Skip to main content

Meglepő előrejelzéssel rukkolt elő a napokban a Citi elemzői csapata. A befektetési bank várakozásai szerint ugyanis az előttünk álló tíz évben az Egyesült Államok, illetve Észak-Amerika lesz az olajtermelés motorja, a legtöbb új kapacitás ebből a térségből érkezik majd. A Citi közgazdászai odáig merészkedtek, hogy befektetői kiadványukat "Energia 2020: Észak-Amerika az új Közel-Kelet" címmel jelentették meg. Az évtized végére Amerika több olajat hozhat a felszínre, mint Szaúd-Arábia vagy Oroszország.

A Citi elemzőinek várakozása szerint ebben az évtizedben az Egyesült Államok lesz a szénhidrogén-termelését leggyorsabban növelő ország, míg Észak-Amerika a globális olajpiacon termelési oldalán az egyik legfontosabb forrás. Az Egyesült Államok emelkedő termelésén túl a Citi elemzői a kanadai kibocsátás tovább emelkedését várják, illetve számolnak azzal is, hogy Mexikó hamarosan képes lesz megtörni csökkenő kitermelési trendjét.

A megjelent előrejelzése szerint az Egyesült Államok jelenlegi napi 9 millió hordós kitermelési szintje 2015-re 11,6 millió, 2020-ra pedig 15,6 millió hordóra növekszik majd, elsősorban az újonnan megjelent kitermelési technikák által elérhetővé vált készletek által. Kanadában szintén jelentős bővüléssel számolnak a Citi szakemberi, a jelenlegi 3,5 milliós napi kitermelési szintet az évtized végére 6,7 millió növelhetik. Mexikó esetében a jelenlegi napi közel 3 millió hordós kitermelési szint másfélszeresét várják 2020-ra.

Ez Amerika esetében 6,6 millió, Kanadánál 3,2 millió, míg Mexikónál 1,6 millió hordós napi termelésbővülést jelent 2020-ra a jelenlegi szintekhez képest, vagyis a térség az évtized végére 11,4 millió hordós többletkapacitást fog a piacra vinni.

A Citi várakozása szerint 2020-ra az Egyesült Államok olajtermelése meghaladja majd Szaúd-Arábiáét is, vagyis ha "Észak-Amerika" az új Közel-Kelet, akkor az Egyesült Államok bizonyosan az új Szaúd-Arábia.


Észak-Amerika ezáltal a világ legfontosabb szereplővé válhat a világ olajpiacán, akár ha ennek a bővülésnek az amerikai importra gyakorolt hatására, akár a piacon potenciálisan újonnan megjelenő kapacitásokra gondolunk. Az elemzés rámutat, hogy az amerikai nettó import pozíció a kőolaj esetében folyamatosan csökken, a 2005-2006-os csúcshoz képest napi 2 millió hordóval mérséklődött. A csökkenéssel szemben Amerika továbbra is a legfejlettebb finomítói infrastruktúrával rendelkezik, aminek következménye, hogy a finomított termékek piacán az Egyesült Államok erősíteni fogja tavaly már elért exportpozícióját. 2011-ben a (finomított) kőolajtermékek piacán az Egyesült Államok 1,2 millió hordó/napos nettó export produkciót produkált, amely státuszra egyébként 1949 óta nem volt példa.

A Citi elemzőinek várakozása szerint ez a termelésbővülés azt fogja eredményezni, hogy az észak-amerikai olajár alakulása elválik (kevésbé szorosan követi) a világ többi részének olajár-mozgásától, ami további hajtóerő lehet annak irányába, hogy az térség komoly exportközponttá válhasson.

Az elemzők várakozása szerint ez akár új ipari forradalomhoz is vezethet Amerikában, és nagyban segíthet az ország költségvetési helyzetén. Az amerikai olajtermelés növekedésének kumulált hatását 370-624 milliárd dollárra (2005-ös szinten) becsülik, ami az amerikai reál GDP 2-3,3%-os emelkedésével egyenértékű. A Citi közgazdászai ebből 274 milliárd dollárt kizárólag az új termeléshez kötnek, a fennmaradó összeg a kapcsolódó tevékenységekhez kötődik. Ez természetesen új munkahelyeket is generál, a Citi becslése szerint a várt olajipari forradalomra támaszkodva 2020-ig 3,6 millió új munkahely jöhet létre az Egyesült Államokban.

A Citi által várt "olajforradalommal" kapcsolatban a héten Barack Obama is fontos bejelentést tett, az újraválasztására készülő elnök ugyanis azt szorgalmazta, hogy gyorsítsák fel a környezetvédelmi szempontból sokat támadott Keystone XL olajvezeték déli ágának megépítésével kapcsolatos tevékenységeket. A vezeték az egyik meghatározó olajpiaci központot, a hatalmas tárolói infrastruktúrával rendelkező Cushingot köti majd össze a Mexikói-öböl partvidékén elterülő finomítókkal. A vezeték északi ágának megépítéséhez szükséges engedélyek kiadása még továbbra is függőben van, ugyanis a környezetvédők szerint az Egyesült Államok nem támogathatja Kanada olajhomokra épülő olajtermelési fejlődését, mert az energiahordozó előállítása rendkívüli mértékben károsítja a környezetet.

Forrás: portfolio

TOP 5