Szerény kapacitásával, az ázsiai dominancia árnyékában legfeljebb piaci résekbe hatolhat be a három hazai napelemgyártó. A belföldi piac még jelentéktelen, de – talán – ígéretes.
Kevés hazai ágazat van, amely annyi hangzatos bejelentéssel büszkélkedhetne új beruházások indításáról, mint a napelemgyártás. Legutóbb, szeptember 20-án Áder János köztársasági elnök is részt vett egy vékony rétegű napelem gyártására hivatott csornai üzem alapkőletételén. Meglepő attól lesz ez az elnöki kiállás, hogy az efféle, nagy csinnadrattával kísért avatások után a termelés gyakorta el sem kezdődik. Berettyóújfalun, majd Komlón például egy 2011-ben meghirdetett, közel 13 millió eurós beruházás vált köddé – ma már a fejlesztést ígérő, kínai tulajdonú Orient Solar Kft. is elérhetetlen.
Rétságon alig egy évet élt meg egy 2008-ban alakult mintaüzem. Arra is akad példa, hogy az ígéretes felfutás után a gyár megszűnik vagy elköltözik. Az előbbi történt az 1998-ban több mint 9 millió dolláros beruházással indult budapesti Dunasolarral: 2001-ben még 1,5 millió dolláros fejlesztésbe kezdett a Magyar Fejlesztési Bank többségi tulajdonából a Vilati Rt.-hez került részvénytársaság, majd két évvel később, a kereslet csökkenésére hivatkozva, eladta gyártósorát, amellyel évi 5,5 megawatt kapacitású napelemet lehetett előállítani.
Hasonló okból – döntően a német piac zsugorodása miatt – telepítette Ázsiába dorogi üzemét a Panasonic. Pedig ez igazán nem holmi kis kóceráj volt: az ugyancsak japán Sanyo által 2005-ben épített gyár kapacitását három lépésben, 2011-re, évi 315 megawattra futtatta fel, ez akkor a cég által gyártott napelemek közel fele volt. Európában meghatározó a németországi kereslet, ami a nagyvonalú állami támogatások lefaragása után számottevően csökkent. Tavaly például már alig feleannyi napelemes kapacitást – 3500 megawattot – helyeztek üzembe, mint egy évvel korábban. Japánban 7 ezer megawatt új kapacitást építettek be 2013-ban. A magyarországi piac ehhez képest mikroszkopikus méretű: a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség adatai szerint a múlt évben 36 megawattra nőtt – a 2011-eshez képest egyébként megtizenkétszereződött – a telepített kapacitás, az 50 kilowatt alatti, úgynevezett háztartási méretű kiserőművek száma pedig 629-ről 4855-re emelkedett (ezek adták az összes kapacitás közel kilenctizedét).
Nemzetközi összehasonlításban tetemes a lemaradás. Csak a szomszédoknál maradva: Szlovákia két éve 528, Szlovénia 198, Ausztria 418 megawatt fotovoltaikus kapacitással rendelkezett. Az unióban az egy főre eső napelemes teljesítmény tavaly 125,1 watt volt, 35-szöröse a magyarországinak.
|
Zsákbamacska Nem árt az óvatosság a napelemes rendszerek tervezésekor. A zöldenergia-termelők ugyanis nem tudhatják évekre előre, milyen áron veszik majd át tőlük az áramot a szolgáltatók, mivel a tarifákat évente rögzíti a kormány. Igaz, mostanáig rendre emelkedtek az úgynevezett kötelező nettó átvételi árak (kát) – a 2010. évi 29,28-ról az idén 34,42 forintra nőttek kilowattóránként –, de ez eddig mindössze kilenc befektetést ösztönzött, és azokat is csak azért, mert beruházási támogatást is kaptak. Az 50 kilowatt teljesítmény alatti, háztartási méretű napelemes rendszerekre nem a kát-rendszer vonatkozik, hanem az úgynevezett szaldóelszámolás. A villamosenergia-törvény szerint a házilag termelt fotocellás áramot is kötelező átvennie a szolgáltatónak, de ezért nem a kát alapján számított, hanem hálózati költségek nélküli erőművi árat fizet. Ez a mostani 38 forintos kilowattóránkénti (áfás) fogyasztói ár kevesebb mint fele, 15 forint körüli érték. Ez rosszul hangzik ugyan, de a saját fogyasztással megegyező mértékig a szolgáltatónak be kell számítania a betáplált házi energiát, vagyis csak a többletfogyasztást számlázhatja. Ha valaki például háromezer kilowattórát fogyaszt és kétezret termel, akkor csak ezer kilowattóráért fizet – a szaldót évente állapítják meg. Így a példabeli kétezer kilowattóra 38 forintos egységáron számítódik; ez egyébként 5 forinttal elmarad a kát-értékétől. |
|
A belföldi piaci növekedésnek tehát bőven lenne tere.
Ezt támasztják alá a kormányzati ígéretek is, hiszen Magyarország 2020-ra vállalta a megújuló energiaforrások arányának 13 százalékra növelését – most 9 százalék körüli ez a mutató. A piacon elérhető napelemes rendszerek – a cellák mellett az egyenáramot váltóárammá alakító inverterre, vezérlőre, vezetékekre, oda-vissza számoló villanyórára, tartószerkezetre van szükség – ára alapján jellemzően 10–15 éves megtérüléssel lehet számolni. Sokan várják, hogy lesznek majd pályázatok uniós támogatásra, ám egyelőre csak intézmények és cégek számára van ilyen lehetőség, tavaly szeptemberben pedig Lázár János – még államtitkárként – ezeket is felfüggesztette. A Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke mégis bizakodó, és arra számít, hogy az idén megduplázódhat a beépített fotovillamos kapacitás.
A belföldi piac azonban így sem lenne képes eltartani a hazai gyártókat. A legnagyobb magyar tulajdonú termelő, az Agulhas Solar Kft. egymaga többet gyárt évente a teljes hazai napelemállománynál, a 2011-ben 35 megawatt kapacitással indult szolnoki üzem az idén 65 megawattra futtatta fel a termelést. A három pályázaton nyert 538 millió forint támogatással összesen körülbelül 2 milliárd forintért épült, automatizált üzemben svájci technológiával szerelik össze a paneleket, amelyeket újabban főleg nyugat-európai, afrikai és arab országokba szállítanak. Az első három év beruházásai több mint 700 millió forintos veszteséget eredményeztek, de a cégnél ezt törvényszerűnek tartják. „Három–öt év kell ahhoz, hogy termőre forduljon egy ilyen beruházás. Jövőre már nyereségesek leszünk” – bizakodik Kőműves Árpád, a cég tulajdonosa és ügyvezetője.
Kisebb mennyiséget, évente 16 megawatt kapacitású napelemet gyárt a négy magánszemély tulajdonában álló ráckevei Korax Gépgyár Kft. A 2006-os induláskor 150 millió forintos támogatással együtt 300 millió forintos beruházás a negyedik év óta folyamatosan nyereséges. 2012-ig döntően exportra termeltek, tavaly óta a szolárágazat árbevételének kilenctizede a hazai piacról származik. A piac harmadik szereplője a 2011-ben 1,2 milliárd forintos támogatással, 2,5 milliárd forintért létrehozott, évi mintegy 8 megawatt kapacitású napelemet gyártó székesfehérvári Jüllich Glas Holding Zrt.
A piac szűk felvevőképessége mellett az európai keresletnövekedés – vélhetően átmeneti – megtorpanása is sújtja a hazai gyártókat. Ráadásul most éppen Ázsiában a legnagyobb a kereslet, ahonnan a napelemek részegységei, az úgynevezett modulok érkeznek. Nehéz elképzelni – különösen a Sanyo kivonulásának fényében –, hogy versenyképes áron lehet kínai vagy japán exportra eladni azokat a paneleket, amelyeket onnan érkezett modulokból állítanak össze. Ennyiben tekinthető indokoltnak az induló beruházások állami támogatása. Legutóbb azonban egy eddig érdemi termelőtevékenységet nem végzett cégnek ítélt oda egy tavalyi kormányhatározat ezen a piacon soha nem látott nagyságú, 1,9 milliárd forintos támogatást. A beruházó Ecosolifer Modulgyártó Kft. – honlapja szerint – az általános 15–15,5 százalékkal szemben 21 százalékosnál is jobb hatásfokú napelemet gyárt majd, „amelynek kínai és európai versenytársa jelenleg nincs”. Némi kételyt ébreszt azonban, hogy az is olvasható: júniusban megkezdte a kivitelezést – ehhez képest az építési engedélyezési eljárás is csak augusztus közepén indult. S miközben az efféle, kockázatos beruházások költségvetési támogatására jut pénz, a háztartások napelemes áramtermelésének elősegítésére már nem futja az államnak.
TOP 5
