Az országban jelenleg 7 millió hektáron vízgazdálkodási társulatok gondoskodnak a belvízi csatornák karbantartásáról. A csatornák nem csupán a felesleges vizek levezetését, de az öntözésre használt víz megfelelő helyre juttatásában is létfontosságúak. Évente 9 milliárd forint lenne szükséges a csatornák optimális karbantartásához, ennek ma mindösszesen ötöde folyik be.
Kisvárosnyi földtulajdonost kell összehívniuk a vízgazdálkodási társulatoknak ahhoz, hogy működni tudjanak 2013-ban. Egy december 28-án kihirdetett törvény értelmében ugyanis közgyűlési döntés szükséges a tagi hozzájárulás mértékének megállapításához, így társulatonként tízezreket kellene összehívni, hogy érvényes döntést hozhassanak a befizetésekről. Illés Zoltán szakállamtitkár már 2010-ben bejelentette, hogy szándékában áll felszámolni a szerinte mutyizó szervezeteket. Az elmúlt 2 évben a szaktárca tett lépéseket a társulatok ellehetetlenítésére, ugyanakkor a belvízvédekezés megoldásának jeleit még nem látják a szakemberek, az Öntözési Hivatal júliusra tervezett felállításának egyelőre csak a büdzsében elkülönített költsége ismert. A belvízi csatornák kezelőinek országos szövetsége levelet írt az Igazságügyi Minisztérium illetékes helyettes államtitkárának, ebben arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel a rendelkezéssel a belvíz elleni védekezést akadályozzák.
16 000 embernek kellene helyiséget biztosítania a Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulatnak ahhoz, hogy a december végi törvénynek megfelelően a társulat közgyűlése eldönthesse, milyen mértékű önkéntes hozzájárulást fizessenek a tagok (2012. évi CCXIII. sz. törvény vízitársulati törvényt módosító rendelkezései). 15 nappal a közgyűlés összehívása előtt tízezreket kellene kiértesíteni, Csókásiné Dr. Király Anikó, a társulat igazgatója szerint így lehetetlenné válik a csatornák karbantartásához szükséges összeg megállapítása és a munkálatok elvégzése. Eddig a 74 tagú küldöttgyűlés vitatta meg és szavazott a tervezett költségekről. A gazdasági társaságokról szóló jogszabályok módot adnak az internetes ügyintézésre, de a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó még ezt a lehetőséget is kizárja. A társulatok ellehetetlenítése a cél - fogalmazott Ligetvári Ferenc professzor, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke, szerinte ezt nem lehet másképp értelmezni.
2010-ben, az Orbán kormány hivatalba lépésekor Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nem is titkolta szándékát, több helyen nyilatkozott, hogy állami kezelésbe kell venni az ár- és belvízi védekezést, hogy be kell szüntetni a vízgazdálkodási társulatoknál zajló mutyit. Illés azt is kilátásba helyezte, hogy az állam a társulatok tulajdonában álló eszközöket is (kotrógépek, traktorok, stb.) átveszi. Az eltelt két évben azonban csupán annyi történt, hogy 2010 nyarán eltörölték a társulatoknak fizetendő kötelező tagi hozzájárulást. 2011-ben azonban, felismerve, hogy - ha átmenetileg is - de elengedhetetlen a csatornák működtetése, az állam átvállalta azt a négy és fél milliárd forintot, amit korábban a gazdák befizettek. Abban az évben viszont a pénzből már csak 3,4 milliárd forint jutott el a társulatokhoz, amelyek nehézségek árán ugyan, de állták a sarat - folytatta Ligetvári professzor. 2012-ben egy váratlan fordulattal a vízügy átkerült a Fejlesztési Minisztériumtól a Belügyminisztériumhoz, itt azonban a vízgazdálkodási társulatok költségvetési sorában egy fillér sem szerepelt. A társulatok országos szövetsége ezt jelezte a minisztérium felé, s arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak folyamatban lévő uniós beruházások, és olyanok is, amelyeket befejeztek már ugyan, de ötéves kötelezettséget vállaltak azok fenntartására, azaz működtetni is kell azokat. Válaszképpen megkapták a beruházásokra szükséges összegeket, de a csatornák karbantartására már nem jutott pénz.
Kisvárosnyi földtulajdonost kell összehívniuk a vízgazdálkodási társulatoknak ahhoz, hogy működni tudjanak 2013-ban. Egy december 28-án kihirdetett törvény értelmében ugyanis közgyűlési döntés szükséges a tagi hozzájárulás mértékének megállapításához, így társulatonként tízezreket kellene összehívni, hogy érvényes döntést hozhassanak a befizetésekről. Illés Zoltán szakállamtitkár már 2010-ben bejelentette, hogy szándékában áll felszámolni a szerinte mutyizó szervezeteket. Az elmúlt 2 évben a szaktárca tett lépéseket a társulatok ellehetetlenítésére, ugyanakkor a belvízvédekezés megoldásának jeleit még nem látják a szakemberek, az Öntözési Hivatal júliusra tervezett felállításának egyelőre csak a büdzsében elkülönített költsége ismert. A belvízi csatornák kezelőinek országos szövetsége levelet írt az Igazságügyi Minisztérium illetékes helyettes államtitkárának, ebben arra hívja fel a figyelmet, hogy ezzel a rendelkezéssel a belvíz elleni védekezést akadályozzák.
16 000 embernek kellene helyiséget biztosítania a Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulatnak ahhoz, hogy a december végi törvénynek megfelelően a társulat közgyűlése eldönthesse, milyen mértékű önkéntes hozzájárulást fizessenek a tagok (2012. évi CCXIII. sz. törvény vízitársulati törvényt módosító rendelkezései). 15 nappal a közgyűlés összehívása előtt tízezreket kellene kiértesíteni, Csókásiné Dr. Király Anikó, a társulat igazgatója szerint így lehetetlenné válik a csatornák karbantartásához szükséges összeg megállapítása és a munkálatok elvégzése. Eddig a 74 tagú küldöttgyűlés vitatta meg és szavazott a tervezett költségekről. A gazdasági társaságokról szóló jogszabályok módot adnak az internetes ügyintézésre, de a vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó még ezt a lehetőséget is kizárja. A társulatok ellehetetlenítése a cél - fogalmazott Ligetvári Ferenc professzor, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke, szerinte ezt nem lehet másképp értelmezni.
2010-ben, az Orbán kormány hivatalba lépésekor Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nem is titkolta szándékát, több helyen nyilatkozott, hogy állami kezelésbe kell venni az ár- és belvízi védekezést, hogy be kell szüntetni a vízgazdálkodási társulatoknál zajló mutyit. Illés azt is kilátásba helyezte, hogy az állam a társulatok tulajdonában álló eszközöket is (kotrógépek, traktorok, stb.) átveszi. Az eltelt két évben azonban csupán annyi történt, hogy 2010 nyarán eltörölték a társulatoknak fizetendő kötelező tagi hozzájárulást. 2011-ben azonban, felismerve, hogy - ha átmenetileg is - de elengedhetetlen a csatornák működtetése, az állam átvállalta azt a négy és fél milliárd forintot, amit korábban a gazdák befizettek. Abban az évben viszont a pénzből már csak 3,4 milliárd forint jutott el a társulatokhoz, amelyek nehézségek árán ugyan, de állták a sarat - folytatta Ligetvári professzor. 2012-ben egy váratlan fordulattal a vízügy átkerült a Fejlesztési Minisztériumtól a Belügyminisztériumhoz, itt azonban a vízgazdálkodási társulatok költségvetési sorában egy fillér sem szerepelt. A társulatok országos szövetsége ezt jelezte a minisztérium felé, s arra is felhívta a figyelmet, hogy vannak folyamatban lévő uniós beruházások, és olyanok is, amelyeket befejeztek már ugyan, de ötéves kötelezettséget vállaltak azok fenntartására, azaz működtetni is kell azokat. Válaszképpen megkapták a beruházásokra szükséges összegeket, de a csatornák karbantartására már nem jutott pénz.
A magyarországi folyók szabályozása után egyre gyakrabban öntötte el belvíz a megművelt területeket. Az 1800-as években alakultak meg az első vízgazdálkodási társulatok, amelyeknek a feladata a belvizet levezető csatornák létesítése és működtetése volt. Változó önállósággal, változó jelentőséggel, de folyamatosan működtek. 1958-tól a téeszek és állami gazdaságokkal együttműködve folyt a csatornák karbantartása. A rendszerváltáskor megváltozott tulajdoni viszonyok áttekinthetetlenné tették az addig működő rendszert. Ezt a káoszt próbálta feloldani az 1995-ös vízgazdálkodási törvény, amely szerint ha egy adott területen működik vízgazdálkodási társulat, akkor az állapíthatja meg a védekezés költségeit, s saját területeiért, azok biztonságáért felelősséggel is tartozik. Ahol nem működtek ilyen társulatok, ott a szakminiszter évente rendeletileg szabja meg az érintett gazdák által fizetendő hozzájárulás mértékét. Mindezek a rendelkezések a közérdek mértékét meghaladó többletköltségek megtérítésére vonatkoznak, tehát a magántulajdon védelmére terjednek ki. 2008 és 2009 között a tagok által delegált küldöttek szavazhattak a díjakról. Ezt kötelesek voltak megfizetni a földtulajdonosok. 2010-ben ezt a fizetendő összeget vállalta át az állam a gazdáktól, majd forrás híján ismét lehetővé tette a hozzájárulás megfizetését önkéntes alapon. Most az önkéntes hozzájárulás mértékéről való döntést utalta egy decemberi törvénymódosítás a közgyűlés hatáskörébe.
Forrás: http://www.greenfo.hu/hirek/2013/02/06/csatorna-karbantartatlansag
TOP 5
