Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

aszellemvaros.jpg

A hazájuktól távolra szakadtaknak maga lehetett a Paradicsom. Aki itt lakott, megbecsülte a helyet, és áldotta a szerencséjét, hogy ugyan ezer meg ezer kilométernyire az otthonától, de olyan körülmények között él a családjával együtt, melyekről otthon nem is álmodott. És még fizetést is kap, nem is rosszat.

A világ legmenőbb lakóparkjának is nevezhettük volna: saját, nagy kórházzal, tűzoltósággal, iskolával (ahol kötelezően angolt is oktattak), hatalmas sportcsarnokkal, uszodával és színházzal-mozival, egyszóval mindennel, ami egy háromezer fős kisvároshoz hozzátartozik. Szinte önellátó volt, ráadásul teljesen biztonságos, őrzött, saját reptérrel.

Csak ez nem lakópark volt, hanem egy gigantikus katonai reptér. Ahová öt évre kerültek beosztásba a hivatásos katonák, kettőt kellett letekerniük a sorköteleseknek, utóbbiaknak persze nem olyan jó körülmények között, de még ezek is túltettek szinte minden szovjet körleten.

És itt voltak a családok: anyák, gyerekek, feleségek, dolguk semmi, de azt már az akkori szovjet vezetés is tudta, hogy ha a katona jól érzi magát, és törődve van vele, nyugton van, nem csinál butaságot, és hálás. Ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy aki ide kerül, ne akarja hazakéretni magát. És nem is kérték, Vándor Károly történész szerint rengetegen hosszabbították meg a szolgálati időt, Kunmadarason élni jó volt nekik.

A cikk itt folytatódik, illetve képgaléria is itt tekinthető meg.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

 

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Kép: A néhai modern kórház épületét benőtte a repkényGaléria: Szellemváros

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...