Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_avatar_afecabuk.jpg 

Az alapjövedelem biztosítása mindenki számára sok nyilvánvaló hibát is rejt magában, azonban tartalmaz egy komoly víziót is, miszerint mindenki értékes tagja a társadalomnak, és joga van részesülni a kollektív jólétből.

Ez a meggyőződés az elmúlt 500 évben több radikális gondolkodóban is felmerült, mióta Morus Tamás megírta Utópia című művét. Az ötlet mára megint előkerült, mivel a világon csökken az életszínvonal, a vagyonok koncentrálódnak, és a technológiai változások miatt a munkanélküliség is egyre nagyobb méretet öltött.

Az elmúlt fél évezredben az alapjövedelem eszméje nem változott, azonban sehol sem vezették be, mivel ez az álom mindig a realitásokba ütközött. Az ezzel kapcsolatos legfőbb kifogásokat két kérdésben lehetne összefoglalni.

Miért kellene fizetni azért az embereknek, hogy nem tesznek semmit? És ezt hogyan finanszíroznánk?

Vannak azonban évtizedek óta működő modellek, meglepő módon Alaszkában. 1976-ban az alaszkai választók alkotmánymódosítást fogadtak el egy állandó befektetési alap létrehozásáról, amelyet az állam olajbevételeiből töltöttek fel. Néhány évvel később az Alaszkai Állandó Alap már osztalékot fizetett minden regisztrált lakosnak. 

Az alap teljesítményétől függően az éves kifizetés 878 és 2072 dollár között mozgott az elmúlt évtizedekben. És ez a pénz mindenkinek jár, függetlenül a társadalombiztosítástól vagy éppen a vagyoni helyzetétől. 

Az alaszkai rendszer ráadásul nem eredményezett pazarlást, mint azt az alapjövedelem kritikusai jósolták. Egy közelmúltban végzett telefonos felmérés szerint az alaszkaiak 58 százaléka hajlandó lenne magasabb adót fizetni, hogy megmaradjon az alap – ez azért is jelentős vállalás, mert éppen nemrég korlátozták az olajkitermelést Alaszkában. A telefonos válaszadók az alap három legfontosabb előnyét is megnevezték: egyenlő bánásmód, méltányos elosztás és a megélhetéssel küzdő családoknak nyújtott segítség. 

A GDP szempontjából Alaszka nem a leggazdagabb tagállam – természeti erőforrásai ellenére –, ugyanakkor, részben az osztaléknak köszönhetően, ott a legalacsonyabb szegénységi ráta. 

A múlt hónapban a Facebook vezérigazgatója, Mark Zuckerberg Alaszkában járt, ahol elismerően szólt az állam szociális programjáról, mondván „jó néhány tanulsággal szolgál az USA többi részének".

Csakúgy, mint a többi szilícium-völgyi vállalkozó, Zuckerberg is úgy véli, hogy az új technológiák – mint például az önvezető járművek – több ezer munkahely megszűnéséért lehetnek majd felelősek. Szerinte egy ilyen világban a társadalomnak új rendszerre van szüksége, és ennek része lehet az alapjövedelem.

Van egy generáción belüli kihívásunk: nemcsak új munkahelyek teremtése, hanem egy megújult céltudat létrehozása" 

– mondta Zuckerberg a Harvardon tartott beszédében.

Egyesek azzal érvelnek, hogy az alaszkai alap egy különleges eset, mert létrejötte az olajkincsnek köszönhető. Vannak persze más elképzelések is hasonló céllal működő alapok finanszírozására. Van, aki föld-érték adót javasol, más a pénzügyi tranzakciókat adóztatná.

De van még egy lehetséges bevételi forrás, méghozzá egy olyan, amelyről Zuckerberg sok mindent tudhat: ez pedig az adat – fejti ki John Thornhill, a Financial Times újságírója. 

Ha - ahogy mondják - az adat az új olaj, akkor lehetne éppenséggel ez egy 21. századi bevételi lehetőség, és akár az adatok nyújthatnák azt a világnak, amit az olaj jelentett Alaszkának. 

Zuckerberg aggodalmát fejezte ki a társadalomban végbemenő marginalizálódása miatt. Ellentétben a többiekkel, személyes befolyással élhet korunk problémáinak kezelésében. Mint a világ egyik legértékesebb vállalatának vezetője, rendelkezik egy digitális szószékkel: a Facebookon keresztül 2 milliárd felhasználót érhet el.

Ragaszkodván Zuckerberg saját retorikájához, létre lehetne hozni egy Facebook Állandó Alapot egy szélesebb és egyetemes alapjövedelmi kísérlet finanszírozására, és ez esetleg ösztönözhetne más adathasználati vállalkozásokat, mint például a Google-t, hogy ő is támogassa az alapot. 

A Facebook legértékesebb eszköze ugyanis éppen az az adat, amit a felhasználók - gyakran akaratlanul és ingyen - átadnak, és ezt hirdetésekhez adja tovább a cég. Tisztességesnek tűnne, ha a Facebook nagyobb társadalmi hozzájárulást mutatna ebből a hatalmas értékű, közösen generált erőforrásból. 

A cég részvényesei utálnák az ötletet, de még a kezdeti időszakban Zuckerberg azt mondta, nem egy cég felépítése a célja igazán, hanem az, hogy hatással legyen másokra. Ráadásul egy ilyen filantróp gesztus talán a század piacgazdasági puccsa is lehetne. A Facebook-felhasználók továbbra is cserélhetnének macskás videókat, tudván, hogy minden egyes kattintás további szociális juttatást eredményez.

Az ilyen adatalapú jövedelemcsere egyszerű és világos – csak a Szilícium-völgy gondolkodásán kell ehhez változtatni. Bár a techcégek tarthatnak az állami beavatkozástól, de arra nincs szabály, hogy csak a kormányok diszponálhatnak gazdasági erőforrások elosztása felett. 

Olyan ötletekkel kellene előállnunk, mint az univerzális alapjövedelem, amivel megadhatnánk mindenkinek a lehetőséget, hogy új dolgot próbálhasson ki" 

– tette hozzá Zuckerberg.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat

Kapcsolódó anyagaink: 

Forrás -  A kép csak illusztráció, forrás: pixabay