Zöld aktivisták szívét melengető ötlettel rukkolt elő három évvel ezelőtt egy magyar cég: módszere lehetővé teszi, hogy annyival csökkentsék a káros anyagok kibocsátását, mintha évente egymillió autót nem indítanának be. Mellékesen még pénzt is ígért ezért. Az ötlet bejött, a pénz nem. Most újabb javaslatuk akadt. Ennek alapján egyenesen a multik mentenék meg a magyar gazdákat.
Egy magyar cég néhány évvel ezelőtt egy elméletben jól csengő ötlettel jött elő. A lényege, hogy a magyar gazdák elhagyják a szén-dioxid-kibocsátást növelő műtrágyákat, és helyettük úgynevezett organikus tápanyagokat, vagyis algás levéltrágyát és baktériumtrágyát használnak. Cserébe más, akár hazai, de jellemzően külföldi üzemek fizetnek nekik azért, hogy ők viszont folytathassák a szén-dioxid-kibocsátást, vagy marketingkommunikációjukban piros pontként könyvelhessék el, mennyire elkötelezetten zöldek. Mindezt az említett cégen keresztül. Az adok-veszek alapját pedig a kiotói klímaegyezmény alapozta meg, aminek lényege, hogy az úgynevezett karbonkrediteket - azaz lényegében a szén-dioxid-kibocsátás lehetőségét - szabályozott módon, de a kereslet-kínálat függvényében lehet értékesíteni.
Az Első Magyar Karbongazdálkodási (EMK) Kft. az a cég, amely erre a kabátra varrta fel saját gombját. Azt mondta, hogy ha a gazdák tőle, pontosabban a vele szerződésben álló gyártóktól veszik a biotrágyát, ami hektáronként átlagosan 12 ezer forint, akkor hektáronként 15 ezer 400 forintot térítenek vissza nekik. Azaz lényegében fizetnek nekik. Hogy miből? Abból a pénzből, amit a szén-dioxid-megtakarítás fejében másoktól kapnak.
Jöttek is a gazdák, vették is az organikus trágyát. Az EMK tájékoztatása szerint több mint 500 gazda több mint 150 ezer hektárra. Vagyis a termelők - nagyjából két év alatt - 1,8 milliárd forintot költöttek el az EMK partnereinél. Amiért több mint 2,3 milliárd forint járna nekik. A gazdák ebből eddig egy fillért sem láttak, ezt az EMK is elismeri.
Az engedélyeket kezelő Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2012 májusában csak az év végéig hagyta jóvá az EMK projektjét, ám amikor közeledett a határidő, egészen pontosan 2012. december 28-án született egy olyan dokumentum, amely “támogató nyilatkozat” címmel már határidő nélkül nyújt esélyt a folytatásra.
Ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy az EMK gőzerővel folytassa toborzását. Miközben egyáltalán nem lehetett tudni, megújítják-e a tagállamok a kiotói egyezményt, az EMK megbízottjai bőszen lobogtatták a gazdák előtt a minisztériumi papírokat. Amikor pedig 2013 tavaszán egy parlamenti interpellációban kérdőre vonták az akkori fejlesztési minisztert, hogy kiotói egyezség híján miért hitegetnek embereket, Németh Lászlóné azt a dokumentumot idézte, amelynek a hatálya csak a jogszerű dátumig, 2012. december 31-éig szólt.
Időközben a történetben szerepet vállaló szakemberek közül néhányan az állam közelében is feltűntek. Az Első Magyar Karbongazdálkodási Kft. projektjének szakmai tanácsadója, Lukács Ákos éppen akkor (2012 májusában) lett a fejlesztési minisztérium klímapolitikai főosztályvezetője, amikor a minisztérium áldását adta az organikus tápszerek karbonkreditből való finanszírozására. A projekt nemzetközi előírásoknak megfelelő hitelesítésénél pedig az elbíráló az Imsys Kft. volt. A cég korábbi ügyvezetője, Vámosi Oszkár az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség irányítója lett, tulajdonosa, Varga József pedig a vörösiszap-katasztrófa után a Mal Zrt. termelésének felügyeletére kapott megbízást a fejlesztési minisztériumtól.
Az organikus tápszerek forgalmazói közül pedig akadt, aki jól járt. A Békeh Kft.-nek például 2011-ben még csak 20 milliós forgalma volt. 2012-ben több mint félmilliárd forint árbevételt ért el, 2013-ban pedig már a 800 milliót is meghaladta a forgalma. A Békeh Kft.-nek az egyik résztulajdonosa Serester Kálmán. Az üzletember az EMK-nak is résztulajdonosa.
A gazdák egy része türelmes, a mezőszilasi Mezőföld mezőgazdasági szövetkezet vezetője, Paál Gyula még két év múltán is azt mondta a VS.hu-nak, most dől el a projekt sorsa. Ha az agárgazdálkodás őszi évfordulójára sem fizet az EMK, akkor kiszállnak.
Akik jóval hamarabb megunták, miként viszik el az orruk elől a pénzt, azok a piacukat vesztő trágyatermelők. Ők már tavaly kísérletezni kezdtek azzal, hogy jogi útra tereljék a történetet. Bejelentés alapján a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal már tavaly tavasszal minőségi problémát talált az újonnan felbukkanó trágyagyártóknál, ám az ügy még mindig bírósági szakaszban van. A 15 millió forintra bírságolt Talajkarbon Kft. egyik tulajdonosa, Dévényi Róbert ugyancsak tag az EMK-ban, és a 2011-ben még ötmilliós árbevétel 2012-re már 600 millió fölé ugrott.
A vesztes gyártók tavaly ősszel a Gazdasági Versenyhivatalt is megkeresték, mondván, hogy egyesek a karbonkreditekből származó pénz hamis ígéretével reklámozzák az organikus tápszereket, ám ez a vizsgálat is még csak “folyamatban van”. A minisztérium pedig mossa a kezét: "nem feladata" a projektben résztvevők és a szerződések vizsgálata - hangzott a minap a fejlesztési tárca mostani vezetőjének, Seszták Miklósnak a válasza.
Az EMK azt mondta a VS.hu érdeklődésére, hogy máris megvan a megoldása a fizetési nehézségekre. Bár az államok által kezelt karbonkreditek elértéktelenedtek, a szabadpiacon keresettek ezek a projektek. Manapság ugyanis az a divat, hogy a multik az ilyen karbonkreditekre fordított millióikkal próbálják fényezni magukat.
Az Unilever, a Google, a McLaren Mercedes, a Marks and Spencer mind-mind előszeretettel hirdeti, hogy karbonsemleges módon működik. Ez azonban mindössze annyit jelent, hogy profitjukból áldoznak valamennyit olyan projektek megvalósítására, amelyek a minősítőintézetek szerint valóban mérséklik a szén-dioxid-kibocsátást. Indiában és Kenyában például olyan főzőedények beszerzését finanszírozták a háziasszonyoknak, amelyek nem ontják magukból a füstöt, mint a hagyományos házi tűzhelyek.
A cikk itt folytatódik...