Sokan úgy kulturális kreatívok, hogy nem is tudnak róla, meg egymásról. Megszokott világunkban ugyanis az emberek különféle szervezetekbe tömörülnek szerte a világon. Valahogy úgy, hogy ismerik egymást, mint pl. egy futball csapat helyi szurkolói, vagy pl. egy párt tagjai egymás által. A nagyobb szervezetek egyes tagjai persze nem ismerhetik személyesen egymást, de ez nem is fontos, a lényeg az, hogy legyen valamilyen összetartó erő az organizáción belül. Ez az összetartó erő adott esetben lehet politikai meggyőződés, szexuális hovatartozás, vagy vallásos hit, azaz lényegét tekintve mindenki egyforma.
A kulturális kreatívok nem rendelkeznek ilyen szervezettel, sem az egyformaságon alapuló tagsággal. Mi akkor mégis a közös bennük?
Ilyen vagy olyan okból kifolyólag elutasítják a hagyományos értékrendet, az eddig megszokott életformát, és másképp, máshogy akarnak élni. Így pl. egy dombház építője és lakója nyilvánvalóan szakít a konformizmussal, amikor vidékre költözve egy egyébként akár teljesen modernné tehető, ugyanakkor a régi építészet elveit is ötvöző házba költözik, felhagyva a nagyvárosi élettel. Hozzájuk képest sokan érzik úgy, hogy szakítani kéne a nagyvárossal? Sokan, de csak a bátrabban teszik meg, vagy tették meg idáig.
Miért lehet még érdekes egy ilyen domb, vagy akár más alternatívát keresve, szupervályogházba költözni? Azért, mert olcsó, mint ahogy olcsó az kialakított életmód is. Ha pedig olcsó, nem, vagy nem biztos, hogy kell hozzá sok pénz, vagy annak egy más formája, hitel, így úgy is élhetek, hogy nem függve a banktól nem kell életük végéig, vagy csak egy igen rövid időtartamig a hitelt visszafizetni. Megéri? Meg. Nyilvánvalóan.
Mások másképp cselekszenek. Csak vegyszermentes, vagy bioételekkel táplálkoznak, mások a pénzpiactól való függetlenesedést hangsúlyozzák, így a kreatívok igen színes kavalkádot képesek felmutatni. Talán úgy lehetne őket jellemezni, hogy teljesen másképp gondolkodnak, mint a nagyátlag. Legalábbis erre jött rá egy Amerikában végzett kutatás alapján Paul H. Ray és Sherry Ruth Anderson pszichológus, akik, ahogy elmondták, megdöbbenve tapasztalták, hogy a lehetőségek hazájában 50 millió ember teljesen más alternatívákban gondolkodik és akár cselekszik is, mint polgártársaik. (The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World, Harmony Books,)
A 2008 óta tartó válságban a másképp gondolkodók tábora hirtelen felduzzadt, hisz sokan csalódva eddigi, biztonságosnak hitt világukban, kiutat próbálnak találni a kilátástalanságból. Elemezve, hogy jutottak, juthattak idáig, legfőképpen a hagyományos világ értékrendjét hibáztatják, legfőképpen a profitéhes bankokat, nagyvállalatokat, a globalizációt, mint olyan szervezeteket, melyek behálózva a világot, az egyszerű emberrel nem, csak a pénzzel foglalkoznak. Ebben a folyamatban nem olyan nehéz megtalálni a gyökereket, hisz ha pl. a vidéki életmód több száz éven keresztül működhetett, akkor miért nem működhetne ma is. Azaz az emberek elkezdtek újból helyi közösségeket szervezni, pl. önfenntartó ökofalut, mint ahogy teszi ezt a Gaia alapítvány is Galgahévizen. Ott nem kell, vagy csak alig kell fizetni az áramért a szolgáltatónak, vegyszermentes a táplálék, alig termelődik hulladék, gyermekeink pedig egészséges és természetes környezetben élnek, mondják az ökofalu lakói. Elmondható ez a városi gyerekekre is? Csak meg kell nézni, mivel etetik őket az iskolai menzán, és érthetővé válik, milyen rendszerbe is vezetjük be őket úgy, hogy eleve meg se adjuk nekik a választás jogát. Ha megkóstoljuk az ő ételüket, láthatjuk, milyen társadalomban is élünk. Miért nem tudjuk őket megfelelő táplálékkal ellátni? Mert kb. 500 forintból kell egy fejadagot kihozni? Igen, kb. annyiból, de van olyan település, ahol erre kevesebb pénz jut. Vagyis függünk a pénztől ma Magyarországon? Függünk bizony, mint ahogy a magyar lakosság jelentős hányada minimálbérre szorítva minimálbéren tengeti az életét, azaz ők is csak a pénztől függnek. Akár tetszik, akár nem, havonta jön a számla. Ilyen, vagy olyan, és bárki nem tud fizetni, vége az életednek. Jajj, a legyőzötteknek!
A kreatívoknak nem tetszik ez az életforma, persze hozzá kell tenni, a „lázadók” mellett más típusok is léteznek, vannak, akik környezet- és természetvédelemmel, egészséges életmóddal, vallással, stb. foglalkoznak. Széles a skála. Egy közös azonban ezekben az emberekben, a céljuk jobbá tenni a világot.
Mi lehet az érdekessége ugyanakkor még ezeknek az embereknek? Erről így ír az http://elofolyoirat.blogspot.com
„Bár a kutatók több mint 50 millió embert, az USA lakosságának csaknem 25%-át ebbe az osztályba sorolták, a csoportba tartozó egyének mégis váltig meg voltak győződve róla, hogy egyedül vannak.”
Ez a látszólagos félreértés az, ami ezeket az embereket (a kezdetekben) elszeparálta egymástól, így nem is tűzhették zászlójukra a jól ismert szlogent, „egységben az erő”. Nincs is azonban szükség az egységre. Jelen állás szerint hazánkban az észbukon több, mint 4.000 tagot számlál az a közösség, mely magát Kulturális Kreatívoknak hívja. Írásaikból mindenki meríthet, egyre optimálisabb megoldásokkal szolgálnak egymás számára, így a közösség egyre tudatosabb, képzettebb, és okosabb. Ez pedig veszélyes a hagyományos értékrendre építő társadalmak számára. Néhány jól képzett társadalmi kreatív pl. civil szervezet létrehozva egy vegyi gyár megépítését meg is akadályozhatja, ha jogaival kellően élve képes meggátolni az engedélyek kiadását.
Más országokban ennél jóval magasabb létszámmal lehet találkozni a megosztó oldalakon, de persze mások a méretek is.
Egyes becslések szerint Európában legalább nyolcvan millió ember tartozik ebbe a körbe, jelentős részük pedig fent van a közösségi oldalakon, még ha nem is mind a kifejezetten kreatívoknak fenntartott oldalakon csoportosul. Céljukat uis úgy is elérhetik, ha nem szerveződnek közösségekbe, egymástól függetlenül, de valahol mégis azonos célért küzdenek. Mi is a cél? Röviden abban foglalhatjuk össze: jobbá tenni a világot és az embert.
A kreatívok jelentős hányada a jövő generációiért is küzd, így, hogy ennek a generációnak megteremtsék az ideális világot, céljuk a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés biztosítása.
Ez a mi célunk is, ezért mi (csak) annyit szeretnénk elérni velük együtt, hogy tanítsák hazánkban, és az unióban a fenntartható fejlődést önálló iskolai tantárgyként. Minderről bővebben írtunk www.utajovobe.eu honlapunkon a Rólunk menüpont alatt.
Ha ezt a célt elértük, azaz egyre több és több képzett jövő nemzedéke kerül ki az iskolapadokból, már csak egy kérdést kell majd megválaszolnunk. Szükség lesz-e még kulturális kreatívokra?
Béer
Kapcsolódó filmek:
TOP 5
