Skip to main content


Leibstadt KernkraftwerkEgy manapság egyre inkább előtérbe kerülő kérdés okoz növekvő fejtörést a világ vezetőinek, ill. energetikai szakértőinek. A Capgemini francia tanácsadó cégnek a European Energy Markets Observatory (EEMO) számára készített tanulmánya szerint  idén télen az Európai Unió országaiban komoly áramkimaradások lesznek, és 2020-ig legalább 1,1 ezer milliárd eurót kell befektetni a térség energiaszektorába a biztonságos áramellátás garantálásához. A veszély egyik forrása nem más, mint hogy a fukusimai nukleáris reaktorbaleset tovább lassította az európai energetikai beruházások amúgy sem kielégítő mértékét, ami az áramhiány mellett az árak ugrásszerű növekedését is okozza. Emellett komoly befolyásoló tényezőnek számít Európa biztonságos energiaellátásával kapcsolatban az is, hogy a hírek szerint Németország a közeljövőben leállítja hét legöregebb atomerőművét, majd 2015-2022 között a megmaradt kilenc is erre a sorsra fog jutni. Adott helyzetben a németek és Európa többi országa az eddiginél is jobban függ majd az orosz gázellátástól. A Capgemini tanulmányából azt is megtudhatjuk, hogy Oroszország részesedése az uniós gázimportban a jelenlegi 33 százalékról 2030-ra feltehetőleg 50 százalékra fog emelkedni.

Ehhez kapcsolódó hír azonban, miszerint az indiai kormány nemrég bejelentette, hogy több kísérleti reaktor után belevágnak a világ első, tóriumot használó atomerőművének felépítéséhez. Remélhetőleg az évtized végén kezdhet üzemelni egy új tóriumos erőmű, 300 megawattos kapacitással. Az atomtudósok már a negyvenes években felfigyeltek erre az anyagra, és annak idején a Manhattan-terv fizikusai is ezt ajánlották az amerikai kormánynak az urán helyett, mint a leendő erőművek fűtőanyagát. A tórium ugyanis nagyságrendekkel hatékonyabb, mint az atomerőművekben alkalmazott urán. Ugyanakkor a világháború alatt, majd a hidegháború évtizedeiben a hatékonyságnál erősebb érv volt, hogy az uránnal dolgozó reaktorok melléktermékként plutóniumot állítanak elő, amiből atomfegyvereket lehet készíteni - tóriumból viszont nem lehet fegyvert gyártani. A legfontosabb érv azonban, ami miatt ez az anyag újra az érdeklődés középpontjába került, nem más, mint hogy egy tonna tóriumból annyi energia nyerhető, mint 200 tonna uránból (vagy 3,5 millió tonna szénből). A feldolgozása után maradó melléktermékek pedig sokkal kevésbé veszélyesek, mint az urán alkalmazása után visszamaradt veszélyes anyagok, ráadásul a tórium reaktorok kisebbek, olcsóbbak, és környezetbarátabbnak is számítanak, mint az uránalapúak.

Ezután következzen pár érdekes adat hazai vonatkozásban. Az Energiaklub NegaJoule 2020 projektjének kutatása szerint Magyarországon a teljes hazai lakásállomány – családi házak, panel és nem panel társasházak – összesen 152 petajoule energia-megtakarítási potenciállal rendelkezik a fűtés és használati melegvíz előállítása terén. Ilyen mennyiségű energia kinyeréséhez több mint 4,67 milliárd köbméter földgázt kellene elégetnünk, aminek költsége jelenleg 667,9 milliárd forintot tenne ki. Otthonainkban fűtésre és melegvíz-előállításra évente 360 petajoule primerenergiát használunk fel, ez az ország teljes fogyasztásának 34 százaléka. A megtakarítások zöme, 128 petajoule, a családi házak esetében lenne elérhető, míg a nem panel társasházak esetében 19, a panel társasházak esetében pedig 4 petajoule az elérhető energia-megtakarítás mértéke. Az arányok azzal magyarázhatóak, hogy a magyar lakásállomány 66 százaléka családi házakban, 20 százaléka nem panel társasházakban van, és csupán 14 százaléka található panelépületekben.

Magyarországi viszonylatban az 1960-as és 1970-es években épültek azok az energetikai szempontból roppant pazarló, 70-80 négyzetméteres, sátortetős lakások, amelyekből ma mintegy 800 ezer darab áll szerte az országban. Ezeknek az épületeknek az éves energiaigénye négyzetméterenként mintegy 310-350 kilowattóra körül mozog. Fűtési, és használati melegvíz igényük biztosítása évente körülbelül 300-350 ezer forintba kerül a használati szokásoktól függően. Ráadásul egy ilyen energetikailag korszerűtlen lakás CO2 kibocsátása is igen magas, évente eléri a 3,5 tonnát!

Biztató tendenciát mutat, hogy 2010 során rekordméretű – 211 milliárd dollárnyi – forrás talált utat magának világszerte a megújuló iparágakba.

2006-tól 2011-ig nem kevesebb, mint 667,3 milliárd dollár áramlott világszerte a megújuló iparágakba. A befektetési versenyt, csak úgy, mint 2009-ben, tavaly is Kína nyerte, a második helyen Németország, a harmadikon az Egyesült Államok futott be. A befektetett összegnek látható eredménye is van: 2010-ben a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelő kapacitások 89,7 gigawattal nőttek, összesen 13,5 milliárd literrel több bioüzemanyagot állítottak elő világszerte, és a megújuló alapú hőtermelés mértéke is számottevően növekedett. Kétség sem férhet hozzá, hogy az elkövetkező évtizedek az energetika területén elsősorban a megújuló források minél hatékonyabb kiaknázásáról fognak szólni. Tavaly Magyarország 2011-es költségvetési bevételeinek háromszorosát fektették be bizonyíthatóan a megújuló energiaforrásokba. Ha ehhez hozzávesszük még azokat a becsült forrásokat (elsősorban a lakossági napenergia-hasznosítás és nagy vízerőművek részéről), amelyekről nem érkezett jelentés, további 12 000 milliárdot hozzácsaphatunk a címbéli összeghez.

ZöldhajnalÖsszegzésképpen elmondható, hogy mind a kiapadó konvencionális energiahordozó-készletek, a növekvő energiaigények és a fenntartható energiagazdálkodás égető szüksége nem hagynak más kiutat az emberiség számára, csak a zöldenergetikai iparágak erőteljes fejlesztését. Úgy látszik az innovációs, technológiai és befektetői verseny már elkezdődött.

Szerző: Lucza Veronika, biológus - ökológus

TOP 5