnának csinálni a hagyományos sarki kisboltoknak.

Az elgondolás nem hangzik rosszul, de érthető módon sokak érdekeit sérti.

Habár az amerikaiak vásárlási szokásai némileg különböznek a miénktől, néhány alapvető dolog azért többnyire mégis egyezik. Egyre jobban kedveljük az internetes vásárlást már akkor is, ha éppen nem elektronikai eszközökről van szó, hanem élelmiszerekről vagy háztartási holmikról (lásd, Tesco házhozszállítás). Ha viszont nem is az interneten vásárolunk ilyen jellegű dolgokat, akkor is szeretjük egyben letudni az egészet egy nagy hipermarketben, hiszen ez így jellemzően kényelmesebb és olcsóbb.

Ezzel együtt az is nyilvánvaló, hogy ha hirtelen szükségünk van vécépapírra, dezodorra, zsebkendőre, vagy fogkrémre, nem fogunk elmenni a hipermarketig, hanem a lehető legközelebbi helyi kisboltot vesszük majd célba - ami persze még így is lehet több száz méterre, ráadásul ha az adott szükséglet éppen éjjel 11-kor jön ránk, nagy esély van arra is, hogy az üzletet már zárva találjuk. 

Na, az ilyen helyzeteket oldaná meg két egykori Google-mérnök azzal, hogy mondhatni feltuningolják a pénzbedobós automatákat a 21. századba. 

Ezekből pedig többé nem kólát vagy csokit vehetünk, hanem a hétköznapi életünkhöz bármikor szükséges holmikat. És persze a 21. század azt is jelenti, hogy nem pénzt kell bedobnunk, és nyilvánvalóan nem maradhat ki a képletből a gépi tanulás sem.

Nagyon automata lett az automata

Paul McDonald és társa, Ashwath Rajan úgy képzeli ezt az egész dolgot,

hogy felállítanak egy viszonylag széles, számos terméket fogadni képes automatát bárhol, ahol ilyesmire szükség lehet. Ebben kizárólag nem romlandó termékeket árusítanának, amiket úgy vásárolhatunk meg, hogy egy előzetes regisztráció után az okostelefonunkra letöltött alkalmazással feloldjuk a masinát, majd a beépített kamerák automatikusan rögzítik, hogy mit vittünk el, és ezek árát rögtön le is vonja a bankkártyánkról. 

Nem kell tehát szenvedni azzal, hogy érméket dobjunk be a gépbe, aminek a felét visszadobja, vagy hogy papírpénzt próbáljunk beletuszkolni. 

Mindez ráadásul nemcsak koncepció, hanem már a gyakorlatban is működik. Igaz, jelenleg még nevezhetjük tesztüzemnek, ugyanis egyelőre csak Kalifornia legmenőbb, a technológiai újdonságok iránt egyébként is nagyon nyitott részében indult el, összesen harminc helyen. A lényeg mindenesetre az, hogy az automatákat olyan helyekre rakták le, ahol egy nagyobb közösség él vagy dolgozik együtt. Ez lehet emeletes ház, iskola, irodaépület, kollégium vagy éppen szálloda is. 

Az alapító páros alapfelvetése az volt, hogy ha ezek az emberek egy helyen élnek és/vagy dolgoznak, akkor vélhetően nagyjából hasonlóak lesznek a szükségleteik is számos terméket illetően. Így például egy lánykollégiumban gyakori keresett termék a tampon, a betét és a sminklemosó, egy lakóépületben a vécépapír, a tészta és a cukor, míg egy konditeremben a proteinszelet vagy éppen az elektrolitos üdítő.

A lényeg végső soron az, hogy az alapvető felhozatalt meghatározzák egy bizonyos módon (akár úgy is, hogy megkérdezik a helyieket, hogy mire lenne szükségük), majd ez után átveszi a stafétabotot a gépi tanulás, aminek a segítségével ezt finomhangolni tudják, és a vásárlások sorozatát követően kialakulhat a legnépszerűbb száz termék listája. Ezeket a termékeket pedig utána a gép már magától tudja megrendelni, ha éppen úgy találja, hogy hamarosan kifogyhatnak. Mindezt egyenként, tehát minden egyes helyszínen, minden egyes gép esetében más-más végeredménnyel, teljesen az adott igényekhez igazodva.

Viszlát, kisboltok?

McDonald és Rajan vállalkozása egyébként Bodega néven fut, és maguk az automaták is "bodegák". Ami némileg cinikus dolog, hiszen az Egyesült Államokban jellemzően azokat a sarki kisboltokat szokás bodegának hívni, amiket általában külföldi, dél-amerikai vagy ázsiai bevándorlók üzemeltetnek. Márpedig az új találmány nyilván pont az ilyen üzletek elől szívhatná el a levegőt, ha elterjedne.

A névválasztásról az alapítók azt mondták, hogy felmérést készítettek a latin-amerikai közösségekben, és végeredményként az jött ki, hogy a válaszadók 97%-a nem tartotta sértőnek, hogy az eredetileg hozzájuk köthető elnevezést egy tőlük teljesen független termékre alkalmazzák. 

Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. 

Frank Garcia, a New York-i hispán kereskedelmi kamara vezetője szerint kifejezetten sértő a "bodega" elnevezést használni, hiszen ezek gyökere olyan közösségekre vezethető vissza, akik az 1960-as és 1970-es években meghonosították az Egyesült Államokban ezt a kifejezést, és azóta is, most már idős emberekként üzemeltetik az akkor elindított boltjaikat.

Garcia kifejezetten ellenzi a dolgot, és arra fogja kérni a kamara tagjait, hogy ne engedélyezzék az automaták elhelyezését a saját területeiken, sőt, ha lehet, akkor ne is vegyék igénybe a szolgáltatást. Szerinte ugyanis az igazi bodegák az emberi kapcsolatokról is szólnak, és fontos szerepet töltenek be a helyi közösségekben. Ezeken belül pedig minden vásárlás egy-egy igazi interakció, ahol nemcsak egy ismerős köszön rá a vásárlóra mindennap, de azt is tudja, hogy milyen termékeket kedvel.

Garcia ezenkívül hozzátette, hogy a klasszikus bodegák nem tudnak majd versenyre kelni ezzel a technológiával, hiszen már így is komoly konkurenciát tapasztalnak az online rendelések területéről, ráadásul fizetniük kell az üzletek bérleti díját vagy fenntartását is, ami egy automata gép esetében nyilván nem áll fenn.

Mindenesetre az utóbbi napok felháborodását (majd az erre érkező sűrű bocsánatkéréseket) látva egyáltalán nem kizárt, hogy a vállalat inkább nevet változtat.

Sokaknak jó is lehet azért

Ráadásul kifejezetten érdekes, hogy a nagybetűs Bodega (tehát az automata) üzleti modellje nem arra épül, hogy díjat fizetnek azért, hogy például egy szálloda aulájába letehessenek egy gépet. Szerintük ezt a szálloda (iskola, konditerem, lakóház stb.) üzemeltetője ingyen is akarja, hiszen ezzel kényelmesebbé teheti az ottaniak életét, kvázi extra szolgáltatásként jelenhet meg. Maga a Bodega pedig az eladott termékek urán keresi a pénzt.

A cég alapítói szerint viszont azon kívül is lehetnek ennek az egésznek pozitív hozadékai, hogy nyilván kényelmesebbé tehetik azok életét, akiknek egyébként el kellene zarándokolniuk a legközelebbi kisboltba. A gépi tanulás miatt egy idő után nyilvánvalóan komoly demográfiai adatokkal rendelkeznek majd a vásárlóikról, amik lehetőséget jelenthetnek egy-egy gyártónak a piacra való betörésre vagy a hatékonyabb értékesítésre.

Ha például egy gyártó kifejezetten egy bizonyos életkorú és bizonyos nemű célcsoportnak készíti a termékeit, pontosan tudni fogja, hogy erre melyik épületben lehet kereslet. És mivel ezek a termékek közvetlenül a fogyasztó elé kerülnek az automatában, hamarabb ismerhetik meg őket. McDonald és Rajan azt hozták fel példaként, hogy egy lány a kollégiumban mindennap mikrózható popcornt vett a gépből, majd pár nappal később már a körömlakklemosó, aztán pedig a süti is kellett neki, egyszerűen azért, mert folyamatosan vizuális kontaktusba került ezekkel az árukkal. 

Ráadásul az alapítók el tudnak képzelni kifejezetten egyedi megállapodások alapján kihelyezett bodegákat is. Ezt úgy kell elképzelni, mint hogy mondjuk egy nagy irodaszergyártó a saját termékeivel egy külön automatával megjelenik az irodaépületekben, vagy egy barkácsáruház a saját holmijaival az építkezéseknél.

Ahogy az lenni szokott, egy-egy technológiai újdonság alaposan felrázhatja a bejáratott rendszert, és sokak életét változtathatja meg akár pozitív, akár negatív irányba. Az biztos, hogy az automatizálás és a gépi tanulás (vagy most már a mesterséges intelligencia) számos, főként alacsony hozzáadott értékű munkahelyet fog megszüntetni, és az is tisztán látszik, hogy a boltosokat, eladókat ez az egész folyamat több irányból is szorongatja.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat

Kapcsolódó anyagaink: 

Forrás - Nyitókép: Bodega