Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

aorulet.jpg 

Nyáron nemcsak a hőségriadók, a csendrendelet miatti szabálysértések száma is nő. Különösen igaz ez a társasházakra, ahol egyébként sem könnyű az együttélés.

Elrettentő történetet szinte mindenki tud mesélni őrült szomszédokról, állandóan ugató kutyákról és bulizó turistákról, azt azonban már kevesen tudják, hogy ilyenkor mit tehetnek a szenvedő felek. Cikkünkkel nekik szeretnénk segíteni.

„Az alsó szomszédban lakott egy középkorú nő, akinek a férje alkoholista volt, a gyereke 17 évesen börtönbe került, ebbe pedig szépen lassan beleőrült. Skizofrén lett, amit gyógyszerrel karban lehetett ugyan tartani, kivéve nyáron: ahogy jött a meleg, bekattant. Vagy az udvaron imádkozott meztelenül, vagy könyörgött, hogy valaki elégítse már ki, aztán kidobta az összes cuccát az ablakon. Néha kitalálta, hogy anyámat az ufók küldték, hogy megölje őt, ezért ő egy meztelen robotnő, akit visszaküldtek az időből, hogy anyámat hatástalanítsa. Ilyenkor elvitte a mentő, és szanatóriumba került, amíg megjött a hidegfront.”

Amikor arra kértük a szerkesztőség tagjait, hogy küldjenek nekünk vicces vagy éppen ijesztő történeteket a társasházakból, ahol laknak, magunk se gondoltuk volna, hogy ennyit kapunk. A magyar ugyanis társasházi lény: rengetegen élnek panelben, körfolyosós bérházakban, a szerencsésebbek erkélyes tömbökben, ahol – akár akarják, akár nem – szomszédok is vannak. Velük pedig, ahogy a fenti példa is mutatja, nem mindig egyszerű együtt élni.

Na de, mikortól van csendrendelet?

A probléma különösen nyáron szembetűnő, a hatalmas hőséget a legtöbben nyitott ablaknál próbálták átvészelni, esetleg kiültek az udvarra, a kertes házakban pedig előkerültek a grillsütők. A belső kerületekben a nyári hónapokban a turisták is sokszor megkeserítik a lakók életét: ahogy egyre több lakást adnak ki az interneten, úgy nő a zaj is a lépcsőházakban. 

A gondot tetézi, hogy Magyarországon nincs egységes csendrendelet, mindig a helyi önkormányzatok határozzák meg, hogy mekkora lehet a zajszint, és meddig hangoskodhatunk az utcán. 

Ez különösen a szabadtéri éttermek, teraszok esetében fontos, a társasházak esetében a rendeletet önállóan is lehet szabályozni, és a jelek szerint nem is árt. A panaszok többsége ugyanis bulizó szomszédok miatt érkezik. 

Zámbó Jimmy a körfolyosón

„Egy barátomnak el kellett költöznie, mert a környéken senki nem tudta lebeszélni az egyik tagbaszakadt, önfejű lakót arról, hogy reggeltől estig nyitott ablaknál hallgassa Zámbó Jimmyt” – írta egyik kollégánk, de mások sem voltak szerencsések.

„Hatlakásos társasházi lakásunkat azért adtuk el, mert egy-két szomszéd folyamatosan megkeserítette az életünket. Az alattunk lakó egyedülálló hölgy nem tudta elviselni, hogy mi családként létezünk. Figyelemfelhívásként minden szobája ajtaját becsapta maga után. A zenét csak üvöltve volt képes hallgatni. Sokszor kopogott fel a radiátorcsövén, mert mi járkáltunk a lakásban” – állt a következő levélben.

Rémisztő történetekből tehát nincs hiány, azt viszont nagyon kevesen tudják, hogy mit lehet tenni, ha napok óta nem tudunk aludni a hangos kutyaugatástól vagy a folyamatos zenétől.

Első lecke: szóljunk

Farkas Tamás, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségének (LOSZ) elnöke azt javasolja, első körben mindig annak szóljunk, akivel problémánk van, de ha ez nem működik, akkor vannak további lehetőségeink is.

Farkas Tamás szerint a kulcs a házirendben rejlik. 

A 2003. évi CXXXIII. társasházi törvény előírja, hogy minden 25 lakásnál többel rendelkező házban kötelezően kell lennie szervezeti és működési szabályzatnak, valamint házirendnek. Az előbbi a többi közt azt szabályozza, hogyan lehet módosítani az alapító okiratot, milyen feltételekkel lehet bérbe adni egy közös helyiséget, illetve a karbantartási, közgyűlési dolgokban is hivatott dönteni.

A szakember szerint nagy könnyebbség, hogy a korábbi szabályozáshoz képest az alapító okirat módosításához már nem a lakók 100 százalékának beleegyezése kell, elég a kétharmados többség is.

Mindenhez a kulcs: házirend

Az együttélés szabályait nem az SZMSZ, hanem a házirend tartalmazza. Ebbe bele lehet foglalni mindent, ami a lakókat érinti: a kutyatartástól a felújításon keresztül egészen a hangos bulik szervezéséig. Ha tehát egy kisebb társasház úgy dönt, hogy náluk egyáltalán nem lehet kisállatot tartani, vagy tilos a házibuli, azt is megteheti. 

Ismételt szabálysértés esetén a közös képviselőt kell megkeresni, ő figyelmezteti a renitens lakót. Ha ez sem használ, akkor az illetékes önkormányzat jegyzőjét kell írásban értesíteni, mivel 2014 óta a társasház szerveinek törvényességi felügyeletét ő látja el. 

A szakemberek szerint azonban ezzel egyáltalán nem oldódik meg a probléma, sőt talán még nehezebb lesz. A törvénysértést ugyanis bizonyítani kell, ami sokszor szinte lehetetlen feladat elé állítja az amúgy is túlterhelt jegyzőket. 

Fából vaskarika

„A jegyző törvényességi felügyelete fából vaskarika, hiszen ő sem büntethet, az a bíróság dolga” – mondta az Origónak Farkas Tamás, aki szerint így előbb-utóbb úgyis a bíróság elé kerülnek az ügyek, csak jóval hosszabb idő alatt. 

Ő egyetlen előnyét látja a jegyző törvényességi felügyeletének, az illetékmentességet. Ha ugyanis a jegyző küldi be az ügyet a bíróságnak, nem a lakóknak kell fizetniük.

A LOSZ elnöke szerint az is gyakran gondot okoz, hogy a közös képviselők összejátszanak az ő ellenőrzésükre létrehozott számvizsgáló bizottsággal. 

Hiányzik a nyilvántartás

„Tisztelet a kivételnek, de én nagyon gyakran találkoztam már azzal, hogy egy elszámolással kapcsolatos panasz esetén a bizottság tagjai gyorsan megállapítják, hogy minden rendben, és folytatódik minden a megszokott kerékvágásban” – mondta.

Az elnök hibának nevezte azt is, hogy Magyarországon nem létezik társasházi nyilvántartás, ami miatt még azt sem lehet tudni, pontosan hány társasház van. Pedig véleménye szerint, ha a társasházak adatait ugyanúgy le lehetne kérni, mint a cégekét, akkor jobban betartanák a szabályokat.

Sáska az emeleten, tyúk a földszinten 

A hangos szomszédok mellett egyébként az állattartással kapcsolatban érkezik a legtöbb panasz a közös képviselőkhöz. Ezek között pedig néha egészen extrém esetek is vannak. 

„Egy igen bogaras ismerős sáskákat tartott terráriumban, de többtucatnyi megszökött, így sáskákkal lett tele a lakás, évekig. Őt egyáltalán nem zavarta, mert szerette a rovarokat, de nyilván átlógtak szomszédolni, mi pedig annyira nem örültünk neki”

 mesélte egy kollégánk.

Az ötödik kerületben lakó munkatársunk pedig falusi környezetben érezhette magát, amikor egy tyúkot talált a körfolyosós bérház udvarán. 

„Először nem akartam hinni a szememnek, ezért közelebb mentem, hogy jól látom-e. De tényleg, a fölszinti lakó egy zsinórra kötötte ki a baromfit. Amikor kérdőre vontam, közölte, hogy ne aggódjak, nemsokára úgyis levágja. Nem viccelt, másnap egy kisebb lángszóróval tollazta éppen a szárnyast az első emeleti lépcsőfordulóban.” 

Szokjon hozzá a macskás nőhöz

Az állatvédő szervezetek ennyire furcsa esetekkel ugyan még nem találkoztak, de kutyákkal, macskákkal kapcsolatban hozzájuk is sok bejelentés érkezik. 

Tornóczky Anita, az Állatvédőrség tagjaként az Origónak azt mondta: az egyik kényes téma, amikor valaki túl sok állatot tart a lakásában. Hiába büntetnek meg emiatt valakit, ha ő az Alkotmánybírósághoz fordul, akkor a testület meg fogja semmisíteni a döntést. A tulajdonhoz való jog ugyanis mindenkit megillet, ezért mindenkinek annyi háziállata lehet, amennyit szeretne, feltéve persze, ha megfelelő körülmények között tartja őket. 

Ha valaki nem tud pihenni az állandóan ugató kutya miatt, az már kimerítheti a birtokháborítás fogalmát. Ilyenkor a jegyzőt kell értesíteni, aki felszólíthatja a tulajdonost a törvénytelen állapot megszüntetésére. 

Nehéz bizonyítani a kínzást

A legnehezebb dolga annak van, aki rossz tartás miatt akar bejelentést tenni. Ahhoz ugyanis, hogy vizsgálat induljon, bűncselekmény alapos gyanúja kell. 

„Ha kedves a jegyző, még az is előfordulhat, hogy személyesen megy ki ellenőrizni, de ő is csak hivatali időben tudja megtenni, amikor pedig a tulajdonosok többsége nincs otthon” – sorolta a problémákat Tornóczky. 

Az állatvédők mindenesetre azt tanácsolják, hogy jól győződjünk meg, valóban rossz körülmények között van-e az állat. Hiába gondoljuk, hogy a körfolyosó rácsához egy félméteres pórázzal kikötött kutyát kínoznak, ha az állat mellett van élelem és víz, őt pedig nem zavarja a helyzet, akkor ez nem minősül kínzásnak. 

Természetesen súlyos esetben – például ha valaki falhoz csapkodja a kiskutyáját – azonnal bejelentést kell tenni, de ez esetben már nem a jegyzőnek, hanem a rendőrségnek.  

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat

Kapcsolódó anyagaink: 

Forrás

A kép csak illusztráció

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...