zseni1.jpg1950 óta minden évben megrendezik az ISEF-et, azaz a Nemzetközi Tudományos és Innovációs Versenyt, a világ legrangosabb tehetségkutatóját. Az idei expón robotikus művégtagok, sebészetszimulátorok, alternatív energiaforrások, nanotechnológia és Mars-járó éppúgy feltűntek, mint a magyar versenyzők kódfejtő algoritmusa, vagy a napelemként használható festék. Ennyi fiatal zseni még sosem zsúfolódott össze egy fedél alatt, és bár a többségük még alkoholt sem vásárolhat, a találmányaik egyetemi professzorokat is fejvakarásra késztethetnek.

A látogatók olyan elszórtan szállingóznak a pittsburgh-i David L. Lawrence Convention Centerben, hogy spontán baseballmeccset is lehetne rendezni köztük úgy, hogy sem a labda, sem az ütő nem vágna fejbe senkit. A bejáratnál sajátos kis bazár fogad: az ISEF-logóval hímzett válltáskák és Intel-logós ingecskébe bújtatott játékmacik mellett periódusos rendszerrel, I Love Nerds felirattal és egyéb geek-motívumokkal díszített pólók és kapucnis pulóverek kelletik magukat. Mintha Sheldon Cooper ruhatárát árusítanák ki.

Az összkép nagy vonalakban megegyezik a hasonló rendezvényekével. Diákok, sajtósok, regisztrációs pultok, programfüzetek, italautomaták, laptoppal a földön kuporgó látogatók és tanulók, nemzetiszín zászlókba csomagolt versenyzők kavarognak. Csupán az egy főre eső szemüvegek száma magasabb az átlagosnál, és szórólapok helyett a Science News márciusi remittendáját osztogatják. A kiállítóteremben viszont egy LAN-parti, egy gyermekmegőrző, egy osztálykirándulás és egy ideggondozó hangulata keveredik.

A tudomány nem reprezentatív
A szavazófülkényi standok többsége jóformán üres; nincs rongyrázás, már-már poroszos az egész. Sok helyen csak táblákat, posztereket és prezentációs anyagokat látni, feliratokkal, diagramokkal, helyenként pedig bizarr kütyük, makettek is feltűnnek. Gyanítom, hogy a csarnokban szállingózó fiatalok itt még legálisan nem juthatnának alkoholhoz, viszont az is valószínű, hogy pillanatnyilag az egész bolygón ebben a teremben a legmagasabb az átlagos intelligenciahányados.

A domináns szín a kék-fehér, így olyan az összbenyomás, mintha megelevenedne a Big Bang Theory szereplőválogatásáról kiesettek facebookos rajongói klubja. A Nemzetközi Tudományos és Innovációs Verseny (ISEF) nem az az esemény, amiről jó vágóképes anyagokat lehetne készíteni az esti tévéhíradóba; már csak azért sem, mert az esemény egyelőre mínusz egyedik napos hatást kelt. A standok többségénél nincs senki, csak maga a prezentáció témája. Ez még csak a sajtónak szóló bemutató, kvázi kóstoló. A nagy megmérettetés, és ezzel a nyüzsgés beindulása csütörtökre várható.

A diákok kissé megilletődöttnek tűnnek. Sokan nemzetiszínű mezbe öltöztek, mások egyenesen zászlót csavartak magukra. Némelyek motyognak és hadonásznak, lámpalázasan készülve a prezentációjukra. Mindez persze természetes, de elsőre kissé szokatlannak hat. Igaz, én még csak egy Akai mikrofonba harsogtam a hosszabb memoritereket diákkoromban, szavalóverseny előtt, és kizárólag otthon, a négy fal között.

Agymenők
Az ISEF-et nyugodtan lehetne a Mindentudás Egyetemének nevezni, azzal az apró különbséggel, hogy a résztvevők még nem járnak egyetemre, a maguk területén mégis tájékozottabbak, tehetségesebbek egy átlagos egyetemistánál. Az ISEF feladata a tehetségkutatás, a fiatal innovátorok felfedezése, és itt a tehetségkutatást a szó szoros értelmében vehetjük. A döntőbe jutáshoz olyan teljesítményt kell felmutatni egy tudományágon belül, ami az adott szakterületen valódi innovációnak számít. Ezek a diákok nem egyszerűen jobban teljesítenek a társaiknál. Nem sárga cédulákat kapnak a bibliaidézetekért, és nem jutalomkönyvet egy tanulmányi versenyen: ők tényleg a világ legjobbjai lehetnek.

Érthető, hogy egy olyan világcég is fantáziát lát a dologban, mint az Intel. Az ISEF a nonprofit Society for Science & The Public kezdeményezése; a rendezvényre 1950 óta minden évben sor kerül, az Intel Foundation pedig az esemény egyik legbőkezűbb támogatója. A vállalat 1997-ben állt a tehetségkutatás mögé, 2008-ban pedig egy 120 millió dolláros alapot hoztak létre, amelyből legalább tíz éven át támogathatják a fiatal tehetségeket.

A rendezvénynek legalább hetven további támogatója is van – köztük rengeteg amerikai tudományos társaság, az FBI egyik kutatóintézete, a légierő és a haditengerészet innovációs központjai, vagy a Science News magazin. Évente hatmillió diákot bátorítanak arra, hogy találjanak ki új ötleteket, fejlesszenek olyan innovatív termékeket, amelyek közelebb vihetnek a világ működésének megértéséhez. Az idei döntőre hatvannyolc országból érkezett 1549 diák, hogy prezentációt tartsanak a saját projektjükről; a nemzetközi zsűri által elbírált győztesek összesen hárommillió dollár értékben kapnak díjakat.

A résztvevők tizenhét kategóriában versenyeznek: állattan, viselkedéskutatás és társadalomtudomány, biokémia, molekuláris- és sejtbiológia, vegytan, számítástudományok, bolygótudomány, energia és szállítás, elektronika és mechanika, anyagismeret és biomérnöki ismeretek, környezetvédelmi menedzsment, környezettudomány, matematika, egészségügy, mikrobiológia, fizika és asztronómia, valamint növénytan. Láthatóan nem arról van szó, hogy ki tudja betű szerint visszamondani a földrajzleckét: lehet prezentációt tartani a videojátékok és a viselkedéskutatás összefüggéseiről, felfoghatatlannak tűnő növénytani összefüggéseket prezentálni, vagy éppen Mars-járót gyártani.

A fődíj a Gordon E. Moore-díj, a cég társalapítójáról, valamint a Moore-törvény névadójáról elnevezett rangos díjjal hetvenötezer dollárnyi pénzjutalom jár. A második és harmadik helyezett az Intel Foundation Young Scientist Awardsot viheti haza, valamint ötvenezer dollárt. Ezen túl is lesznek kategóriagyőztesek, nagydíjak, EU-s ösztöndíjprogramok, látogatási lehetőség a svájci CERN-ben, valamint támogatott nevezési lehetőségek más, hasonlóan rangos versenyekre. A támogatók tehát komolyan veszik az ISEF-et: az elmúlt évtizedben csak az Intel több mint egymilliárd dollárt és hárommillió munkaórát fordított az oktatásra és annak népszerűsítésére, mintegy hatvan országban.

Így gondozd a zsenidet
A rangos jutalmak nyilván remek motivációnak tűnnek, de mivel arra csak a legjobbak jogosultak, nyilván nem magyarázható kizárólag ezzel a diákok megszállottsága. És már ennek a megszállottságnak a természete is elképesztő. Hogy jut el odáig egy tizenöt éves ausztrál lány, hogy tanulmányt készítsen a szélütés utáni felépülést befolyásoló környezeti tényezőkről? Hogy jut eszébe egy tizennégy éves indiai tanulónak, hogy természetes alapú növényvédő szerrel szabályozható a Helopeltis antonii szintje a kakaócserjében? Miért tervez lézeres pingponglabdát egy jeruzsálemi arab diák, és videojátékkal kombinált sebészeti szimulátort egy tizenöt éves, teljesen átlagosnak tűnő wisconsini lány?zseni2.jpg

Az ISEF-en nyilvánvalóvá válik, hogy a tudomány nem száraz, élettől elrugaszkodott dolgok halmaza, hanem az életben felmerülő problémákra próbál megoldást találni. És ha valakiben felmerül a kérdés, hogy miért érdemes pénzt és energiát áldozni oktatásra és tehetséggondozásra, itt megtalálja a választ. Pedig nem egyszerű dolog úgy prezentálni a tudományos eredményeket, hogy az innováció jelentősége nyilvánvaló legyen – ehhez a megfelelő környezet is szükséges. Itt nincsenek meg nem értett zsenik; nem véletlen, hogy az elbírálásnál a szakmai zsűri szempontjai érvényesülnek.

Hogy Magyarország hagyományosan matematikában erős, valószínűleg nem véletlen. Leszámítva az olyan ágakat, mint a káoszmatematika vagy a fraktálgeometria, a matematika többnyire száraz, merőben elméleti, viszont könnyen hozzáférhető tudományág. Függvénytáblázat, szabályok, számok, alakzatok, kombinatorika, krétapor, professzorok, a sutymorgó diákok közé hajított kulcscsomó – ez mindenhol működhet, a zsenivé váláshoz nincs szükség másra, mint eltökéltségre, fogékonyságra, logikai készségre, rengeteg türelemre és tehetségre.

Te is lehetsz Vasember
Más tudományágakhoz viszont ösztönzés és inspirációs források is kellenek. A Vasember című filmnek nyilván sci-fi az a része, ahol a lézerrel lövöldöző bádogembert mutatják, de a Popular Mechanics magazint böngésző fiatal Tony Starkot ábrázoló kép, az bizony maga a való élet. A kibontakozáshoz kell a kulturális háttér, a szükséges támogatás, a könnyen hozzáférhető szakmai információk és a megfelelő oktatás; csak ez biztosít lehetőséget a tehetség kibontakoztatására. Az ISEF-hez hasonló rendezvények azok, amik rávilágítanak, hogy a zseninek nincs másra szüksége, csak egy kis kifutópályára.

Miközben a házilag épített, művégtagként használható robotkart demózó srácot nézem, két dolog is eszembe jut: az egyik, hogy ez a kölyök házilag épített magának Vasembert. A másik, hogy régen azért volt érdemes rossz tanulókkal barátkozni, mert ők rendezték a legjobb házibulikat. Viszont úgy tűnik, hogy az eminenseknek az FBI, az amerikai hadsereg és az Intel fizeti a buli költségét.

Forrás: http://index.hu/tudomany/2012/05/17/ovek_lesz_az_egesz_vilag/