Lassan csoszognak, hörögnek, harapnak, ráadásul büdösek is. Amióta George A. Romero amerikai filmrendező az Élőhalottak éjszakájával megteremtette a klasszikus zombi alakját, az emberek fejében ez a kép él a sírból visszatért lényekről.

A kultuszfilm óta az élőhalottak meghódították a mozivásznakat és a tévéképernyőt egyaránt, újabban a The Walking Dead című sorozatban hozzák a frászt a világvégét túlélők maroknyi csoportjára. Kevesen tudják azonban, hogy az Amerikai Védelmi Minisztérium konkrét tervet dolgozott ki arra a (meglehetősen valószínűtlen) esetre, ha beköszönt a zombiapokalipszis.

hirdetés

Április elseje a bolondok napja, ilyenkor szokás szerint érdemes valamilyen eszementséget bedobni a köztudatba. De mi van akkor, ha a blődségnek történetesen van valóságtartalma?

Az Egyesült Államok valóban készített vészforgatókönyvet az élőholtak támadására. A 2011-ben (eredetileg egy katonai gyakorlat részeként) íródott dokumentum a Conplan 888 nevet kapta, és hosszasan taglalja, milyen válaszokat kell adni a fertőzést terjesztő zombik, űrzombik és csirkezombik támadása esetén.

Nagy segítség a hadműveleti tervezés oktatásában

A Pentagon természetesen nem számít arra, hogy elözönlenék Amerikát a zombik, de maga a terv nagyon is létezik.

A hadműveleti tervezésnél a különböző haderőnemek (szárazföldi csapatok, légierő, haditengerészet) működését kell összehangolni, ami összetett feladat, így gyakorlaton sajátítják el a szervezés hibátlan kivitelezését. Ez viszont kockázatokkal jár, ugyanis ha a dokumentum nyilvánosságra kerül, és létező országokat nevesítenek benne, a közvélemény tévesen azt hinné, hogy az Egyesült Államok valódi háborúra készül. A zombikkal ezt a kellemetlen félreértést lehet megkerülni.

A terv készítői szerint az élőhalottak szerepeltetése – amellett, hogy rendkívül szórakoztató – lehetővé tette, hogy a katonai iskolák növendékei eleresszék fantáziájukat a haditervkészítés alapjainak elsajátításakor.

Támadnak a tyúkzombik!

A dokumentumban összesen nyolc „zombifajtát” nevesítenek. A „patogén zombikat” valamilyen fertőző ágens, a „sugárzó zombikat” a radioaktív sugárzás, a „gonosz mágikus zombikat” az okkultizmus kelti életre. Utóbbiak ellen egyébként a hadsereg a tábori lelkészeket vetné be, támadás esetén pedig főként az ateisták lennének életveszélyben.

Az „űrzombiknak” földönkívüli mérgező anyagok adnának „életet”, a biofegyverként alkalmazott élőhalottakat viszont ellenséges erők (talán éppen terroristák) szabadítanák az amerikaiakra. A terv számol parazitafertőzéssel létrejött zombikkal is, de a legbizarrabb mégis az élelmiszer-tartalékokat fenyegető vegetáriánus zombik és tyúkzombik említése.

Meglepő, de utóbbiak valóban „léteznek”: a tojásrakásra már képtelen, öreg szárnyasoktól a farmerek úgy szabadulnak meg, hogy szén-monoxiddal „örök kábulatba” küldik őket. Előfordult már viszont, hogy a baromfi nem pusztult el, és szabályszerűen kiásta magát a föld alól. A „tyúkzombi” elnevezést az AP (Associated Press) hírügynökség használta először egy 2006-os sztorijában, ráirányítva az állatvédők és a közvélemény figyelmét az esetre.

A zombik jogi státuszáról is rendelkeztek

Mi a teendő akkor, ha egy szép derűs napon arra ébredünk, hogy a szokásosnál sápadtabb szomszéd köszönés helyett a torkunkat szeretné átharapni? Nos, a Conplan 888 szerint nem kell félnünk az esetleges következményektől, amennyiben azon töprengenénk, mi is számít arányos védekezésnek. Az élőhalottak nem minősülnek jogi értelemben véve sem embernek, sem állatnak, így a hadseregnek nem kellene mérlegelnie a tűzparancs kiadásakor.

A fenyegetés természetét tekintve ostromállapotot hirdetnének ki a zombitámadás idejére, vagyis katonai közigazgatást vezetnének be. Mivel az élőholtakkal nem lehet tárgyalni, valamint félelmet és fájdalmat sem éreznek, a tömegoszlatás nem működne, a dokumentum alapján a sétáló hullákat csakis fejlövéssel lehetne ártalmatlanítani.

Bevonnák a járványügyi hatóságot

A terv számol az amerikai Járványkezelési és Megelőzési Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) bevonásával is. Mivel nincs olyan ismert gyógymód, ami a zombikat meggyógyítaná, a CDC feladata a „járvány” visszaszorítása lenne.

Szerencsére a CDC egy lépéssel az amerikai hadsereg előtt jár: 2011-ben egy blogbejegyzést hoztak létre arról, hogyan lehet felkészülni egy élőholtak sújtotta világ eljövetelére. Persze ennek az írásnak is megvolt a komoly oldala, a valós katasztrófákra való felkészülés szükségességét szerették volna reklámozni vele, a bejegyzés azonban hamarosan „önálló életre” kelt az interneten, olyan látogatószámot produkálva, amitől kis híján összeomlott a szervezet weboldala.

No de hogyan készül el egy zombi?

A járkáló holtak menetelésének megindításához először is létre kell hozni magát a zombit. E lényeket dühös szörnyekként ismerjük, akik mindent megtesznek, hogy hozzájussanak a hőn áhított húshoz. Ismert, hogy bizonyos agyterületek – például a hipotalamusz – sérülései szokatlan agresszivitást válthatnak ki az egyénből, egy világméretű járvány elindításához viszont ennél több kell.

Például egy olyan vírus okozta betegség, mint a veszettség.

A kórban szenvedők viselkedése hasonlít a filmben látott élőhalottakéhoz, ráadásul a betegséget is harapás útján terjesztik: a sérült bőrfelületen keresztül a nyállal juttatják be a kórokozót (lyssavírusokat) az áldozat szervezetébe. A vírusok terjesztése harapással elsősorban állatoknál gyakori. Elméletileg ily módon emberről emberre is terjedhet a betegség, de nem ez a jellemző.

A fertőzést követően a vírus a központi idegrendszer felé veszi az irányt, és megtámadja az agyat. A kezdeti tünetek nem jelzik előre a veszélyt, olyan, mintha a pácienst egyszerű influenza gyötörné. Ahogy azonban az állapot előrehaladottabbá válik, megjelennek a klasszikus zombiszerű szimptómák: a zavarodottság, nyugtalanság, erős nyáladzás és túlzott agresszivitás. Utóbbi a vírus terjedését szolgálja, az agresszív páciensek ugyanis nagyobb valószínűséggel támadnak másokra és adják tovább a kórokozót.

A veszettséget okozó vírus viszont nem bizonyul túl jó ágensnek a „zombijárvány” elindításához. Először is a fertőzött személy túl gyorsan elhalálozik, másodsorban a kórokozó csak harapás útján adható tovább, ami erősen korlátozza a terjedését.

Ha viszont a lyssavírus mondjuk géneket cserélne a cseppfertőzéssel terjedő kanyaró vírusával, akkor megszülethetne az erősen fertőző „zombikór”. Szerencsénkre ez a szcenárió nem valószínű, a géncsere ennyire különböző vírusoknál nem lehetséges.

Készen van a „zombikoktél”

A nyáladzás és az agresszív viselkedés csak két jellemzője a zombilétnek, de ott van még a lassú, rángásokkal tarkított, botladozó járás is. Ha tehát zombivírust készítünk, a „kanyaró-veszettség” koktélhoz kellene még egy harmadik szereplő. Ez a prion.

A prionok fehérjetermészetű fertőző ágensek, a gazda fehérjéit alakítják át. Az átalakított fehérjék térszerkezete megváltozik, ezután az adott fehérje nem képes ellátni a testben végzett feladatait, ehelyett további fehérjéket alakít prionná, a fertőzés pedig futótűzként terjed. A legismertebb két prionbetegség a Creutzfeldt–Jakob-szindróma (CJD) és a kuru, mindkettő a központi idegrendszert támadja meg. Hatásukra az idegsejtek elpusztulnak, az agy szivacsossá válik. Ez a folyamat zombiszerű tüneteket idéz elő: izomrángást, izombénulást, elkent beszédet.

A kuru kizárólag olyan Pápua Új-Guinea-i törzseknél jelentkezett, akiknél jelen volt a kannibalizmus hagyománya: az elhunyt rokonból lakmároztak a gyászoló hozzátartozók.

Ha tehát a kanyaró-veszettség hibrid tulajdonságait kombinálnánk a prion okozta betegségekével, akkor vélhetően egészen közel kerülnénk a zombis filmekben látható világvége-forgatókönyv megvalósulásához, és az amerikaiak is nagyobb eséllyel léptetnék életbe az eredetileg vicces hangulatban szült tervüket. Hála az égnek, erre remélhetően nemigen kell számítanunk.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

ZOMBIAPOKALIPSZIST IDÉZŐ JELENETEK, EGYMÁST TAPOSTÁK AZ EMBEREK A H&M-BEN

Forrás - A képen a Pentagon látható, forrás: pixabay