Nagyon szépen látszik ezen a képen, hogy mit is jelent számunkra a Napköziotthon. Háttérben ott van a Bükszádi napközi, melyben közel 40 gyerek kap ellátást. Mellette a szépen összerakott téli tűzifa már szárad, az előtérben gyermekeink krumplit ültetnek, veteményeznek, körben ott vannak a szép gyümölcsfák.
Mi nem az iskolát akarjuk átvinni délutánra is, hanem a család funkcióját vállaljuk át, a bajba került, széthullott családtól, és megtanítjuk a gyerekeket mindarra, amit egy normális székely családban a gyereknek amúgy is meg kellene tanulnia.
Persze ez nem jelenti azt, hogy minden délután nem kell a leckét elsajátítani, egyszerűen arról van szó, hogy a gyerek megtanul egy rózsatövet, egy veteményes ágyást gondozni, ebédet főzni, önmagáról gondoskodni.
Szeretnénk olyan gyerekeket nevelni, akik akár a jéghátán is megélnek, akkor is, ha az állam nem ad segélyt!!
Szeretettel, Csaba testvér
(Üdvözöljük ezt a programot, illetve ezeket a gondolatokat. Egy önmagáról gondoskodni tudó gyermek uis jól és kreatívan kell, hogy gondolkodjon. Az ilyen tudásra pedig nagy szükség lesz a fenntartható fejlődés kialakítása során, hiszen ezekből a gyermekekből válhatnak majd ki azok a lehetséges vezetők, akik a gyakorlatba ültetik át az elméleti tudást. Gondoljunk csak bele! Ezek a gyermekek felnőve is rendelkezni fognak pl. azokkal az ismeretekkel, melyek révén bármely család, ha van egy kis földje, az éves élelmezését meg tudja oldani. A városi lakosság már elveszítette ezt a tudást, így lehet, hogy ezek a fiatalok lesznek azok, akik majd pótolják mindezt, főleg akkor, ha 20-30 év múlva többszörösére emelkednek a már ma is magasnak számító élelmiszerárak, illetve elfogy az olaj, és visszaköltözve vidékre, vissza kell térni a hagyományos, kb. a II. világháborúig fennálló vegyszermentes mezőgazdasági kultúrához. - szerk.)