A napokban jelentette be a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, hogy Okoskosár néven olyan gyerekeknek szóló internetes oldalt indít, amely hozzájárul ahhoz, hogy felnőttként majd tudatosabb vásárlókká váljanak. Az ötlet kétségtelenül kiváló és hiánypótló. Manapság már óvodás kortól válogatás nélkül ömlik a gyerekekre a vásárlásra buzdító reklám, elég, ha a bekapcsoljuk a televíziót hétvégén. Sajnos a megvalósítás már messze nem ennyire örömteli.
Az egy dolog, hogy az oldal ma reggel már nem működött, de szerencsémre (vagy sem) tegnap volt lehetőségem tesztelni a tartalmát a kisfiammal és szülőként egyaránt. Az oldalra belépve megismerkedhettünk Pici Lilivel, aki vásárolni hívott minket. Kisfiamnak ez rögtön megtetszett, így ki is próbáltuk. A polcon különféle termékek sorakoztak és választanunk kellett közülük, melyiket vennénk meg vagy sem.
Azonnal szemet szúrt, hogy a termékek grafikája rémes. Kisfiam például rögtön megkért, hogy kattintsak a szörnyre, ami egyébként egy kislány baba akart lenni. De a többi sem volt éppen kifejezetten „gyerekbarát”. Számos terméket pedig nem ismert föl, példának okáért a katicás öngyújtót gyertyának nézte. No, mindegy. Rákattintottunk az almára, hisz azt már ő is tudja 4 évesen, hogy egészséges. Nos, az alma esetében megtudhatta, hogy jó választás, hiszen tele van vitaminnal és pektinnel. Itt már kezdtem tényleg ideges lenni. Kíváncsi lennék, hány felnőtt van tisztában avval, hogy mi a pektin, de gyanítom elenyésző a számuk.
Kisfiamnak tetszett a boltos rész, de csak azért, mert szeret vásárolni, a videókat viszont 2 percnél tovább nem bírta. A mesék olyanok, mintha egy könyvet olvasnánk, de tele vannak szöveggel, amit egy női hang felolvas, képek viszont alig. 10 évesen talán már ennek kisebb a jelentősége, de azt gondolom, hogy az internet más jellegű felület, mint egy mesekönyv. Nem véletlen, hogy még a felnőtteknek szóló operációs rendszerek vagy mobilalkalmazások is képes ikonokkal vannak tele.
Egy szónak is száz a vége. Az oldal unalmas, a szövegek bonyolultak, nem hangsúlyozzák ki eléggé, hogy mi a legfontosabb, arról nem is beszélve, hogy nem jelzik vissza egyértelműen a jó vagy helytelen választást. Emellett felötlött bennem a gondolat, hogy a Hivatal miért nem választott egy gyermekek számára is ismert alakot. Alapszabály a marketingben, hogy sokkal könnyebb megfogni valakit, ha a terméket ismert dologgal vagy személlyel „adjuk el”. Természetesen nem Superman-re vagy Thomas mozdonyra gondoltam elsőre, hanem mondjuk Bartos Erika Bogyó és Babóca figuráira. A gyerekek ismerik, imádják, magyar és még véletlenül sem látszanak szörnyeknek. Azt meg már csak csendben jegyzem meg, hogy Erika gyerekkönyv íróként kiválóan tudja, hogyan kell a gyerekekhez szólni érthetően és érdekesen….
Ha már a marketingnél tartunk: miért szerepel a Hatóság rövidítése Pici Lili övén? Ráadásul az oldal az nfhokoskosar.hu név alatt érhető el. Egyrészről abszolút meghatározó egy oldal neve a tekintetben, hogy hányan találják meg, ami gondolom itt cél lett volna, másrészről meg a marketing céloknak talán nem a hivatal népszerűsítését kellene szolgálni, hanem az ügyet. Ha meg az indok az, hogy foglalt a név, akkor is lehetett volna olyan megoldást találni, ami könnyen megjegyezhető és nem félreérthető.
Hirtelen megjelent előttem a Macskafogó azon része, amikor az átütő kutatás eredményeképpen lekicsinyített macskát agyba-főbe veri az egér… Mennyibe is került ez Safranek? De ne legyünk demagógok. Engem sokkal inkább zavar az, hogy ilyen formában kicsi az esély arra, hogy az oldal eléri a célját, azaz támogatja a gyerekeket.
Pedig nem lett volna annyira bonyolult megvalósítani. Mondjuk meg lehetett volna kérdezni néhány anyukát, pszichológust, gyerekkönyv írót a tartalomról. Elgondolkodtam azon is, hogy vajon a Tudatos Vásárlók Egyesületét bevonták e? Ha már annyira divat manapság a sztékholderek (érintettek) bevonása vagy a konzultáció, akkor itt miért nem alkalmazta a Hivatal? Abba meg bele sem merek gondolni, hogy igen, mert akkor tényleg nagy a baj.
Nem szokásom ennyire engedni az első indulataimnak egy bejegyzés megírásakor. Mivel azonban másról sem szól a munkám, mint a jövő generációinak esélyeiről, ezt most nem tudtam lenyelni. De a végső lökést természetesen nem ez adta meg. Hanem az, hogy a kisfiam része ennek a generációnak és ez még véletlenül sem politikai kérdés.
TOP 5
