Bizonyára sokan ismerik a Matt Malmgrenről készült azon videót, mely megtekinthető 2007 óta a youtube-on. Talán nemcsak a videó az érdekesség, és az abban rejlő – sokak szerint csak városi legendaként elhíresült - sztori, hanem az is, ami a napokban ezzel kapcsolatban történt. Egy apuka, az őt „zsaroló” gyermekének röviden elmagyarázta a film lényegét, elhárítva ezzel azt, hogy az utcáról betérjenek a „Meki”-be.
Szó mi szó, hallva az atyai instrukciókat, igen meglepődtem, hisz nem gondoltam volna, hogy a multinacionális vállalat ügyes marketingfogásaival szemben ilyen hatékonyan és eredményesen tud szembeszállni egy tudatosan gondolkodó szülő. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a 4-5 éves forma kisfiú látszólag meg is értette, miért nem érdemes hamburgert venni/enni annak ellenére, hogy hasonló korú társainak a szülei rendszeresen zsúrokat szerveznek számukra a gyorséttermekben.
De mi is a sztori és mire hívja fel a filmet készítő csapat pluszban a figyelmet?
Történetünk 1989-ben kezdődik, amikor is egy fiatalember vett két hétköznapi hamburgert a McDonald’sban. Mivel az egyiket már nem akarta megenni, azt a dzsekije zsebébe tette, hazaérkezvén pedig a dzsekit a ruhásszekrénybe. Körülbelül egy év múlva vette elő régi ruhadarabját, melyben megtalálta a hamburgert, és azt tapasztalta, hogy annak szinte semmit sem romlott az állaga, sőt még az ”illata” is ugyanolyan volt.
Megosztotta felfedezését a barátaival, de azok nem akartak hinni neki. Ekkor kezdett a hamburgerek gyűjtésébe, és azóta szinte minden évből rendelkezik egy-egy darabbal. Mindemellett egész kis kollekciót rakott össze sajtburgerből is. Kollekcióját a pincéjében helyezte el, mely a Hamburger Múzeum nevet viseli.
Miben áll a titok, teszi fel a filmben a kérdést a narrátor. A bionikus, - azaz az élő szervezetek alkalmazkodási mechanizmusaival foglalkozó tudományág segítségével létrehozott – hamburgerben számtalan vegyszer fellelhető, melyek listáját a videó végén megtekinthetjük. Nyilvánvalóan ezek okozzák azt, hogy a hamburger kenyere pl. nem penészedik, a hús pedig magas sótartalma miatt nem bomlik el. Vagyis szimpla kémia áll a titok hátterében.
Ezek után mindenki eldöntheti, akar-e ilyen terméket fogyasztani, vagy sem, azonban nyilvánvaló, hogy a gyorséttermek sohasem fognak felhagyni az ilyen termékek forgalmazásával. Miért? Mert megéri nekik.
Ahhoz azonban, hogy bárki megfontolt döntést hozzon, egyen-e valaha is gyorséttermi terméket ezentúl, nem árt, ha figyelembe veszi azt a puszta tényt, milyen káros hatással is van a hamburger, az agyonsózott krumpli, a sajtburger, stb. az emberi szervezetre. Ha uis valaki csak egy hónapon át rendszeresen fogyasztja ezen termékeket, hízásnak fog indulni, szervezete elzsírosodik, és közérzete, egészsége jelentősen fog romlani.
A plusz azonban, ahogy fentebb erről szó esett, nem ebben áll. A videó külön felhívja a figyelmet arra, hogy megmutassuk ezt a filmet gyermekeinknek, kimondatlanul is kérve azt, hogy értessük meg a jövő nemzedékével, mennyire átlátszó a multik marketingje.
Béer
Fotó forrása: http://www.diseaseproof.com/archives/hurtful-food-bad-news-bionic-burgers.html
Videó forrása:
TOP 5
