Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

120105b Legyozheto_az_amerikai_0_oil_fire

Az energia, mint legitim biztonsági kérdés. Vajon a katonaság a megfelelő és az egyetlen eszköz a felmerülő konfliktusok kezelésére?

Világ az olaj után.

A piaci mutatók szerint a 30 évre elegendő készlet egyre nagyobb igényt jósol az olaj iránt és szintén növekvő nemzetközi versenyt annak megszerzésére. Mi több, az olajkitermelés földrajzi és gazdasági háttere biztosítja, hogy a piaci ár jóval az olajtartalékok elgyengülése előtt az egekbe szökjön.

Régen elmúltak azok az idők, mikor az olaj és a gáz szigorúan gazdasági jószágnak számított. Számos energiában gazdag országnak rendezetlen a belpolitikai helyzete és új biztonsági kockázatok merülnek fel a fogyóban levő energiaforrások miatt.

Az ellátás felfüggesztése és akadályoztatása stratégiai fegyverként használható. Nyugat ellenes szövetségek jöttek létre (Venezuela/Irán), nemzetközi terrorizmus fenyegeti az energiaellátást és a készletek fogyásával egy új térkép rajzolódik ki az igények és a lehetőségek mentén.

Az Egyesült Államoknak alapvető érdeke, hogy a kőolajforrások feletti ellenőrzést megtartsa, különösen a Perzsa öbölben, és kész garantálni ezt a biztonságot minden elérhető eszközzel, beleértve a katonaságot is.

Az anyagiak

Szakértők szerint az amerikai katonaság költségvetésének két harmadát áldozza az energia importálásának katonai biztosítására. Az amerikai olaj 77 százalékát a hadsereg használja fel.

Roger Stern a Princeton Egyetem kutatója egy kiváló mérési eszközzel összefésülte a Védelmi Osztályok adatait és az utóbbi három évtizedre egy 7,3 trillió dollárnyi végösszeget kalkulált.

Természetesen nem sok tanulmány készül, sem a Pentagonban, sem a Fehérházban arról, hogy mennyit költenek az olajjal kapcsolatba hozható katonai kiadásokra, így a Sternhez hasonló kormányon kívüli egyetemi kutatókra hárult az a feladat, hogy eszközöket találjanak és megvizsgálják nem csupán a háborúk és az olaj összefüggéseit, de a szegénység, a korrupció és az olaj kapcsolatát is.

Nem meglepő tehát, hogy a legnagyobb igény követelve, hogy a NATO nagyobb felelősséget vállaljon az energiabiztonság megteremtésében, egyenesen az Egyesült Államokból jön.

Tulajdonképpen nagyrészt az is Államoknak köszönhető, hogy a NATO programjába egyáltalán felvette az energiavédelmet és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra védelmét.

Mostanra Európában is egyre több politikus gondolja úgy, hogy az olaj és a gáz útjának védelme a katonaság feladata, mivel jelenleg nem létezik olyan szervezet vagy intézmény, amelyik ezt el tudná látni.

A katonaság jelenlétével az energia-útvonalak biztosítása már 1980-ban elkezdődött és az 1988-ig tartó Irak-Irán közti háborúban véglegesült. Az Egyesült Királyság, Franciaország és Hollandia együtt vigyázta a tankhajók útját a Perzsa öbölben.

120105b_Legyozheto_az_amerikai_1_az_iraki_kaosz.jpg

Afrika.

Napjainkban az Ugandai kormány 740 millió dollárt tervez elkölteni 8 vadászrepülő és más katonai felszerelések vásárlására, hogy az Albert tó környékén kezdődő olajkitermelést biztonságosan megkezdje – derült ki idén áprilisban.

Az ugandai katonaság szóvivője szerint: „a katonaság kötelessége megvédeni az ország vagyonát, amely magában foglalja a nemzet erőforrásait, az olajat, az ásványi anyagokat vagy éppen a kulturális örökséget.”

Felix Kulayigye ezredes hozzátette: „Ez nem fenyegetés a szomszédos országoknak. A mi politikánk védelmi és nem támadó vagy agresszív.” Az ugandai kormány azonban nem marad egyedül a védelem megszervezésével. Az amerikaiak kiterjesztik a katonai jelenlétet Afrikában – számol be erről az Afrol News szeptemberi kiadásában.

Uganda, Djibouti, Szenegál, Săo Tomé és Príncipe lesznek a következő amerikai bázisok, azaz a Pentagon teljesen átszervezi a külföldön szolgálatot teljesítő amerikai katonai bázisokat. Míg a nagy katonai telepek Németországban és Dél-Koreában elnéptelenednek, új rugalmasabb kialakítású bázisok épülnek az egész világon, különösen Közép-Keleten, Afrikában és Kelet-Európában.

Az amerikaiak egy új koncepcióval stratégiailag elhelyezett ugrópontokat hoznak létre kevés állandó jelleggel ott állomásozó csapatokkal, de olyan kiépített infrastruktúrával, ami lehetővé teszi akár nagyobb, de gyors helyi műveletek indítását is, számolt be az AP amerikai hírügynökség pár hónappal ezelőtt. Olyan bázisokat alakítanak ki, melyek az egész világon lefedik azokat a területeket, ahol az amerikai kormány potenciális politikai instabilitást vagy terrorizmust vél felfedezni, hogy megvédje a kulcsfontosságú erőforrásait, amelyek között természetesen az olaj is megtalálható.
Az AP beszámolója szerint a legvalószínűbb, hogy a Guineai Öbölben, egy kis szigetvilágban lévő Săo Tomé és Príncipe lesz a következő két katonai bázis, közel Afrika egyik legfőbb, szubszaharai olajtermelő területéhez. Itt „az amerikai hadsereg figyelemmel kísérhetné a tankhajók mozgását, és védhetővé válik az olajlelőhely” idézi egy magas rangú katonai tiszt szavait az ügynökség.

A Djiboutiban és Szenegálban található bázisok hasonlóképpen amerikai olaj érdekeket védenek. Djibouti a Vörös-tenger bejáratánál található, a világ legforgalmasabb hajó útvonalainál, közel az Arab olajmezőkhöz. Szenegál, a Nyugat-Afrikai parton egy olyan stratégiai területen helyezkedik el, ahol intenzív kutatás folyik, és ahol az amerikaiak azt remélik, egy pár éven belül akár fontos lelőhelyet is találhatnak.

Észak-Afrikát gyakran tekintik az Európai Unió hátsókertjének, ahol az amerikai katonai jelenlét még visszafogott, bár a NATO együttműködésével mégis jelen van. Mindemellett Amerika szoros katonai és hírszerzési együttműködést fejlesztett ki számos Észak-Afrikai országgal, különösen Marokkóval és Egyiptommal, de az algíri és a tunéziai kapcsolatok is jó úton haladnak. 
A rugalmas bázisú stratégiai hálózat kialakítása mellett a Pentagon számos katonai egyességet írt alá az afrikai országokkal az elmúlt évben. Ezek között vannak Gabon és Mauritánia, de a kevésbé kiemelt erőforrásokkal rendelkező Guinea Conakry és Ruanda is.

 Irak.

„Nem sokkal azután, hogy a tengerészgyalogság bevonult Baghdadba és ledöntötte Saddam Hussein szobrát, meglátogattam az Olaj Minisztériumát” - meséli Peter Maass, a Foreign Policy újságírója. „Az amerikai csapatok körülvették a homokszínű épületet, mint kiemelt fontosságú ékszert, de nem olyan messze fosztogatók vitték el a Nemzeti Múzeum tényleges kincseit.

Bagdad valóságos paradicsom lett a fosztogatók számára. Egy pár tucat iraki, akik a minisztériumban dolgoztak, gyülekezett az amerikai kordon mellett és az egyikük utalva a munkahelyére fordított védelemre, és minden más védelmének a hiányára, csak annyit mondott: „ez csak az olajról szól”.

Ma már mindenki egyetért abban, hogy az Iraki háborút nagyrészt az olaj generálta, annak ellenére, hogy sokáig tagadták. David Rumsfeld korábbi védelmi miniszter hiába állította, hogy a történéseknek semmi köze nem volt az olajhoz.

Jelen és Jövő

Olyan átfogó forradalmi geopolitikai változásra lett szükség, amely kiemelt helyet ad az energiatakarékos technológiáknak, a megújuló energiaforrásoknak, az energiaforrások felosztásának, hogy új katonai konfliktusokat tudjunk elkerülni.

Ma az Egyesült Államok több gázolajat használ fel, mint akkor, amikor a katonák bevonultak Irakba, így az, hogy a kitermelés 2011-ben elérte a történelmi csúcsot, nem kifejezetten jó hír. Felveti a kérdést, Amerika 2040-re esetleg teljesen felhagyjon a fosszilis energiaforrás használatával? A Németországból tavaly kiszivárgott, erre utaló katonai jelentés hatása ebben az évben nyilvánvalóan realizálódik, így a folyamatos hanyatlásnak drámai konzekvenciái lesznek. A piaci összeomlás a demokrácia intézményét is fenyegeti.

A katonai bázisok kiépítése mellett az amerikai hadsereg tett lépéseket a zöld technológiák felé, algából készült alternatív üzemanyagot tesztel a lökhajtásos repülőgépekbe, hulladék anyagból előállított alacsony energiatartalmú szén felhasználását, jó szigetelőtulajdonságú sátrak gyártását kezdeményezi.

Ezek lennének a következő logikus lépések, ám azzal a ténnyel, hogy az olajkitermelés elérte fordulópontját, hivatalosan még a média sem foglalkozik.

Talán ha az emberek tisztában lennének ezzel a problémakörrel, több érdeklődést és figyelmet fordítanának a még fellelhető energia védelmére és az alternatívákra.

Téjuci
(szerkesztő megjegyzése: Az olaj nélküli világról bővebben az Oktatási Segédlet Energetika/Az olajalapú társadalmak problematikája c. részben. http://goo.gl/CbajE)

 

Köszönjük

Hogy megosztod az oldal tartalmát mással is...