Skip to main content

Fogta magát egy tízgyermekes mozdonyvezető és egész családjával kiköltözött tanyára biogazdálkodni, mert a városban már a rezsire sem futotta. Mások üdülőket alakítanak ki az alföldi városok határában, esetleg turizmusba fognak.

Ezzel együtt rohamosan fogy a tanyák száma, egyre több az elnéptelenedő, romos épület. Nagy kérdés: mi lesz az egész Európában egyedülálló településszerkezettel? A múlt héten Boldogulni tanyán címmel rendezett konferenciát az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ, ahol igyekeztek több szempontból bemutatni a kérdést.

Hátborzongató, hogy az évszázadokkal ezelőtti törökdúlás hogyan képes befolyásolni mai emberi sorsokat. Az akkor elpusztított alföldi falvakból a lakosok a nagyobb településekre menekültek, és a vész elmúltával már nem alapították újra azokat. (Többek közt ezért is kivétel Kecskemét, amikor a nagyvárosokból szomszédos kistelepülésekre kiköltözésről beszélünk – ott ugyanis nem nagyon maradtak szomszédos kistelepülések.) Helyettük megszülettek a tanyák, ahonnan el lehetett látni előbb a legelő állatokat, majd később a művelt földeket, kerteket.

Aranykorát az előző századfordulón élte a tanyavilág, de a XX. század közepéig fejlődött. A második világháború után még lelkesen fogtak hozzá az újjáépítéshez – a negyvenes évek végén 1,14 millióan éltek tanyákon –, ám az ötvenes évek kollektivizálása, erőszakos szövetkezetesítése nagyon gyorsan visszavetette a számukat. („Mentől nagyobb egy tábla, antól szocialistább.”) 2001-ben már csak 210 ezren laktak az Alföldön külterületen, számuk azóta állítólag nőtt, de pontos adatok nincsenek.

Az elmúlás utolsó fázisában?

A legalaposabb felmérés a Homokhátságon készült 2006-ban a Váti jóvoltából (a tanulmány itt olvasható, vagy itt letölthető pdf-ben az egész magazin). Akkor a 104 településén nyilvántartott 53 709 tanyából 40 700-ról szereztek be adatot. És az eredmény?

A legfontosabb megállapítás a tanyák visszaszorulásának folyamata. A tanyák 12%-a a 2000. évi légi felvételezéshez képest mára megszűnt, eltűnt. A megmaradtakból további 23% lakatlan, azaz használaton kívül áll; lehetséges, hogy nemsokára szintén a megszűntek közé fog tartozni. Önmagában ez a két szám a tanyavilág erőteljes erodálódását mutatja. A negatív tendencia még jobban látszik, ha figyelembe vesszük azokat a tanyákat is, ahol idősek laknak, mert esetükben a (lakó)funkció megléte hosszú távon kérdéses. Potenciálisan ezek közül is sok tanya kerülhet a lakatlan vagy a megszűnt kategóriába. A működő tanyák egynegyedének (6730-nak) van idős lakója, akik többsége már nem gazdálkodik érdemben. Ezek alapján vonható le az a következtetés, hogy az egykori alföldi tanyavilág az elmúlás utolsó fázisának állapotában van, és a tanyák fele rövid időn belül megszűnhet.

 Temetni azonban még nem kell a tanyákat!

A létező tanyák háromnegyede (76%- a) még mindig működik, azaz lakóhelyként és/vagy gazdasági térként használják. Ez a tanyavilág fennmaradását vetíti előre. Igaz, hogy ezeknek a többsége (65%-a) már elsősorban lakóhely, ahol legföljebb önellátó gazdálkodás folyik, de mezőgazdasági árutermelés nem. Egytizedük (10%) pedig nyaraló, állandó lakó nélkül. Egynegyedükben (26%) idősek, megélhetési gondokkal küzdők laknak, akik szociálisan hátrányos helyzetűek, ellátásra szorulnak. Összességében az elsődlegesen lakófunkciójú tanyák nagyobb aránya (közel kétszer annyi, mint a gazdasági hasznosítású) a tanyavilág funkcionális átrendeződését mutatja. A tanyavilág kialakulásában döntő tényezőt játszó gazdasági funkció visszaszorul, helyette megjelenik az ingázás, a nyugdíjas életforma, sok esetben a munkanélküliség, a szociális juttatásra alapozott életvitel. A gazdasági funkción belül előfordulnak ugyan mezőgazdaságon kívüli tevékenységek, de markáns súlyt nem képviselnek (12%). A gyakran emlegetett tanyai turizmus még csak kevés helyen működik (2%).

Olcsóbb, de sokkal nehezebb...

Hogy kik költöznek mostanában tanyára? Az okok nagyon sokfélék lehetnek. Tanyán olcsóbb az élet, igaz, jóval nehezebb, mint városon. Lajos Istvánék egy mozdonyvezetői fizetésből, a családi pótlékból és a gyesből próbálták eltartani tíz gyermeküket, de abból a városi házuk fenntartására sem futotta. Ekkor költöztek ki a korábban kedvtelésből tartott tanyára. Bár rengeteg nehézséggel találták magukat szemben, itt legalább nem nézték ki őket a szomszédok, amiért a kútról hordtak vizet be fürdéshez vagy mert a kenyérsütő kemencéjük kormát elvitte szél. Igaz, meglepetések azért érték őket.

Például a francia áramszolgáltató a 800 méterre fekvő legközelebbi villanyos tanyáról 7,5 millió forintért vezette volna be az áramot (ezelőtt tíz évvel!). Ebből 4,5 millió forint egy új transzformátorállomás költsége volt, amelyet bár Lajosék pénzéből építettek volna fel, a tulajdonjog az áramszolgáltatót illette volna. Azóta pályázati támogatással hozzájutottak pár napelemhez, amelyek néhány villany és egy laptop működtetéséhez elegendő energiát szolgáltattak.

Lajos István szerint az egykor önellátó tanyák („ahol nem keletkezett hulladék, mert indent felhasználtak”) hiába jelentenek ma is élhető körülményeket, állami vagy uniós támogatás nélkül lehetetlen a fennmaradásuk. Felnőtt gyerekeik (időközben egy tizenegyedik is született) hiába tanultak olyan szakmát, amellyel megélhetést reméltek helyben (mezőgazdasági, illetve környezetvédelmi területen), kénytelenek voltak elhagyni a tanyát.

Villany, vasút

 A támogatás természetesen nem közvetlenül pénzben értendő. A külterületen élők csak azt várnák el, hogy legalább részben megkapják azt, amit a városiak: elektromos áramot, és közlekedési infrastruktúrát. A Klebelsberg Kunó idején kiépített kisvasúthálózat, amely a településekkel és az iskolákkal kötötte össze a tanyavilágot, mára csak nyomaiban van meg. Ahol a pálya meg is van, vonat már nem jár rajta. „Az első járaton még ott ült a nagyapám, az utolsón pedig ott ültem én az unokámmal.” – jegyzi meg szomorúan Csontos Máté, a két tanyasor alkotta, 507 lelkes Móricgát polgármestere. Nem működik már a postájuk sem. Igaz, egy kerékpárútjuk már van: a kiskunmajsai gyógyfürdőt és Bugacpusztaházát köti össze.

Az infrastruktúra jelentőségét jól jelzi, hogy a már említett 2006-os nagy felmérés kiindulópontja épp a villamosenergia-ellátás kérdése volt.

 A villamosenergia- ellátás a létező tanyák egytizedén (3804, 11%), illetve a működők (gazdasági vagy lakófunkciójúak) 6%-án (1561) hiányzik. Figyelemre méltó a lakatlan helyek magas aránya az ellátatlanok között, megengedve azt a következtetést, hogy ezek a tanyák többek között a villamosság hiánya miatt váltak lakatlanná. A nehezen elérhető tanyák szintén 11%-ot képviselnek a létező tanyák között. Legnagyobb részük (49%) lakófunkciójú tanya, amelyeknél a megközelíthetőség a munkába és iskolába vagy orvoshoz járáshoz nagyon fontos lenne. Elég sok a nehezen elérhető lakatlan tanya is (28%); feltehető, hogy a rossz elérhetőségnek komoly szerepe volt az elnéptelenedésükben. A nehezen megközelíthető tanyák közel egyötödében (646, 17%) nincs villany, ennek 11%-ára jellemző valamilyen szociális hátrány, kétharmaduk (65%) pedig lakatlan. Mindezek alapján egyértelmű a villamosenergia- ellátás és a megközelíthetőség szerepe a tanyák fennmaradásában.

Az infrastruktúra kérdése csak az egyik eleme a nehézségnek – másik a közbiztonság. A tanyagondnoki szolgálat (amely gyógyszerbeszerzésben, iskolába szállítással, bevásárlással, ételkihordással segíti a tanyán élőket) megszervezése után a tanyavédelemé is több helyen felmerült több-kevesebb sikerrel.

A legsikerültebbnek a Kecskeméttől délre szervezett akció nevezhető, ahol két nyugdíjas rendőrt hívtak vissza tanyavédelmi koordinátornak és kaptak két Lada Nivát. Ennél azonban sokkal fontosabb volt, hogy egyeztettek több olyan csoporttal, amely szervezetten járja a területet és jelezni tudja, ha valami nincs rendjén (vadásztársaságok, mezőőrök, halőrök, természetvédelmi őrök, postai kézbesítők, szociális hálózat tagjai stb.). A program hatására a megyében 16,2 százalékkal, a bevont hét településen 72,9 százalékkal csökkent a felderített bűncselekmények száma.

Egyébként Itt nem csak a már említett magános öregek vagy idős házaspárokra megóvása jelent komoly feladatot. A Homokháti felmérés szerint az összes nyaralótanya több mint ötöde (22%) külföldi kézben van. Ezek a gyakran jól felszerelt, szépen berendezett tanyák az év nagy részében üresen állnak, jó esetben a tulajdonosok megkérnek valakit, hogy nézzenek rá, amíg ők távol vannak.

2030?

Az alföldi tanyás térségek Európa településtörténeti kincsei (akár a világörökség részei is lehetnének). Kérdés meddig maradnak meg. A már említett tanulmány két utat vázol fel:

  • Ha nem sikerül a népességet megtartani és a tanyavilág gazdasági fejlődését elindítani, a táj tovább degradálódik, hagyományos „tanyai” élelemtermékeink egy része eltűnik, az új funkciók (második otthon, tanya-turizmus) elszigetelt jelenségek maradnak. A külterületen tovább növekednek a szélsőséges társadalmi és építészeti-környezeti konfliktusok, tovább romlik a közbiztonság és a tanyai közösség mentális állapota. Eltűnik a sajátos életmódhoz kötődő, generációkon keresztül átadott tudás és hagyomány.
  • Ha sikerül, remény van a tanyák és társadalmuk nagyobb részének megújulására, megmaradnak az eredeti tanyás kultúrtáji funkciók, s megfelelően fogadják be az újakat. A tanya az organikus gazdálkodás színtere lesz, ahol egészséges élelmiszert állítanak elő, kifejlődik a tájra és a tradíciókra épülő turizmus. A városi életmóddal szemben alternatív életvitelre, természet közeli életmódváltásra, távmunkára nyílik lehetőség.


Hogy van-e erre esély? A németországi Frízföldön, a dániai Jyllandon vagy épp a svédországi Smålandon is vannak hasonló területek (ha nem is ilyen nagy számban és nem is éppen így lakottak) – hangzott el a konferencián, vagyis nem lehetetlen. Ehhez a három legfontosabb terület, ahol változtatni kell:

  • Villanyárammal való ellátás. Javaslat az energiaellátás módjaira. A gazdaságosság függvényében ez lehet hagyományos vezetékes (20 kV-os vezetékről vagy transzformátorról), megújuló energiára alapozott egyedi ellátás (például napcella, biomassza csoportos villamos ellátó kiserőmű, bioolaj-motoros áramfejlesztő, napcella- és szélerő-telep, geotermikus kiserőmű stb.).
  • Az elérhetőség javítása. A kistérségi tanulmánytervekben az elérhetőség szempontjából legrosszabb helyzetben lévő tanyák körére készült javaslat az úthálózat fejlesztésére, "javított földút" minőségben, településenként átlagosan 10 km-es mértékben, három ütemben.
  • Társadalmi-kulturális infrastruktúra fejlesztése, közösségi terek létrehozása. A korábbi tanyasi iskolák mintájára szükség van a tanyán élő és tevékenykedő népesség információszerzési, kulturális és közösségi igényeit kielégítő minimális háttér infrastruktúrára. Ahol még megvannak a Klebelsberg-iskolák, ott kézenfekvő ezek felújítása és közösségi használata. Ahol már nincsenek vagy nem elérhetőek, elsősorban a lakatlan tanyák közül lehet erre a célra megfelelőt választani.


Ezek azonban még csak a legfontosabb tennivalók, amelyek önmagukban keveset jelentnek. A teljes sikerhez elengedhetetlen lenne a már említett közbiztonság megteremtése vagy épp a Homokhátság vízgazdálkodási gondjainak megoldása.

A kiemelések Czene Zsolt, Jávor Károly, Majorné Vén Mariann: A homokhátsági tanyák tájszerkezeti jelentősége és a fejlesztés lehetőségei című tanulmányából valók, a többi rész a Boldogulni tanyán konferencia előadásai (Tamás Enikő, főszerkesztő, OmgK; Lajos István ökogazdálkodó, Gátér Timafalvi László alezredes, Kiskunfélegyházi Rendőrkapitányság, Csontos Máté, polgármester, Móricgát; Hornyák Sándor János, VKSZ) nyomán készült.

Forrás: http://futurista.blog.hu/2010/03/30/mi_lesz_az_alfoldi_tanyak_sorsa?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare

 

TOP 5