Skip to main content

(A jobb oldalon található oszlopban, kérjük, szavazzon! Támogasson minket azzal, hogy más állatvédő szervezetekkel is megosztja a cikket!)

Mint a PCAS-Pets' Care Állatvédő Segélyegyesület vezetője nap, mint nap kapok bejelentést állatkínzásról. A paletta széles, egyaránt találkozom nem kellően etetett, csontsovány kutyákkal, utcára kihajított, megunt ebekkel, és sajnos súlyosan bántalmazott, megcsonkított négylábúakkal, vagy megölt kutyákkal is. A halálesetek kapcsán elmondható, hogy sok esetben a kóbor állatok feldühödött, agresszív, szadista hajlamú emberek áldozataivá válnak, így nemcsak a kóbor, hanem az elveszett kutyák is. Az a tapasztalatom, hogy leginkább ezek a szegény állatok a súlyos állatkínzások áldozatai, hisz gyakori a haláleset is.

Az eseteke napokig tudnám mesélni. – kezd bele mondandójába Vidra Betty.

Megdöbbenve hallgatom mondandóját, de mire kérdést tennék fel, már folytatja is:

Tevékenységünkről, egy-egy állat megmentéséről az RTL Klub vagy a Magyar Televízió is beszámolt már, illetve írt a problémáról a sajtó is. Egyik legutóbbi esetünk kapcsán Brie történetéről tudósított az MTV Híradó- is. Szegény kutya 2011 novemberében került hozzám súlyosan lesoványodott állapotban. Két hétig tartott, mire megfelelő kezeléssel és etetéssel nagyjából optimális fizikai állapotot kezdett el elérni. Mind testileg, mind lelkileg teljesen tönkretették, mellyel gazdája kimerítette az állatkínzás tényét, hiszen az állatot nem tartotta igényeinek megfelelően, büntető eljárás – megfelelő törvényi feltételek hiányában - mégsem volt vele szemben indítható. A kutya azóta jól van, mint ahogy a fotón is látható. Péntek óta már osztrák gazdájánál él.

Ez talán az egyik leghétköznapibb történet, de van ennél jóval súlyosabb is, így a cselekmények között egyfajta rangsor állítható fel, kezdve a láncon tartástól, Brie esetén át, a halálesetekig. A nem kellő etetés véleményem szerint már a súlyos kategóriába tartozik, bár ez esetben a kutyust a tulajdonosa önszántából adta át az egyik önkéntesünknek, mert kiderült, nem volt pénze az állat megfelelő tartására. Brie esete sajnos nem egyedülálló. Sok négylábú elpusztul a táplálás hiánya miatt. Olyan telkeken, melyet nem látogat pl. a tulajdonosa, de az is előfordul, hogy ott lakik, mégsem eteti a kutyát. Ezek az emberek általában láncra verve tartják az állatokat, úgy, hogy a kutyának lehetősége se legyen a túlélésre. Képzeljük el, milyen kínokat élhet át az állat, miközben éhen-szomjan pusztul. Vannak azonban igazán megdöbbentő esetek is. A minap hallani lehetett, hogy Eger környékén megkínzott kutyakölyköket dobtak az árokpartra. Milyen ember követhet el ilyen cselekedetet?

Az ügyek nagy száma álláspontom szerint azt jelenti, hogy nem megfelelő a jogi szabályozás. Sok esetben alig születik elrettentő ítélet, végrehajtandó szabadságvesztésre eddig csak egy embert ítéltek el, őt is azért, mert a kutya kínzása mellett a gyermekét is fojtogatta, vagyis ember sérelmére is elkövetett egy bűncselekményt.

Mit kellene tehát tenni, hogy jelentősen visszaszoríthatók legyenek a cselekmények? Ez az alapvető kérdés. Fel kellene állítani az állatvédelmi rendőrséget Magyarországon is, ahogy ez működik pl. az Egyesült Államokban?

A kérdésre a Be Fair! Alapítvány megkeresésére Dr. Baranyi Róbert védőügyvéd válaszol:

Kell-e Magyarországra állatvédelmi rendőrség?

Hogy a problémát teljes egészében láthassuk, először tisztázandó, mik azok az okok, melyek a kérdés feltevéséhez vezettek. Az állatvédelmi szervezetek szerint elsődleges ok, hogy az ismertté váló cselekmények alapján a büntető eljárások száma évről évre emelkedik, míg a nem ismert cselekmények száma ennél jóval nagyobb. Utóbbiakat elég nehéz megbecsülni, magas a látens elkövetések aránya, száma.

Másodlagos ok, hogy a megindult eljárások egy jelentős hányadában igen komoly problémát okoz a bizonyítás, tehát a felelősségre-vonás nagyban függ a bizonyítás sikerességétől. Ha nincs pl. egy egyértelmű fotó, igen nehéz igazolni, mit is követett el egy kutyájával rosszul bánó gazda, ő követte-e el egyáltalán, ráadásul a lefolytatandó bizonyításnak ki kell terjednie a maradandó egészségkárosodás vagy a pusztulás igazolására is, hiszen ezek a törvényi tényállás elemei. Ez, amellett, hogy sok esetben nehezen felderíthető, mert pl. nincs egy terhelő vallomást tévő tanú sem, azt is jelenti, hogy a kutyáját megrugdosó, de testi sérülést ténylegesen nem okozó személy a Btk. szerint nem vonható felelősségre, mivel testi károsodás hiányában a kutya pszichéjében bekövetkezett változás, pl. az, hogy retteg a gazdájától, valójában nem számíthat egészségkárosodásnak, bár egy-egy próbapert e tárgyban esetleg meg lehetne indítani. Vagyis harmadlagosan ok az is, hogy „enyhébb” esetekben nem, csak akkor indítható eljárás, ha az állat kimúlt, vagy maradandó egészségkárosodást szenvedett.

Mindezen problémákat elmélyíti az álltavédő szervezetek szerint a bíróságok büntetést kiszabó gyakorlata is. Ugyan egy-egy elrettentőbb ítélet is születik ma már büntető ügyekben, mégis elmondható, hogy az eljárás alá vont vádlottak nagy száma megússza a felelősségre vonást pénzbüntetéssel vagy esetleg próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztéssel, míg az eljárás alá nem vonható személyeknek nyilván a haja szála se görbül.

Ismerve a bírói gyakorlatot, nem is várható, hogy jelentős változás állhat be a közeljövőben, hisz az állati élet vagy testi épség a taláros testületek szerint nem mérhető az emberivel, ezért végrehajtandó szabadságvesztéssel, ahogy szeretnék az állatvédő szervezetek, szinte alig zárulnak a büntető ügyek, jellemzően pénzbüntetés vagy felfüggesztett szabadságvesztés így a büntetés. (E helyen meg kell jegyezni, hogy egy nyolc napon túl gyógyuló ember sérelmére elkövetett testi sértés, pl. csonttörés esetén is általában felfüggesztett szabadságvesztéssel szankcionálja a tettet a bíróság.)

Az állatvédő szervezetek természetesen folytatják küzdelmüket, így pár éve már felmerült annak a gondolata, hogy az állatok sérelmére elkövetett bűncselekmények felderítését arra szakosított rendőri szervezetek végezzék. Az ilyen rendőrök véleményük szerint aztán tanúként kihallgathatók lennének a bíróság előtt is, ez pedig sokkal eredményesebbé tehetné az eljárásokban felvett bizonyítást, hiszen egy munkáját végző, a gyakorlatot és a jogot jól ismerő rendőr nyilván könnyebben derít fel, mint egy jogaiban korlátozott állampolgár. Pl. a rendőr egyéb törvényi feltételek fennállása esetén behatolhat az adott portára, míg a magánszemély az ott lakó engedélye nélkül soha. A jogalkotásra tett kísérlet azonban elbukott, hisz az állam oldaláról érvként az hangzott el leginkább, hogy a jelenleg rendelkezésre álló jogi normák megfelelő szabályozást nyújtanak.

Érdekesség, hogy ha az ember állatok sérelmére elkövetett cselekménnyel találkozik akár a mindennapi életben, akár a sajtó hasábjain, arra hivatott eljárásként azonnal büntető ügy megindítására gondol, noha más jogi eszköz is adott a nemkívánatos jelenség visszaszorítására. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. Korm. rendelet idevágó rendelkezéseit szem előtt tartva bírság kiszabását érdemes inkább kérni az illetékes közigazgatási hatóságtól, általában a jegyzőtől, hisz az eljárás, szemben a büntetőjogi procedúrával, egy-két hónapon belül lezárható, a tilalmazott cselekmények köre bővebb, a kiszabott bírság pedig igen húsba vágó is lehet, ha figyelembe vesszük azt, hogy összegszerűsége az ötezertől a százötvenezerig terjedhet. Mik is lehetnek a jogsértő cselekmények? Pl. ha az elkövető az Állatvédelmi törvény 2. §-ában felsorolt állatok valamelyikének szükségtelenül jelentős fájdalmat, tartós szenvedést, testi károsodást okoz, azaz nem feltétlen kondíció az egészségkárosodás vagy a halál, mint a büntető eljárásokban. Nemkívánatos jelenség az is, ha a gazda a felügyelete alatt álló jószág állattartási, takarmányozási, illetve ivóvíz igényének rendszeres kielégítéséről nem gondoskodik, de eljárás megindítására okot adó körülmény az is, ha az állat biztonságos elhelyezéséről, szökésének megakadályozásáról és ellenőrzéséről nem gondoskodik, vagy nem biztosítja a mozgásigényre alkalmas területet, pl. folyamatosan ketrecben, vagy láncon tartja a kutyáját.

Jelentős jogosítvány, hogy a bírság kiszabását, az eljárás megindítását állatvédelmi szervezetek is kérhetik, vagyis ha van e szervezeteknél megfelelően képzett apparátus, hozzájuk érkezett bejelentés alapján „járőrözés” közben – a kezdeti bizonyítási nehézségek ellenére - felfedhetik a jogsértést, pl. egy lesoványodott kutyusról készíthetnek fotót, és akár azonnal is kezdeményezhetik a jegyző előtti eljárást. A feljelentő specifikus alanyisága jogi értelemben nemcsak azt jelenti különben, hogy a hivatkozott szervezetek megindíthatják az eljárást, hanem azt is, hogy abban ügyfélként is részt vehetnek, azaz fellebbezhetnek pl. a döntés ellen. Sőt, a hatósági eljárásoktól függetlenül az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt – az ilyen magatartástól való eltiltás iránt – a bíróság előtt a szervezet pert is indíthat, bár meg kell jegyezni, hogy a közigazgatási eljárásokban a jegyző nemcsak bírságot szab ki, hanem a tilalmazott magatartás betartását is előírja, így a per megindítására nincs feltétlenül szükség. Ki kell térni még arra is az állatvédelmi törvény idevágó rendelkezése alapján, hogy bármely civil szervezet kezdeményezheti az önkormányzatnál állatvédelmi őrszolgálat létrehozását, mely tevékenységet rendszeresen saját maga is segíthet. Az őrszolgálat létrehozása azonban nem kötelező az önkormányzat számára, de ha helyben erős a civil szféra, nem kérdéses, hogy felállítható ilyen szervezet, hisz sok településen amúgy is tevékenykedik pl. polgárőrség, akikkel együtt lehet működni.

Abban is biztos vagyok, hogy bármely településen van olyan ügyvéd, aki félórai tanácsadás keretében bármely állatvédő szervezetnek elmondhatja, mik az alapvető jogszabályok bármely eljárásban, mire kell figyelni, hogy érvényesíthetők a civil szférában a jogaink. Célszerű mindezen információkat az állatvédő szervezetek weboldalára is feltenni, - így akár hétvégén este is, amikor nehéz jogászt elérni -, nagyjából bárki pontosan megtudhatja, mi a teendője, ha jogsértést tapasztal. Elég hozzá néhány kattintás az interneten. A honlapokon elhelyezett információkról a helyi sajtó is tájékoztatást adhat, így az emberek megtudhatják, kihez, mely állatvédő szervezethet érdemes fordulni szükség esetén, ha további információk szükségesek. Ki kell azonban emelni, hogy az önkormányzat jegyzői hivatala, ha bárki feléjük fordul, köteles megadni a megfelelő információkat, de nemcsak telefonon, írásban is, hisz bárki írhat e-mailt a helyi közigazgatási szervezetnek, ha úgy gondolja.

A jegyző a megindult eljárásban az állattartótól adatot, felvilágosítást kérhet, iratokba betekinthet, helyszíni szemlét tarthat, meghatározott építési munka elvégzésére kötelezhet, állatvédelmi bírságot szabhat ki, illetve meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére és abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében.

Ismerve az önkormányzatok gyakorlatát, a kiszabott bírság alaposan elgondolkodtathatja az állattal rosszul bánó gazdát, újból elkövesse-e a cselekményt, ismételt jogsértés esetén ugyanis a pénzösszeg jelentősen emelendő. Sokan ezért nem kockáztatják meg az újabb szabályszegést, ha az eljárásban értésükre adták, mire is számíthatnak, ráadásul a hatóság kötelezi is a gazdát a helyes bánásmód kialakítására, a hiányosságok megszüntetésére, kijavítására. Többszörös jogsértés esetén a bírság az összegszerűség felső korlátját is elérheti. Sok esetben az állattartó magától is rájön, hogy érdemes pl. kutyájától megválni, ha nem tudja miből fedezni az etetését, hisz a bírság, ha nem tudja kifizetni, adók módjára be- vagy végrehajtandó tartozássá válik. Tapasztalatok szerint a végrehajtótól a jogszabályokat pontosan nem ismerő laikus jogsértő is retteg, főleg a mai, válsággal sújtotta időszakban.

Fontos rendelkezés az is, hogy a bírság az azt kiszabó szerv bevételét képezi, amelyet kizárólag az állatvédelemmel kapcsolatos kiadások fedezésére lehet felhasználni.

Természetesen a bírság kiszabása céljából kérelmezett közigazgatási eljárások lefolytatása mellett büntető eljárás is indítható, ha bárki feljelentést tesz, a cselekmény ugyanis közvádas. Kérdés viszont fentiek tükrében, hogy érdemes-e.

Megvizsgálva tehát a két eljárás közötti különbséget, látható, hogy a közigazgatási eljárás rövidebb idő alatt több eredményt hozhat, mint a büntető, ugyanakkor az is igaz, hogy a valóban elrettentő joggyakorlatot, és ezáltal generálisan a jogkövető magatartás kikényszerítését csak olyan büntető eljárás vonhatja maga után, melyben az elkövetőt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A folyamatban, hogy az álltavédők célt érhessenek, sokat segíthet a sajtó is, hisz a hírekben rendre bemutathatja, és „pellengérre állíthatja” az elkövetőket. Ez morális ítéletet jelenthet a társadalom részétől. Mindazonáltal kiemelendő még az is, hogy a két eljárás annak ellenére, hogy teljesen más jogágakat érint, egyben mégis hasonlít egymásra. Mindkettőben adott egy olyan tilalmazott közigazgatási jogi norma, melyet, ha megsért az elkövető, büntetéssel, anyagi természetű szankcióval számolhat. Az eredmény szempontjából, miszerint ki kell nyitni az elkövetőnek a pénztárcáját, teljesen mindegy, hogy milyen eljárás után kell fizetnie, legyen az büntető vagy közigazgatási, a lényeg az anyagi kiadáson van. Bírságot ugyanis senki sem szeret fizetni, gondoljunk csak a gyorshajtásra.

Egyébként úgy gondolom, hogy sokat tehetnek a tanárok is, ha az állatkínzásról oktatnak az iskolákban, hisz pedagógiai eszközökkel is elérhetők egyes célok, nemcsak a jog eszközeivel.

Ki kell emelni még azt is, hogy az EU környezet és természetvédelemmel, hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályai az elkövetkezendő években, évtizedben a jogszabályok egységesítését, szigorítását eredményezhetik amellett, hogy a specifikusnak tekinthető környezet vagy természetet károsító, szennyező cselekmények visszaszorítására egyedi büntetőjogi jogosítvánnyal felruházott szervezetet hozattathat létre a tagországokkal, hivatkozott erre már több alkalommal is egy-egy ismert büntetőjogász, így pl. Polt Péter legfőbb ügyész is. Ez pedig eredményezheti, ugyan más összefüggésben, állatrendőrség létrehozását is, mely jogi szabályozás megfigyelhető pl. az Egyesült Államokban. Az állam eredményes fellépése ugyanis megkívánja a szakképzett, az állatokat és gazdáik nemkívánatos cselekményeit jól ismerő nyomozók hadrendbe állítását.

Hogy kell-e tehát állatvédelmi rendőrség, eldöntheti a kedves olvasó is, ha szavaz a www.utajovobe.eu oldalon, illetve lájkol az ott lévő facebook-on.

Az olvasó szavazhat a http://www.pcas.hu/ vagy a http://www.facebook.com/pages/PCAS-%C3%81llatment%C3%A9s/142881845755779 oldalon is a PCAS-Pets' Care Állatvédő Segélyegyesület ott feltett kérdésére, miszerint: Ön hova fordulna, ha állatkínzást tapasztalna, a rendőrséghez vagy az önkormányzat jegyzőjéhez?


Béer

TOP 5