Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

ahancock.jpg 

Négy évvel ezelőtt hátrahagytam mindent, hogy egy olyan helyen folytassam az életem, ahol akkor még senkit nem ismertem – írja Noelle Hancock.

Az alábbi beszámoló eredetileg angol nyelven íródott és április óta rengeteg helyen, többek között a Daily Mail és a Cosmopolitan hasábjain is megjelent. 

Itt egy csirke a fürdőszobámban… Reggel 8 óra 30 perc van, leülök a WC-re. Körbenézek, és meglátom ezt az állatot. Mióta a karibi térségbe költöztem, rendre találkozom skorpiókkal, tarantulákkal és leírhatatlan gyíkokkal, de a csirke még engem is meglepett.

„Hogy kerültél ide?” – tettem fel a kérdést a szárnyasnak, amely értetlenül bambult rám. De még inkább: én hogy kerültem ide? Egy apró, rusztikus szigetre, ahol mindössze négyezren laknak?

Magányos voltam egy többmilliós városban

Négy éve kezdődött minden. Manhattanben éltem, 31 éves koromra már évi 95 ezer dollárt (átszámítva kb. 25 millió forintot) kerestem újságíróként. Szép életem volt, nyüzsgő környéken laktam, nem panaszkodhattam. New York azonban egy nagyon pörgős város, ahol drága a megélhetés és hatalmas a verseny, valamint a konkurenciaharc. Az időd nagy részében dolgoznod kell, hogy megengedhesd magadnak a New York-i életszínvonalat.

Előfordult, hogy a rengeteg munka és zakatolás miatt hónapokig nem láttam a barátaimat. Nehezebb volt velük összehozni egy találkozót, mint bekerülni a főiskolára.

Paradox módon magányosnak éreztem magamat több millió ember között. Folyton valamilyen képernyőt lestem: laptop, mobiltelefon, iPad, televízió. Stresszes voltam és haszontalannak éreztem magam.

Ha folyamatosan úgy érzed, nyaralnod kellene, talán igazából egy új életre van szükséged

A cikk ide kattintva folytatódik...

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...