A millenniumi nemzedék tagjai nárcisztikus, önelégült és beképzelt fiatalok, akiket nem érdekel se a társadalom, se a közélet, csak magukkal foglalkoznak - legalábbis ezt mondja a közvélemény, és ezt állítja egy csomó, a témával foglalkozó kutatás. Van ennek valóságalapja, vagy csak az idősebbek felejtik el, milyen volt fiatalnak lenni?
Az 1980-2000 között születettek (Y generáció, millenniumi nemzedék) gyakran megkapják, hogy ők a leginkább individualista és leginkább nárcisztikus generáció a történelemben.
Egy új tanulmány azt a nem túl meglepő eredményt hozta, hogy az érintettek ettől nincsenek elragadtatva. Bár a felmérések szerint az Y generáció önelégültebb lehet, nem szeretik, ha ezt az orruk alá dörgölik.
A kutatást vezető Joshua Grubbs, az ohiói Case Western Reserve Egyetem kutatója szerint az Y generáció úgy tekint magára, mint egy, a korábbiaknál nárcisztikusabb nemzedék tagjára, de ez a különbség nem akkora, mint amekkorának az idősebbek látják. Az viszont lehet, hogy ez öngerjesztő folyamathoz vezet, ugyanis a kategorizálás ellen az önteltség a legjobb védekezés.
A pszichiátria bibliája, a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvének ötödik kiadása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, röviden DSM–V) szerint a nárcisztikus személyiségzavarnak a következő tünetei lehetnek:
Eltúlzott mértékű önelégültség;
Arrogáns, fennhéjazó viselkedés;
A saját erények és képességek felnagyítása, eltúlzása;
Mások kihasználása a saját célok elérése érdekében;
Fantáziálás jövőbeli sikerekről, hatalomról, zsenialitásról, szépségről, vagy a tökéletes párról;
Állandó igény a csodálat iránt;
Elvárja, hogy dicsérjék a képességeit, de nem tesz érte semmit;
Mindenre feljogosítva érzi magát;
Felsőbbrendűségi hit, azzal az érzéssel párosulva, hogy őt csak hozzá hasonlók érthetik meg;
Képtelen vagy nem hajlandó felismerni mások érzéseit és vágyait;
Irigyel másokat, és azt hiszi, mások irigylik őt.
Bár korábban szó volt róla, hogy a DSM újabb kiadásából kikerülhet a nárcisztikus személyiségzavar, és nem fogják mentális rendellenességnek bélyegezni, később mégis benne maradt. A fenti tünetek ugyanakkor nem a kóros önimádat egyértelmű bizonyítékai, inkább a pszichiátereknek szánt útmutató a kórkép felállításához.
A nárcizmusnak ráadásul nemcsak generációs és szociológiai, hanem neurobiológiai okai is vannak. Egy kétéves tanulmányban egy kutatócsoportnak sikerült felfedeznie az empátiáért felelős agyterületet. A kísérletben 34-en vettek részt; közülük 17-nél diagnosztizáltak nárcisztikus személyiségzavart. Az MR-vizsgálatok kimutatták, hogy
az utóbbiak agykérgében kisebb a szürkeállomány mérete
– pedig az érintett agyterület felelős az empátiáért és az érzésekért.
Patológiás esetnek számító nárcisztikusoknál kirívó tünet az empátia hiánya. Ők általában felismerik mások érzéseit, de nem törődnek velük. Magyarul: értik ők, csak leszarják. A kutatók nem értik pontosan, hogy a szürkeállomány mérete és a viselkedési zavarok között milyen összefüggés lehet, de tudják, hogy a szürkeállomány mérete önmagában nem jelent semmit; ez csak egy komplexebb rendszer része, aminek a működését még nem sikerült megfejteni.
A generációs változásokat elemző szociológiai tanulmányok azt mutatják, hogy az amerikai fiatalok körében egyre nagyobb teret nyer az individualizmus. Hogy a fiatalabbak egocentrikusabbak és kevésbé empatikusak, mint az idősebbek. Ahogy egy 2012-es tanulmány summázta: az Y generáció anyagiasabb, lustább, önzőbb, hidegen hagyja őket a politika és a közélet, és kevésbé érdekli őket a közösség sorsa, mint az X generációt (1962-1981), vagy a baby boomereket (1946-1961).
Több cikk és tanulmány szerint a fiatalok irreális pénzügyi elvárásokkal, óriási önérzettel és az állandó elismerés iránti igénnyel vágnak neki az életnek. (Aztán jól meglepődnek azon amit találnak.) A pozitívumokról már kevesebb szó esik: az Y generáció tagjai bátrabbak, több bennük a kezdeményezőkészség, fogékonyak az újdonságra, és könnyebben kifejezik magukat.
Tény: vannak statisztikák, felmérések és tanulmányok, amik alapján könnyű lenne párhuzamot találni a millenniumi generáció és az Apokalipszis négy lovasa között. Ehhez viszont annak is köze lehet, hogy száz éve még nem végeztek szociológiai felméréseket modern tudományos módszerekkel. Akkor ugyanis kiderült volna, hogy a nárcizmus nem a millenniumi nemzedék sajátja: egy legalább egy évszázada tartó folyamatról van szó.
Van egy következetes és megbízható trend, ami az individualizmus összes indikátorának növekedését mutatja az elmúlt 100 évben. – mondta Igor Grossman, a Waterloo Egyetem pszichológusa. Szerinte a fiatalabb generáció egocentrikusabb, de ez a különbség megfigyelhető az 1950-es és az 1930-as években születettek között is. A változás lassú folyamat: generációnként csak 1-2 pontot változik a 40-es skálán.
Nem arról van szó, hogy két generációval ezelőtt az emberek teljesen önzetlenek voltak, bezzeg a mai generáció gyilkolna is azért, csak hogy megnézhessen valamit a Netflixen.
Mondja Grubbs, de kíváncsi volt, hogy a közönség hogy reagálna az efféle túlzásokra. Mivel ő is a millenniumi nemzedékhez tartozik, tudni akarta, a kollégái hogy tekintenek a nárcisztikus trendekre. Hét különböző tanulmányt készítettek, amiben az millenniumiak és idősebb generáció tagjait kérték meg, hogy értékeljék egymás nárcisztikus hajlamait, illetve a médiában történt generációs változásokra. (A kísérlethez használt írások között volt a Time 2013-as elmarasztaló cikke, a Millenniumi nemzedék: az én-én-én generáció.)
A kérdőíven és interneten végzett felmérés kiértékeléséből kiderült, hogy az Y generáció csakugyan nárcisztikusabb, mint a korábbiak, de ők kevésbé tartják magukat annak, mint az idősebbek. Egy 0-100-ig terjedő skálán a 18-25 év közötti válaszadók 61,4 pontot adtak a saját nárcizmusukra, a 60 éven felüli felnőttekére pedig 38-at. A 60 év körüliek 65,3 pontra értékelték a fiatalok nárcizmusát, míg a sajátjukat 26,5-re. Eszerint az idősebbek nagyobbnak érzik a generációs szakadékot, és többre tartják saját magukat.
Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a saját kortársait mindenki kevésbé nárcisztikusnak tartotta, mint az előttük és utánuk élőket. És általános szabály, hogy nagyon megsértődnek, ha valami bántót mondanak a nemzedékükről.
Ennek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a generációs különbségeken leginkább belátással és önzetlenséggel lehet felülemelkedni. Lehet, hogy így van, de a tanulmány azt a meglepő eredményt is hozta, hogy a fenti szabály alól csak azok jelentették a kivételt, akik személyesen igen magas pontszámot értek el a nárcizmust vizsgáló teszteken. A címkéket ők se szeretik, de nem is olyan sértődékenyek, mint a kevésbé nárcisztikus emberek. Grubbs szerint ez összevág más kutatási adatokkal, miszerint a nárcisztikus emberek sokkal öntudatosabbak. Vagyis
meggyőződésük, hogy van alapjuk az önteltségre,
ezért nem is sértődnek meg, ha elmondják őket ennek-annak.
De mi lesz azokkal, akik érzékenyebbek? – tette fel a kérdést Grubbs. Ha az Y generációt állandóan a saját elfuseráltságával és önzőségével nyomasztják, az végső soron rossz hatással lehet rájuk. És, mint a tanulmányok eredményei bizonyítják, lehet, hogy teljesen alaptalanul.
Mivel nem tudni, hogy az igazságtalan címkézésnek hosszú távon milyen káros hatásai lehetnek, Grubbs és munkatársai új kutatást indítottak. Arra kíváncsiak, hogy vajon a nárcisztikusnak tartott személyek hogy reagálnak a vádakra. Vajon elutasítják a megbélyegzést, és együtt érző altruistákká válnak, vagy belenőnek a rájuk akasztott szerepbe, és végül egoistává válnak?
Arról ritkán esik szó, hogy a nárcizmus sokszor egy másik gondolkodási rendellenességet kompenzál: az alacsony önbecsülést. Ez akár egyenesen következhet a nárcizmusból, ha a túl magas elvárásokra hirtelen rácáfol a valóság. Az Y generációra ez különösen jellemző. A fájdalmas átmenet vége akár az is lehet, hogy az érintettek megfelelésre képtelen, inkompetens és szerethetetlen embernek érzik magukat. És ha ezen a negatív szűrőn keresztül néznek mindent, az hibás feltételezésekhez, illetve önpusztító viselkedéshez vezethet.
Több felmérés szerint az alacsony önbecsülés legalább olyan mértékben érinti a fiatalokat, mint a túlzott önelégültség. Csak néhány szám egy tanulmányból:
Az amerikai középiskolások közül a lányok 44, a fiúk 15 százaléka fogyókúrázik.
A 15-17 éves lányok több mint 70 százaléka elmulasztja a kötelességeit (például az iskolába járást), ha rosszul érzik magukat a külsejük miatt.
A középiskolás fiúk 40 százaléka gyúrni jár, hogy izmosabb legyen.
Az alacsony önbecsülésű lányok 75 százaléka hajlamosabb másokat terrorizálni, alkoholt inni, dohányozni vagy rendszertelenül étkezni. Az öntudatos lányoknál ez az arány csak 25 százalék.
A tinik 20 százaléka megtapasztalja a depressziót a felnőttkor előtt.
Az alacsony önbecsülésű tinédzser lányok 4-szer nagyobb valószínűséggel vesznek részt fiúkkal olyan tevékenységben, amit később megbánnak.
A tinilányok első számú kívánsága, hogy a szüleik többet beszéljenek velük; gyakoribb, nyíltabb párbeszédekre lenne szükségük.
10-ből 7 lány úgy gondolja, hogy nem elég jók. Ez éppúgy vonatkozhat a külsejükre, mint az iskolai teljesítményükre vagy a családi és baráti kapcsolatokra.
Hát ilyenek is lehetnek azok a nagyképű tinik, akik azt hiszik, hogy övék a világ. Csak erről sokan hajlamosak elfeledkezni. Egy 2010-es kutatásban, amibe csaknem félmillió résztvevőt vontak be, azt állapították meg, hogy a fiatalabbak ócsárlása gyakran nem több előítéletnél; évszázadok óta tartó szokás, hogy az idősebb generációk megvetően nyilatkoznak a fiatalabbakról.
A tanulmány vezető szerzője, Brent Donnellan, a Michigan Állami Egyetem kutatója szerint ez azért van, mert az idősebbek elfelejtik, milyen volt fiatalnak lenni. Egy mai 45 éves simán összehasonlítja a saját viselkedését egy 15 évesével, és közben megfeledkezik arról, hogy mögötte ott van 30 év extra élettapasztalat.
A mai gyerekek is olyanok, mint 30 éve voltak. Próbálják megtalálni a helyüket a világban, próbálnak identitást találni, és ez sok nehézséggel jár. De több kutatás is azt mutatja, hogy a csoportokhoz köthető sztereotípiákat túlszínezik a valósághoz képest. [...] Aggódom, hogy egész generációkat sújtanak sztereotípiák; az emberek hatalmas, heterogén csoportját bélyegzik meg.
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
A FIATALJAINK NAGYON EL VANNAK TÉVEDVE
MENNYI KEZDŐ FIZETÉST KÉPZELNEK EL MAGUKNAK A TINIK?
Forrás - Képek: Europress / Getty - Ute Grabowsky